Mennyi mindent tanultam én meg a tengerről s a tengertől életem során! Eszembe jutnak első találkozásaim a csodával, amit tengernek először kisgyermek koromban szólítottam, amikor anyámék első tengerparti nyaralásunkra elvittek. Járattak engem azelőtt úszótanfolyamra, jártam sokat a strandra, de úszni mégis a tengerben tanultam meg. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com
A Legfelsőbb Bírói Tanács január 14-én nem hagyta jóvá a Korrupcióellenes Ügyészség ploiesti-i elitalakulata két vezetőjének, Laura Codruta Kövesi egykori kedvenceinek előzetes letartóztatását. A döntés mögött kimutathatóan „apokaliptikus” zsarolás áll. Tovább »
1918. szeptember 6.
– Milyen hosszúak és körülményesek ezek az új plakátok és új rendeletek, amikből az ember, ha megérti őket egy álmatlan éjszaka fejtörése után, megtudja, hogy hogyan és mikor és milyen utánjárás alapján nem lehet megkapni, amire szükségünk van. Mindig az unokaöcsém, szegény Kázmér jut eszembe, aki egy egész rendes ember volt, úgy beszélt, mint afféle pesti gyerek, tömören és röviden fejezte ki magát, „köszönöm” helyett azt mondta, „kösz” Tovább »
Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren.
A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat:
„Ilyen életet szerettem volna magunknak, mint ahogyan ezek szállnak”, ezt motyogta. Tovább »
(Előzmények: Amikor anyám is könnyű álmot ígér)
Szeretem a reggeleket és szeretem a hajnalokat. Ha New Yorkban vagyok, és valami miatt felébredek hajnalban, főleg azokon a nyári hajnalokon, amikor messze a Queensbridge mögött kel a nap, és bíborvörös és mélylila színeket fröccsent szét az égen, a várost pedig aranyló narancssárga fátyollal vonja be a Chryslertől az Empire State Buildingig, patakban öntve szét a pirosas fényt a Houstonon és az Avenue C-n, mindig hosszasan elidőzöm az ablak előtt. Tovább »
én nem hiszem, hogy Isten nincs
én azt hiszem, hogy van
és nem fáj neki, ami nincs
bennem, csak az, ami van Tovább »
… Sokszor teszik fel azt a kérdést verseivel kapcsolatban, mint az a francia kolléganőm, akivel Adyról beszélgettem a Boul’ Mich’-en. „Nem értem ezt az Adyt – mondta –, hogyan írhatott itt az Őszről, hiszen mindenütt csak diákok járkálnak. Hogy inspirálhat ez halálhangulatot?” Pedig az illető kolléganő elég jól ismerte Adyt, de egy dolgot nem tudott róla: a leglényegesebbet, hogy belső drámákat írt; ahol a szereplők nélkülözhetetlenek és a környezet csak díszlet, amely gyakran laza kapcsolatot alkot a belső lényeggel. Tovább »
Csíkrákosi Bogát-tető * Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/
Kedvvel mondom kívülről ezt a Petőfi-verset… Zavart, hogy gyermekként sem tudhattam szinte semmit becses szereplőiről…
Ma csaknem minden információ rendelkezésre áll a világhálón. A verset mégis ide másolom, eredeti helyesírással, a költő és a két nagy színész emlékének adózva: Tovább »
Öcsi az 5-ös sugárút melletti sétányon poroszkált, nem sietett, körülötte az autók egymás hátsójába martak, dudáltak, burrogtak, őt mindez nem érdekelte. Ilyen Amerika, ahol mindenki amerikai módon él, gondolkodik és angolul beszél.
Öcsi lépkedett, hümmögött és magyarul gondolkodott. Napközben neki is amerikaiul kellett gondolkodnia és angolul beszélnie. De most magyarul gondolkodik és beszél magában, néha hangosan is, káromkodik vaj’ egyet, pedig csak félig magyar, az apja román volt. Tovább »
„Plátói szerelem: kívülről nyalogatni a lekváros üveget.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Stockholm, Királyi Színház * Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/
„De te, nem lehetsz bálvány, aki egyik kezében aranyat tart, a másikban a Bombát.
Te az vagy, ami én vagyok, ami én voltan, amit meg kell védenünk,…”
(Pablo Neruda)
Proposta: Esti invokáció
Gombafelhő iszonyat, vérgyöngy verejtékű jelen,
legyél nekem jövőmben is Janus-arcú fegyelem! Tovább »
– Délelőtt tíz körül átjött hozzám. Szó nélkül leült egy fotelbe és kávét töltött magának. Aztán összehúzta vállán a horgolt nagykendőt és mereven nézett a szemembe. Néha belekortyolt a kávéjába, de tekintetét nem vette le rólam. Már kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam. Kérdeztem, mi történt vele, de semmi jelét nem adta, hogy hallaná szavaimat. Amikor kiitta kávéját az utolsó csöppig, felállt és szó nélkül távozott. Tovább »
1956. október 25. csütörtök délelőtt 10 óra.
Az ország száz-egynéhány Kossuth terének egyikén nőtt, szaporodott a tömeg. Korábban még szemerkélt az őszi eső, de aztán a napirenden lévő fontos eseményekre való tekintettel elállt, még a nap is előbujt a marcona felhők mögül. A tömeg vonz, ez fizikai törvény, s lassan megtelt a tér. A tény, hogy bár már két napja forrongott a főváros, de itt még béke és csend honolt, az annak tudható be, hogy igencsak szűrve jöttek a hírek. Hitték is, meg nem is az emberek, ennél fogva aztán időbe tellett, míg egymásra találtak, hogy ki ne maradjanak a még nevén nem nevezett mozgalomból. Tovább »
Máramaros, 1998 * Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
Reinitz, a nem túl mívelt s éppen ezért nem bilincses muzsikus, olyat produkált, ami nagyon hasonlít a Petőfi bátorságához. Szeretném azt mondani, hogy a magyar Ady-verseket nem egy másik nyelvre, de hangokra, melódiákra fordította le. De ha ezt így mondanám ki, sok száz éves művészi tradíciói és dogmái a zenének kapnának gyérülő üstökömbe. És nem is lehetne elhinni, amit így mondok, mert viszont Reinitz nemcsak ezt tette, hanem száz esztétikus-írónál elevenebben magyarázta meg az Ady-verseket. (Reinitz: Ady-dalok / Renaissance 1910. július 25.)
Folytatjuk
még távol a semmilyen tavasz
akár a jodoformos géz
a félelmek rügyfakadása
az orgonák lila gyásza Tovább »
…Nagyon jól tudom, és teljesen egyetértek abban a magyar ifjúság minden igaz barátjával, hogy ránknézve most az egyetlen és döntő kérdés: jövendőt építeni, erős, egészséges testű-lelkű, művelt keresztyén ifjúság nevelése által. Megértem, ha sokan ezt a nevelést, éppen a féltő szeretettől indíttatva, kizárólag olyan történelmi és irodalmi példák segítségül hívásával óhajtják végezni, melyek csak lelkesítő, csak jó, csak felemelő, csak ideálisan tiszta képeket és érzéseket adnak. Igaz, hogy Ady és költészete nem nevezhető csak ilyennek. Tovább »
„Tudom, hogy nem vagy érintett, de mi a véleményed az intelligenciáról?”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
csendes napkelete-ritkán bár
de felpattan a kehely
adatik öröm-pirkadat Tovább »
Kaptam egy fotót egy festményről; megosztom veletek – és megpróbálom kitalálni, kik szerepelnek a faliképen, mely egy népszerű varsói kocsmában ma is megtekinthető…
A fővendéget Kania elvtársnak saccolom – de nem vagyok benne biztos, hogy valóban Jaruzelski elődje ül az asztalfőn (Leonyid ljics Brezsnyev mellett).
A beazonosítás egyáltalán nem egyszerű. Tovább »
Pusztai Péter rajza
