Mi a mongolokhoz képest rengeteget kerestünk. Egy mongol havi jövedelme legföljebb öt-hatszáz tugrik volt, mi meg ezerhatot kaptunk. Jutott bőven a piára. Egy üveg sör egy húsz volt. Rengeteget vehettem. Egy üveg vodka huszonnégy tugrik – a mongolnak ennyi a napi keresete.
És voltunk egypáran, akik a népes piáló és a kevésbé népes kupor-gató csapatba se fértünk bele – a kiszakadtak. Például az egyik srác teljesen flúgos módjára élt. Senkihez nem szólt, hazament és bezárkózott. Oda embert be nem engedett. Még szombat-vasárnap se jött ki, kajálni se járt el sehova. Soha. Tovább »

Szerelemhajlat a puha agyagban, még hűvös és formálható a tűz előtt…
Nézem – sötét fenyőzöld a kész kancsó, tiszta vízzel forráscsobogás, tölthetek bele bort is – telt íze, illata, tüze a nyárnak – Lélek ez, már nem szerelem , de lehet a kettő ugyanaz, Tovább »

A kitárulkozások
árnyékából
elkívánkozik
a lehetetlen, és
összeáll a kép – Tovább »

haiku mára
haiku-mániája
ennyi volt mára Tovább »

Az 1919-ben kikiáltott és 133 napig létezett Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője Kun Béla (1886–1938?) volt, aki 1904-ben, félbeszakítva kolozsvári jogi tanulmányait a „kincses városban”, és kezdett Nagyváradon újságíróskodni. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg budapesti baloldali értelmiségi körökkel.  Tovább »

Származásom szánom-bánom,
Székelyudvarhelyről jöttem,
s hamar elhúztam a Csíkot,
Nőni Marosvásárhelyen.

Biztos, te is megfigyelted, hogy az anyai szeretet nagyon hasonlít egy kiskutyához. Abból a hűségesebb fajtából. Képes naphosszat koslatni a nyomodban (már ha gyereke vagy valakinek), ha megállsz a kirakat előtt nézelődni, ő is nézelődik, ha leülsz egy padra, melléd kuporodik s általában úgy néz a szemedbe, mintha folyton a parancsodat várná. Ha valamelyik (kutya)ösztönével megérzi, hogy szomorú vagy, odasomfordál a lábadhoz és megnyalja a körmödet. Ó, dehogy tenné fel mancsát a térdedre, hiszen így is előfordult már, hogy rajta főzted ki bosszúdat. Úgy rúgtad ülepen, hogy kettőt bukfencezett. Tovább »

Hazafiasság és maszlag

Stendhal a maga korában az olcsó hazafiaskodást patriotisme d’antichambre-nak nevezte. Magyarul olyan szeretete ez a hazának, amelytől szegény haza holtáig koldul. Ez az előszobai, sőt cselédszobai, még sőt – ólbeli hazafiság Franciaországban meghalt. De él, nagyon él, Magyarország földjén, ahol szívesen öltik föl az emberek az uraságoktól levetett babonákat. Tovább »

idegszálaim adják a ritmust
tollam a sorokat felszippantja
papírlapok fölé hajolva
kezemet tördelve
várom a szebb holnapot

kávét főzök ing nélkül
mint karcsi bácsi ‘hetvenötben
egy kicsit öregszem Tovább »

– Ó fiam Fiam
Hallom a hangod

– virág vagyok a
síromon nőtt
legeslegszebb
piros rózsa Tovább »

Fejünk fölött döglegyek zsongnak.
Az ember, ha mindenét elveszti, hát mivé lesz?
Talpunk alatt viharvert házak, kertek, utak.
Égi áldást osztanak önjelölt földi urak,
új ruhában, régi időkről hazudnak. Tovább »

a nem tanított papagáj
hangicsálása izgalmasabb Tovább »

A nagyvárosban betonrengeteg, sok ember összepréselve szűk odúkban. Vannak, akik így élik le az életüket. Házi kedvenceik is velük laknak, pedig az állatok természetes élőhelye korántsem a panellakás. Kutyákat, macskákat tartanak bent. Szegények. Őszintén sajnálom. Sosem tudhatják meg, mi a valódi szabadság. Néha úgy bánnak velük, mintha emberek lennének: szalaggal díszítik, felöltöztetik, fodrászhoz, orvoshoz viszik, és… ma már, többek között, depressziójukra is írnak fel gyógyszert. Tovább »

– Aszongya hogy: agysorvadás, asztma, térdkopás, csonthártya-gyulladás, májdaganat, visszér, epekő, aritmia, köszvény .… szóval, melyikkel kezdjük?
-Azzal a viccel, melyben Nyuszika elmegy Szűz Máriához, murkot kérni.
-Van ilyen vicc?
-Nincs. Van ilyen élet?

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. Tovább »

Amikor a kilencvenes évek legelején megnyíltak a határok, s lehetőség adódott külföldi utazásokra, magam is nyakamba vettem a világot, pontosabban annak egy kis részét, eljutottam a kelet-európai országokba, a szomszédságba. Aztán ki-kiruccantam időnként Közép- és Nyugat-Európába, de csak rövid időszakokra, egy-két hétre, pár napra, mert nem engedhettem meg magamnak az igen költséges és hosszas utazásokat. Nem volt szokás akkor migránsnak lenni, mindenhez pénz kellett, s valamiféle úti okmány, amellyel igazolhattam a kilétemet. Tovább »

Kerítést állítanak, s kaput nagyot,
Hogy karvaly szemektől védjék a portát,
Mutassanak Istennek hódolatot,
S a világ szemét elkápráztassák. Tovább »

Azt hiszem, eléggé tudatosan, készakarva zártam ki magam a magyar közösségből. Egyszerűen így kellett tennem. Például nem bírták elviselni, hogy én a csehekkel barátkozom – nemhogy a mongolokkal!
Ahogy kimentünk, jött a szilveszter. Az európaiakkal aránylag hamar összeismerkedtünk, mert nem voltak sokan. A szomszéd házban csehek laktak, egy lépcsőházban négy-öt család. Együtt szilvesztereztünk. Tovább »