Katonai erényeivel és földrajzi ismereteivel egyaránt korán kitűnt a gidófalvi születésű Czetz János (1822–1904), aki az 1848–49-i szabadságharcban Bem tábornok mellett fényes hadi sikereket aratott Zsibónál, Piskinél, más csatatereken, ideiglenes erdélyi főparancsnokként is.  Tovább »

Holdidő

Hogy törtet – szívem,
Vágtat, hová, nem értem. Futó-
Bolondok nyüzsögnek szerte-
Szét. Riannak évek – Tovább »

Néha álmomba lopod magad,
De kezem egy dermedt pillanat,
És reggelre, mint egy féleszű,
Elfelejtem vonásaidat.

el sem hiszem, hogy megtörténhet
futkosó szívem is henyélhet

lesorvadt hátamról a batyu,
nyújthatom nyakam, mint a hattyú Tovább »

Eltelt egy hét, Daczó Katalin pedig folytatta emlékez(te)tő beszélgetés-sorozatát az 1968-as székelyföldi közigazgatási átszervezés eseményeiről a Hargita Népében (2018. január 9-i szám). Most hiteles szemtanú a beszélgető partnere: Albert Dávid, aki a Hargita megye létrehozásakor Székelyudvarhelyen élt, s bár felcsíki származású, udvarhelyi szemmel nézte végig az eseményeket. Tovább »

annyi szót írtunk le idén
egymásra rakva
vagy egymás mellé
annyi ölelést engedtünk el
egymás nélkül
egymás felé Tovább »

Svéd nyelven íródott, a Gergely Tamás álnéven alkotó művésznevén tette közzé magyarul, Peter Stjernström-nek álcázza magát, és az Athaneum Kiadó adta ki magyarul, mely váratlanul nagyot robbantott a magyar könyvpiacon, mint egy sertés a zsinagógában, vagy egy szál kolbász egy bármicvón. Ha nem is tudjuk, vagy nem akarjuk a receptet tálalni, el kell olvasni a regényt, ami egy gondolatkísérlet. Olvasmányos. Ha nem is Gergely Tamás az igazi SZERZŐ, MELYNEK GÖMBREGÉNYÉT A Vadmalacok után nagyon várjuk, akkor is sokat megtudunk a siker titkairól.

Kerekes Tamás
Tovább »

[Kolozsvár, Zburlici gyermekfodrászat, 1962]

emlékezés egy émelygésre
vinilinszéken körbe-körbe
borbélyra várva kopasztásra Tovább »

Hadnagy József: Atroposz  

Bánt engem ezer dolog,
leginkább a színváltó halál:
kit élete virágjában ragad el,
kit kín-lepedőn meggyaláz. Tovább »

Csak
rám
zuhan
a balga
télből, Tovább »

Ha!

Folyékony tükör.
Kásás. Két part között
Alig halad. Varjak Tovább »

Ha a len virágára gondolok, az a park jut eszembe Ockelbo közelében, egy parcella lenmaggal volt bevetve, mi pont a virágzásra értünk oda Évával meg a Kisfiúval, s hát amíg behatárolt horizontunk engedte, csak a lenvirág kékjét láttuk. Elöntött engem ott a béke. A lelkemet. Milyen kár, hogy egyes politikai pártok is a len virágát választották szimbólumnak, de még azok sem tudnak elidegeníteni – én azt feltétel nélkül imádom. Tovább »

A Kábelkocsma bezárt

Az éjszaka beszéltem vele,
Kábelkocsma már rég bezárt,
Búcsúzáskor a fülembe súgta:
Ne feledjük a mosolyát. Tovább »

Halkan csukja rám az ajtót
és ellép puhán az éj –
mély a pince hüllőszeme,
kitárt végtagokkal
süllyedek idő-sötétbe. Tovább »

Az immár csak egykori Népszabadság általában komoly újságnak számított. Erre rácáfolandó került sor év végente a legnagyobb példányszámú politikai napilap humorforrásainak a megnyitására. A külföldi tudósítók – mint az alábbi sorok szerzője is – állomáshelyükről igyekeztek hozzájárulni a lap egyhangú mivoltának cáfolásához, de legalábbis árnyalásához. A mellékelt cikk az újság 1994. szilveszteri számában jelent meg, a bemutatott párt ma is működik. Tovább »

csak kimentél az utcára
tudtad, hogy észrevesznek
felöltöztél szépen
felkerested barátodat
személyesen Tovább »

meghajolnak
ellejtenek
árkon-bokron
eltipegnek Tovább »

… A férfiproletárnál szánandóbb a nő, ha nem proletár is. Akár a feleségi pályán, akár doktori diplomával a kezében, akár a telefonnál. Mindenütt. Akár a varróműhelyben. Fel nem ismerése önnön-rabszolgahelyzetének teszi a nőt a mai társadalomban a legszánandóbbá, s Bebelnek igaza van, mikor valamennyi nő közt a pezsgőző, gummirádlerező, a mámorosan élő színésznőt tartja a legszánandóbbnak, aki nem látja, hogy milyen lealázó, rabszolgaélet az övé. Tovább »