láncot
forrasztó cint
lakatot
bicskát Tovább »

Fodrozódó külön káosz,
Köt minket a közös pátosz,
Földi létünk elől futunk,
Égi jelre elhalkulunk. Tovább »

Kerestem a tökéletes csöndet. Elmentem a temetőbe, szélcsöndben, párás délutánon, amikor sűrű volt a levegő, de annyira, hogy akár meg is állhattak volna benne az innen és onnan hatoló hangok. Üldögéltem a dédanyám sírján, füleltem, és amikor elhallgattak a madarak – talán, mert róka járt arra -, akkor is maradt valami pisszegés.
Az erdőben, egy tisztáson olyan csönd volt, hogy már gyanakodtam. De aztán mocorgás lett: a fű növekedett, pisszegve. Tovább »

Áginak a másvilágra

árva
a kőröspataki
oltár Tovább »

megszerettelek jobb híján szép tengertrauma
fogadd el ilyen vagyok sorvadó magyar iskola
de miből élsz miből táplálkozol
szép tengertrauma Tovább »

Nagy Ödön és Bakó Klára (a kép közepén) közös kiállításának megnyitója, 1989-ben (archív felvétel)

Nagy Ödön 1985-től a Medgyes fölé érkező kiskapusi koromfelhők helyett a jó levegőjű Csíkszeredát választotta lakóhelyéül; döntéséhez hozzájárult az is, hogy Hargita megye székhelyének ekkor már egyre rangosabb neve volt az erdélyi és a hazai képzőművészeti életben. Nagy Imre zsögödi festő és Kovács Dénes múzeumalapító festő után az 1960-ban Csíkszeredába érkező Gaál András nyitotta meg az új képzőművészeti hullámot, őt követte Sövér Elek és Márton Árpád, akik rendszeres kiállításokat honosítottak meg a városban. Tovább »

2018. Június 26-27.

A két napon át tartó gazdag műsor mind irodalom-, mind színháztörténeti szempontból jelentős rendezvény. Több előadás is a Gyulai Várszínház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közös produkciója.

Az első napon, június 26-án Én és a világ címmel zajlik előadói est Székely János költészetéből
Előadó: Henn János, szerkesztő-dramaturg: Elek Tibor, rendező: Gáspárik Attila. Tovább »

(Emlékek a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)

Anyám a táncoló tűzet nézte.
szemeiben pipacs arcú, rőt, vörös gyermeteg lángmezők.

Mind, parázsló régi emlékek – utoljára így beszélt nekünk:
Miként, belénk oltva fészkelnek letűnt idők, Tovább »

megfejelte a halálodat
hallod Ágota, megfejelte
Kányádi volt, aki utánad lépett Tovább »

Mindig azt mondom, hogy nem érdekel, nem tartozom oda, le van ejtve, de azért ez nem teljesen igaz.
Tegnap, mikor megszavazták azt az ocsmány törvényt, tényleg nem érdekelt különösebben, meggyőződésem, hogy most már el kell menni a falig, különben érdemi változás megint nem lesz, ahogy a rendszerváltás idején sem volt. Tovább »

A sirályokat hallgatja, s fejti meg a szövegüket, azok nem tudják, hogy Vadmalac érti a nyelvüket.
-Vzscs, vzscs! – sipítja Kis Sirály, két nappal korábban tanult meg repülni. Amit mond, azt jelenti, hogy zavarták a fecskék, mert túl alacsonyan repültek aznap.
-Vzscs, vzscs – folytatja a jeremiádot, tulajdonképpen csak ő mesél, és nem fogy ki a szóból. Vagyis a vzscs-ből. Sirálypanaszból. Tovább »

Elengedted szűk
esztendők vándorbotját –
a kopogtatót. Tovább »

Miért pirulni, assszonyom
most, utólag ,
lopva kitépni
a rózsaszín emlékkönyvből
egy bizonyos lapot, Tovább »

Májer Zoltán szakértelemmel kezdett hozzá, hogy levágja az utolsó fejet. Ez volt a maradék. Ványa László feje a kiállításra készülő képen.
A többieknek már más fejük volt, a szónoknak, hallgatóknak és annak, aki az emelvény szélén könyökölt. Tovább »

Álmatlan éj

Udvarhely Baromlaka Medgyes
Nagymoha Ürmös Kóbor Sárpatak Almakerék
Bolyha Keresd Halmágy Bürkös Alamor Vízakna
Örményszékes Szakadát Salkó Székelyzsombor Tovább »

Marosludason át , a Maros mellett, mely most is folyik, méghozzá „csendesen” akár a nótában, a vonatfütty síp, a múltba visszasíró, mert megérintett az elmúlt boldogság soha nem feledhető levegője. Tovább »

kétféle fény öl bennem
csap- és pálcikasejtet
nem bírom a kétféle fényt
mondják mások Tovább »

a perc embere nem változik,
mert azt hiszi, idő nincsen, a kor egy állapot

hogy megtehet mindent,
mit elképzel, mert volt, van, lesz Tovább »

Nemrég emlékezett meg a világ – szűkítsük a kört: a tudományos világ – Karl Marx, ahogyan magyarul meghonosodott: Marx Károly születésének kétszázadik évfordulójáról. Minden idők egyik legnagyobb hatású gondolkodójáról van szó, A tőke című monumentális alapmű, és -természetesen ezt is tudjuk róla – az 1848-ban kiadott kísértet(i)es Kommunista Kiáltvány szerzőjéről. Tovább »

A Nagyszebenben született (1944) és 1992-ben Németországban megtelepedett német költő, a kolozsvári Dacia könyvkiadó egykori szerkesztője szikár, férfias lírai terméséből összeállított fordítás kötetét helyezte el a Magyar Elektronikus Könyvtárban Halmosi Sándor. A Kékhagyó kedd című kötet versei helyenként az ún. konkrét költészet legjobb hagyományainak jegyeit viselik magukon, ami nem csoda: Hodjak maga is ennek az irányzatnak volt kísérletező képviselője. Kóstolónak válogattunk a verseskönyvből három költeményt…

Tovább »