Kapui Ágota: Találkozások
Még áldott esték köszönnek reánk,
mert mi adunk most értelmet a szónak,
mint gyermekünknek, mi adunk nevet,
és elbocsátást minden meghalónak,
hogy hagyjon bennünk szép emlékeket. Tovább »
Még áldott esték köszönnek reánk,
mert mi adunk most értelmet a szónak,
mint gyermekünknek, mi adunk nevet,
és elbocsátást minden meghalónak,
hogy hagyjon bennünk szép emlékeket. Tovább »
(ahogyan Bertha Bulcsu lejegyezte)
Csurka István (író):
– Benne voltam az eseményekben, de inkább csak mint figyelő ember. Amikor megalakult a Nemzetőrség, a Kilián laktanyában részt vettem az értekezleten, és én lettem a Nemzetőrség helyi parancsnoka. Ez egy kicsit nagyképűen hangzik, de ez a tény. Tovább »
Október harmincadikán kerül bemutatásra a Rózsavölgyi Szalon Arts § Café-ban, a Zalaegerszegről eltávozott színész-rendező: Sztarenki Pál által színpadra állított DIPLOMÁCIA című előadás, amire MÁR év végéig sem lehet jegyet kapni.
„Miért nem néz szembe a valósággal?” – kérdezi a darabban Raoul Nordling a német tábornoktól, Dietrich von Choltitztól, aki visszakérdez: „Melyik valósággal? A magáéval, vagy az enyémmel?” Nordling válasza erre: „Azzal a valósággal, hogy Párizst elpusztítani értelmetlen! Értelmetlen, embertelen, ostoba, abszurd és gonosz.” Tovább »
Azon az augusztusi estén szokatlan forróság ömlött végig a kisvároson. M.N., az ügyeletes rendőr körbejárta a köztereket, meg a lassan elnéptelenedő utcákat, aztán komótosan letelepedett a központi park egyik padjára. Tőle alig pár lépésnyire ott sötétlett a város híres szülöttjének egész alakos szobra. Kinyújtott kőujja egyenesen M. N.-re mutatott, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Elszívott egy cigarettát, aztán még egyet. Végül unalmában elaludt. Tovább »
érzem pilinszkyn
a városi ember pulóverét
pulóverben imádkozik
pulóverben hisz Tovább »
Magadba roskadsz újból. Rájössz, hogy mindvégig egy spirálban voltál. A Cyber beszippantott.
Te más férfi vagy, nem mint a többiek. Jól érzed magad a bőrödben, de azért jó lenne egy partner. Állandóra is akár, de nem feltétlenül. Vagyis, nem akarsz elköteleződni, az az igazság. Egyszer már megtetted, talán a másodikat is vehetjük annak, de most már jól elvagy az anyáddal. Neki a kisfia maradsz mindig. Anya jó, ő gondoskodik rólad, s ha le is szid egy kicsit néha, az nem komoly… attól még nem kell külön bútoroznotok. Nem olyan, mint egy hisztis lány, akinek hol ez nem tetszik, hol az. Anya nem kér számon sem időben, sem pénzben. És azt sem hánytorgatja fel, hogy főz rád. Mert már sokszor attól is kiakadtál, ha egész nap feküdtél az ágyon és tévéztél, vagy nyomtad a gépet, esetleg a játékot a telefonon, s folyamatosan ott fuldokolt saját dühében az exed, ordítozott veled, hogy te csak fekszel, és nem segítesz semmiben. Na, amikor ez a folyamat elkezdődött, már nem bírtad, és vetted a kabátot, s elmentél hazulról. Hát anya nem ilyen. Azért is jó anyával lenni.
Tovább »
Az őszben állsz,
tűnődve jársz,
hullatja vén
lombját a hárs. Tovább »
Bevallom, az elmúlt szombaton, a Szövetségi Képviselő Tanácsa ülésének én voltam a leghűségesebb hallgatója. A magyarázat egyszerű. Az RMDSZ vezető testületének üléseiről az utóbbi időben csak különböző médiaszemelvényeket olvastam, láttam vagy hallottam és ez természetes is, hiszen az órákon át tartó gyűléseken elhangzottakat valamiképpen össze kell foglalni, még azzal a kockázattal is, hogy az újságírók vagy szerkesztőségek óhatatlanul az ott történtek egyik vagy másik arcát állítják élesebb fénybe. Tovább »
Erről több alkalommal is meséltél nekem, drága Apám, és mindig hozzátoldottál valamit a történetedhez, akár csak most is…
– De azért valahogy mégis megmaradtam… 1926. június 12-én történt mindez, Baróton, ami azt jelenti, hogy feladatot rótt rám is a Jóisten. Bogdán nagyanyám Bede Márika, a falu központjából lefelé jövet, éppen a házunk felé tartott, amikor egy virágcsokrot szorongató gyermek jött szembe vele. Nagyanyám megkérdezte, hová viszi a virágot, mire a gyermek azt felelte, hogy Antal köszöntésére. Tovább »
2016 folyamán több közleményünkben is ízelítőt adtunk Csete Örs 2001-ben, a Magyar Napló kiadásában megjelent 1956 Budapest c. fotóalbumából. A szép kiállítású, magyar és angol nyelven megjelent kötet 44 személyes vallomást tartalmazott a forradalomban való részvétel körülményeiről, és kétszer annyi fotót – a mesélőkről készült korabeli, illetve a történet elmesélésének idejéből származó portrét foglalt magában, a megfelelő eligazító jegyzetek és eseménykronológia mellett. Tovább »
Valahol azt olvastam, hogy egy hegyi tanyán télvíz idején a gazdának meghalt a felesége. Mivel nagy volt a hó, nem tudta leszállítani a faluba, hogy eltemesse. Így tavaszig a csonttá fagyott holttest az istálló előtt rostokolt. Amikor este a gazda kiment az állataihoz, lámpását „felesége” nyitott állkapcsai közé szokta akasztani. Tovább »
A mai postával jött … levél arról tudósít, hogy a torontói egyetem egyik tanára könyvet jelentetett meg. A könyv, pontosabban könyvecske tárgya: amit szerzője „kanadai-magyar irodalom” névre keresztelt. Nyomtatványában két magyar író-kartársammal mér össze és nem éppen hízelgő eredményre jut. Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/
Sötét van. Lassan becsukódik ajtó, ablak.
Lámpák pislákolnak a hűvös szobában.
Csillagfénytől szép a kert, holdsugártól a párnám.
Csupán hiányodtól kormosak a falak.
élni akarván jár-kel az üzlet polcai közt és
jól telerakván jókora szatyrát enni siet
szólal a boltos máskor is akkor jönne fizetvén
hogyha az étvágy űzi a táphoz s gyomra korog
Budapest, 2018. X. 17.
Lukács Ferenc Ambrus Kisdengelegről életében se mozdult ki tízszer. Mondjuk, Margitta a legnagyobb város, amelyet életében látott. S elmegy, eljut, meg se áll New Yorkig, hol szinte agyonveri a félelem. Ki gondolt már arra, hogy ez se utolsó emberi tragédia? Kis magyar falukból titkos, rengeteg, idegen csodavárosokba kerülni. Mondják, írják, hogy Amerikában szörnyen sok a megháborodás magyarjaink között. Tovább »
Egy őrségváltás 40. évfordulójának margójára
„Aki fiatalon nem kommunista, annak nincs szíve.
De aki idősebb korában is kommunista, annak nincs esze.”
Ez közmondás lett volna? Én egyetlen egyvalakitől hallottam, egyik apai nagybátyámtól, aki ugyan fiatalon se volt kommunista (velem ellentétben), de azért túl élete delén se volt elég esze hozzá, hogy ha sikerült öt perccel Románia hadba lépése előtt családostul külföldre szöknie a vasgárdisták elől, akkor a háború végével inkább keresse szerencséjét bárhol a nagyvilágban egyetlen fitying nélkül, semmint hazajöjjön, hogy néhány év múlva letartóztassák potenciális angol kémként, s évekre börtönbe dugják per és ítélet nélkül. Tovább »
Ha úgy döntöttél, hogy életed hátralevő részét összekötöd ezzel az emberrel, a következőkre kell számítanod:
Ne gondold, hogy mindig rózsaszínű felhők lesznek a fejed fölött, ezek nagyon hamar szétoszolnak, utána egy ragacsos masszává állnak össze, amibe akár bele is fulladhatsz. Tovább »
úgy szeretnék írni a szüretről
az őszről
az elmúló időről
de sete-suta lesz Tovább »
Bukarest az Erdélyből ide vándorolt magyarságnak nemcsak munkalehetőséget kínált, de rengeteg szórakozási lehetőséget is. A Herăstrău-tó partján, a Cişmigiu park és a Carol park körül hemzsegtek a kocsmák, belőlük és a vendéglőkből áradt a cigányzene, de dzsesszre is táncoltak. 1929-től hozzáférhető szórakozás volt a hangosfilm és a rádió, a város zengett a rádióból szóló tangóktól és románcoktól, néha magyar zenét is közvetítettek. Az autóbuszok este kilencig jártak, a a mozik zsúfolásig megteltek, rengeteg esti partit szerveztek, de a közlekedés elérhető volt mindenki számára. Tovább »
Mikor a párisi gyorsvonat a bukaresti pályaudvarba berobogott, Florescu, a fehérhaju költő, már ott állott a perronon és kutatva nézett, merre felől fog leszállani az ő szépséges felesége és imádott kis leánya, kit a »sacre coeur« nevelőjéből sietve hozatott haza. Hogy is ne? Mikor a kis leány a fejébe vette, hogy áttér a katholikus hitre és apácza lesz. De nem azért volt Katinka erélyes asszony, hogy egy kis leány szeszélyétől olyan hamar megijedjen. Tovább »
Csak úgy egyedül,
de merre és hova?
Önmagát kínálja a tér,
mosolyog hozzá az ostoba. Tovább »