nyári pancsolás
vagy a téli jégpálya
ugyanaz a víz

Budapest, 2018. X. 10.

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor azok, akik tematizálják a hazai közéletet – jobbára román lapok, portálok, hírügynökségek, illetve az MTI – felfigyelnek rájuk, mert egyébként jóval több oldalaikon a kattintáshozó „látványos”  tartalom, a „házunk tája”, a „mi kutyánk kölyke”, a heccvélemény. (Kint sincs semmi, bent sincs semmi, kattintsunk csak!) Tovább »

Simone Signoret: Moszkvai újév, 1957 (részlet)

Azon az estén (a Bolsojban) valamilyen szökőkutas darabot adtak – elfelejtettem, hogy milyen szökőkútról volt szó. A második felvonás kezdődött volna, amikor zajtalanul kinyílt annak a kis földszinti páholynak az ajtaja, ahová visszaültünk, és miközben kialudt a nagy kristálycsillár, megpillantottam a mi kis Andrejünk arcát. Mögötte állt, egyenesen és sápadtan, „Művelődés úr”. Azonnal vissza kell menjek a Csajkovszkij-terembe. Nagyon komoly dologról van szó. Elnézést kértem Sadoul asszonytól. Arra gondoltam, hogy Montand rosszul lett, hogy tűz ütött ki, hogy rossz hírt kaptunk Párizsból… Mindenre gondoltam, csak arra nem, amit föl akartak velem fedeztetni, miután mégis megnyugtattak. Tovább »

(In memoriam Pilinszky János)

Csak azt feledném…. azt a félmosolyt,
az értetlent, félénket és riadtat,
ahogy álltál a két rendőr előtt,
s egy percre én is megálltam miattad, Tovább »

1987. július 4. (I)

Reggelre ragyogó napfény köszöntött. Itt, sajnos, soha sincs annyi belőle, hogy mindent felszárítson. Jó nádpálcát találtam az egyik szekrény aljában. Kölcsönvettem sétára. Bot a kézben: bennem azt az érzést kelti, hogy én vagyok a gazda, a környék örökletes tulajdonosa és minden az enyém, amit pálcámmal megérintek: az ösvény, a fű, a fák, a szikla az út mentén. Tovább »

Képek egy zsibvásárról. Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.com/

Tovább »

Ne bántsatok.
Bartalis falun él
és kenyeret keres.
Kaszál, kapál, fúr, farag. Tovább »

Interjú Házy-Bakó Eszterrel, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnökével

A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében évről évre megrendezett Bartalis János vers- és énekelt vers-vetélkedőnek Kárpát-medence-szerte immár híre-neve van. Idén az esemény kettős ünnepre készül: részben a névadó költő születésének 125., másrészt a verseny indulásának 25. évfordulója előtt tiszteleg. Az eddigi rendezvények tapasztalatairól, az évek során összegyűlt-átélt élményekről Házy-Bakó Esztert, az AC.JKE elnökét s egyszersmind a verseny házigazdáját kérdeztük: Tovább »

már nem gyógyítanak
szavak ígérgetések

engedj el kérlek Tovább »

Hinni öregségünkben kéne, ha csöppnyit is,
hinni, hogy jelenünk intő jele mának, minden kornak,
s hogy a holnap képmása
minden szívben már ott mocorog. Tovább »

Csúcs és összeomlás

Te magad se tudod, de ez egy spirál. Lehúz. Nem gondolkodtál el azon, hogy mikor kerültél bele, de már benne vagy. Túl alacsonyra tetted a mércét. Túl kevés az önbizalmad. És önértékelésed is messze a szint alatt van. De te ezt nem tudod. Csak később jössz rá. Tovább »

megszólítottak a színes dobókockák
népemelő nagy írók hangjánál jobban
megszólítottak a benzingőzös utcák Tovább »

Aranyszőnyegen száll az ősz
és kiparancsol a szobából.
Nézem, ahogy az örök élet
ragyogva kisétál magából. Tovább »

Megtiltom a feltámadásom

(Páskándi Géza: Első feltámadás, 1971)

Azt hiszem,
minden azért van:
az utolsó mondatért. Tovább »

ami fáj, amit oda nem adnál
semmiért
az jó
az értékes
nem csak valamicske
úgy mellékesen
életbevágó Tovább »

Keszthelyi György Beszámoló a látszatokról című verseskötetének bemutatójával indult a X. Nagyváradi Könyvmaraton és Könyvvásár szombati programja. A kolozsvári szerző nem tudott jelen lenni a találkozón (vele majd pár hét múlva, a kötet kolozsvári bemutatóján találkozhatnak az olvasók), így a kötetről annak szerkesztője, Tasnádi-Sáhy Péter és Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője ajánlották az érdeklődők figyelmébe. Tovább »

Egyszer zene szűrődött ki Romániában.
— Meg vannak nyírva?
— Persze, hogy meg vannak nyírva.

Budapest, 2018. X. 15.

(Bevezető az Egyperces novellákhoz)

El szeretném mondani az én Egyperces novelláimról, hogy milyen természetű írások, mi az érdekességük, a céljuk és így tovább.
Hát először is, mint a nevük is mutatja, rövidek.
Fél percig, egy percig, vagy valamivel tovább tartanak. És minthogy ilyen rövidek, nem nagyon fáradságos az elkészítésük. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Sürgősségi központ. Koševo – Urgentni centar. Koševo

A fájdalmat cigarettafüsttel ámítom,
agytompítás.
Sötét vérrögök szakadoznak,
lábamon friss vér csorog. Tovább »