a stílus maga az ember
mondta Buffon
abból ítélek, ami hozzám
hang, mozdulat – eljut Tovább »

PETŐFI

Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni. Tovább »

Siettél az úton,
Ahogy jött az este,
Árnyékodat a Hold
Hiába kereste.

Az izraeli Szedot Yam kibucban emlékház őrzi a kis település legismertebb egykori lakója, a Magyarországon született, majd a nyilasok által kivégzett Szenes Hanna (1921–44) nevét és személyes tárgyait. Bátorságának elismeréseként utóbb megkapta az Izrael Állam Hőse címet; 1993-ban a magyar katonai bíróság felmentette a vádak alól. Tovább »

relax

ott a ferdén forgó sorompós ficsúr
a gyökértelen fémház kapujában
a jenkivécés üvegpalotában
a rendész akit a hatalom kigyúr’ Tovább »

(Láng Zsolt-paródia)

Előttem áll, illetve itt állok előtte, az első svéd vámpír előtt, nem hittem volna, hogy ilyen mázlim lesz. Látó-igazolványom működött, most az egyszer szerencsém, hogy csak románul meg magyarul áll rajta szöveg, a franciából nulla svédek rögtön elhitték, hogy újságíró vagyok, jegyzetelő író, rendes ember, ember egyáltalán, bár kelet-európai. Tovább »

Kávéházi sarok-asztal,
Körülüljük szépen.
Így szoktuk azt minden este,
Így szoktuk azt négyen.
Diskurálunk, elpletykázunk
Egyről-másról, sorba –
Másképen a téli este
Rém-unalmas volna. Tovább »

Mikor egy ország-ház-ember meghasonlik

Nem kell nekem elutaznom sehova, s még csak politizálnom sem, ha színházról akarok írni. Egyszerűen beúszik az életünkbe.
Olvasom, milyen tüneményes gyorsasággal intézik az országügyeket több helyen. Most történetesen Izraelben, amire azért is terelődött a figyelmem, mert sokan vagyunk érintettek ebben a nemzetiségi háborúskodásban, vagy csak egyszerű undorodásban, ami körülvesz évtizedek, mondhatnám évezredek óta. Tovább »

Szárnyamon fájó mozdulat pihen,
Az égbolt mélyén most nincs ragyogás.
Fénytől megrettent csupa sajogás:
kisemmizett vágyam száll most velem. Tovább »

„Ne pisilj széllel szemben, mert te iszod meg a levét!”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Árnyék eltűnik, ég pírja lankad,
Sötétség lappang a dombok között,
Csillagok gyúlnak sorban az égen,
Éber a Hold a világ fölött. Tovább »

csalódott szívem
adtam neked
s hittem te majd
gyógyír leszel
csupa jóság Tovább »

Sokáig vártam,
Hajnal trombitáljon,
Álmatlan álmomra
A fény rátaláljon.

hozzánk kereskedelmi angyal járt
kereskedelmi ‘hatvanhétig
ekkor megláttam Tovább »

Szeszélyes „értékvadászatunk” az elmúlt, nem túl dicső, de tényszerűen valóságos, huszadik századi évtizedek szellemi lenyomataiban – folytatódik. Ezúttal néhai Bálint Tibor írói bravúrjával, aki egész irodalomtörténetet próbált miniatürizálni – a köröm hátára. Ebből válogattunk. Tovább »

Megholt költőnek

Megholt költőnek lenni szép dolog,
A jó szerencse neki mosolyog,
Van hűvös, árnyas, csöndes otthona,
Hol nyugtát meg nem bolygatják soha, Tovább »

Folytatjuk kávéház-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok mint eddig:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?
Hetedik ”adagunk” válaszai: Tovább »

„Régen a nosztalgia is más volt.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Aki kérdez: én vagyok.
És aki válaszol: te.
Kettőn áll a vásár.

(Anyukám) ma már semmi sem ugyanaz, mint régen. De nem úgy, ahogy már a te idődben sem volt ugyanaz, vagy mint a te nagyszüleid idejében.
Olvasom a Színház friss számát, a 2018. novemberit. Tovább »