Ady(100): Reményik Sándor

Köt a rög

A megbékélt Ady Endrének

Aki messzevágyik,
Csak hazáig ér el,
Ha nem selyemszállal:
Köt a rög kötéllel,
Koporsókötéllel. Tovább »

Steigerwald Tibor: Iszony

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/

Cselényi Béla: csak avart láttok

az urológus

fekete felvételt tart a neon elé
hogy majd a testemből
kimetssze a tavaszt

Budapest, 2019. I. 17. Tovább »

B. Tomos Hajnal: A szolgáló

– Jó napot ! Mivel szolgálhatok, kedves asszonyom ?
– Ezt soha többé ne kérdezze senkitől, hölgyem! Ön nem szolgáló! Becsületesen, napi nyolc órát dolgozó alkalmazott. A szolgálónak parancsolhatnak, kihasználhatják, megalázhatják, magas lóról beszélhetnek hozzá, önhöz azonban nem. Itt legfennebb tanácsát kérhetik a vásárláshoz, segítségét az kívánt áru megtalálásához. Csodálom, hogy efelől senki sem világosította fel, annak idején, amikor elfoglalta az állást. Apropó: megkérdezhetem, mi volt az előző beosztása?
– Háziasszony……csak háziasszony.

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (29)

1918. szeptember 29.

– Tudod-e, milyen andalítóan szép a polgármester hirdetménye a spanyolnátha ügyében? Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, olyanfajta érzésem volt, mint amikor az ember fürtös kis gyermeket lát édesdeden aludni az erdő közepén – könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyolnáthától. Tovább »

Péter Izabella: A völgy védelmében

Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.ro

Tóth Mónika: remény

mezítláb jár
lélegzetet se vesz
észrevétlen
hangtalan Tovább »

Bölöni Domokos: XIX. századi lapturkáló (34)

Reményi Erdélyben

Kézdi-Vásárhely, aug. 15-én. Aug. hó 9-én vala szerencsés városunk, világhirü művész-hazánkfiát Reményi Edét fogadhatni. Csernátonig mentünk elébe lelkes szónoklatokkal üdvözölve az érkezőt, mikre őszinte lelkes, magyar nyiltsággal felelt. Egy öreg csikóbőrös kulacs s a hires kézdi-vásárhelyi mézes pogácsák kézről kézre jártak a vidám csoportban, s főképen az angol uraság, ki a művész kisérője – ugy meghuzta a félvedres kulacsot, hogy magunk is megbámultuk. Toronymagas porfellegben közeledtek, a rohanó kocsik a városhoz, melynek végén ünnepileg öltözött kis leánykák fris koszorukkal áraszták el a művész kocsiját. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Tamáskodás

Igét keresni epedőn
temető mélyén, hegytetőn.
Élet-mező ez, szent alak!
Szél dúdol a lábam alatt,
de monoton Tovább »

Hegedűs Zsolt: Egy nyári napon

Stockholm * Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/

Oláh István: Gubólakók

Jó vagy kevésbé jó történetek következnek, nem az én tisztem eldönteni. Én csak megírtam, ezzel azt is elárultam, egyik sem az enyém. Megtörténtek nélkülem is, ezért semmi harag. De a cím az enyém, és tán azt szuggerálja az olvasónak: ennél nagyobb, súlyosabb, tömörebb dolgok nem is történtek a mi utcánkban, városállamunkban. Egyebütt azért még lehet, Földünkön, a világegyetemben, amelynek (mai információink szerint) mi vagyunk az egyetlen élői, és még ez sem akkora baj, mintha pont fordítva mondtuk volna. Tovább »

MINDEN, AMI KÁVÉ… / Kaskötő István: Ébresztő

Mikor a kakas szól,
rikkant, hogy hasadjon a hajnal,
mikor messzi távolból
hajókürt bőg riadt jajjal, Tovább »

Székedi Ferenc: Brexit – exit

Megszólít egy ismerősöm a főutcán, és fagy ide, hó oda, elkezdi magyarázni, hogy nem érti, ott Londonban, miért vacakolnak annyit ezzel a Brexittel, hol így szavaznak, hol meg amúgy, és egyáltalán, mi ez az összevissza beszéd, amikor a nép már egyszer eldöntötte, hogy hátat fordít az uniónak. Tovább »

Nászta Katalin: A vigasz

Forradalmár lehettem volna,
de nem lettem, mert kiverte
kezemből az Úr azt a fegyvert. Tovább »

Márton Ildikó Antónia: Egyszerűség

Ady(100): Bálint Tibor

Álmok légiója

Mindmáig hiába törekedtem sorssal, világgal, átokkal szembe könyöklő dacos arcának megrajzolására.
Talán azért, mert számomra Ő mindig Jelenés volt, akár az égig érő tűzoszlop. S ha meggondolom, akkor is tűnt fel, amikor eljött az idők teljessége. Tovább »

Faluvégi Anna: Gyöngyszem az ég

összeroskadás

hogy mi maradt
belőled
talán
néhány vers
sok- sok könny Tovább »

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (28)

1918. szeptember 25.

– Te, nekem egy borzasztó gyanúm van, hogy miért történik annyi zsebmetszés a pályaudvarokon és más nyilvános helyeken – hát mindjárt meg is mondom… ennek azok a táblák az okai, amik ilyen helyeken ki vannak akasztva, és amiken az van írva – hogy óvakodjunk a zsebtolvajoktól… Ez így van, ahogy mondom, én nem utazom paradoxonokban, mint te… Igenis, ezek a táblák az okai, mégpedig a következő módon. Tovább »

Vasile Dorolți: Ukrán téli ünnepek…

… Máramarosszigeten (2018) * Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.com/

Falfirka

„Az életem előttem áll – és nem látok tőle semmit.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Hadnagy József: Dialógus

Kör

Ha én fényspirál
lennék! sóhajtja a kör
a fehér lapon. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Az igazság

– Fiam, mondhatsz te bármilyen baromságot, felületes állítást, bevett szabályt, skandálhatsz lejáratott szlogeneket, közhelyes szövegeket, együgyű vagy okos elméleteket, a lényeg, hogy IGAZAK legyenek. Tovább »

Oláh István: „Hogy is lehetne már halott? Nem értem –” /Francis Jammes/

Cselényi Béla: szapphó

nem volt még küllő
nem volt még huzal
de szapphó már ajkához
hegyes sztűloszt érintve elmerengett Tovább »

Demeter Mária: Megmér

A nap aranya
ujjaim közt kifolyik
mint homokóra.

 
Verified by MonsterInsights