(emlékeim egy barlangból)

Elvették tőlem
életem hét kövér nyarát
s rámruháztak egy szikkadt roncsot
emlékeztetőül, hogy milyen is,
ha lerágnak minden csontot. Tovább »

Szép lassan odaértünk
ahová
századokon át
kétségbeesve
fejvesztve igyekeztünk Tovább »

Akinek volt már alkalma költői párosban dolgozni, az nagyjából tudja, hogy miként működik a kétlovas hintó. Vagy a két ökrös szekér (nem is tudom, van-e ilyen?) És azt is megérti, hogy miként horgászik két ember ugyanazon a vízparton – reménykedve és ugyanakkor állandóan egymásra sandítva. Tovább »

Az első reggel gyűrött lepedőin
megszületett az újév,
alélt napsugár-karokban
csípős szél paskolja arcát –
adjon életjelt:
sírjon vagy nevessen. Tovább »

A választások előtt azt mond­ta a volt polgármes­ter a gyűlésen:
„Áll­junk a sar­kunk­ra, em­be­rek!”
A je­lenlévők, na, ki nem jár ma­napság gyűlésbe: nem értették. De mi­vel nem di­vat butának látsza­ni, jólértesülten  hall­gat­tak. Per­sze sen­ki sem tett sem­mit. Vasárnap a pap is ki­hir­det­te a temp­lom­ban.
„Áll­junk a sar­kunk­ra, em­be­rek!”
Hát en­nek már na­gyobb lett a hi­te­le, de mi­vel sem­miféle részle­te­sebb utasítás nem hang­zott el, a do­log ismét ennyi­ben ma­radt. Tovább »

Székely Szabó Zoltán Különjárat című új könyvét mutatják be január 18-án, csütörtökön 17 órakor Kedei Zoltán Vár-lakbeli műtermében, a marosvásárhelyi Várban.
A Juventus Kiadónál megjelent kötet válogatást tartalmaz a humorista szatirikus írásaiból, ironikus jeleneteiből, anekdotáiból. Tovább »

mikor átöleltelek
ugye éreztél engem?
nem voltam hideg-rideg
mint hűvös egyenlet Tovább »

hámlik a tűzfal
egy régi vakáció
benzinszaga száll

„…Mélység lett a mi sorsunk,
csendesség és némaság. Tudjuk, hogy a mocsárnak
természete, hogy zavaros, és hogy fojtó hínárok
ússzanak benne. Nem lemondás ez a miénk, csak a
természet rendelésének szabálya, egyszerűség,
a kövek egyszerűsége, akik nem nézik üstökösöknek,
ha felettünk megcsillannak a halak tovaúszva.
Tudjuk, hogy a zavaros tó felett éppen
olyan kék az ég, és éppolyan szép a világ,
és egy pont felé tart mélységünk és a magasság…”

(Bözödi György: Tó fenekén) Tovább »

Nemrég egy interjú során – őskori közéleti és kulturális sajtóműködésem kapcsán – szóba került az ismeretterjesztés is. Csupán érintőlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy fájdalmas nosztalgia és vágyakozás ragadjon el ártatlanságom ama kora után. Tudományrovatot vezettem, végzettségemnek megfelelően, és nem tudtam betelni az újdonságok, felfedezések és találmányok követésével, megosztásával, több száz szerzős munkatársi gárdánk műhelykapcsolataival. Tovább »

…Én a Te bolondod vagyok, Párizs, ma láttam egy leányodat s meg akartam csókolni a kezét. Modell volt ez a leányod, szép testű és szomorú. Kidobta az utcára a piktorja. Ott sírt a kapu alatt. Kevés, lompos, piszkos ruhában és mezítláb. De csinos volt a két frankos kalapja s fázó, vörös kezecskéjében csipkés, selyem zsebkendőt szorongatott. És eltagadta, hogy éhes. És nézett rám, a bolondos, barbár beszédű idegenre, nevetően. Úgy szerettem volna akkor sírni. Még beszélni sem tudok vele, pedig ez a leány az én lelkem, az én rongyos és hivalkodó lelkem eleven képe. Az én lelkem ez a leány. Tovább »

Mindennap fáj
a nyurga perc haragja –
fáradt utas
új kézfogást keres, Tovább »

A legolcsóbb kincsek közül (1 lej) való ez a talált verseskötet: pedig Robert Zend eddig nem kóstolt világát sikerült némileg megismernem általa. Faludy György, aki az 1993-ban, a Magyar Világ Kiadónál megjelent könyv előszavát írta, egyenesen Karinthy Frigyeséhez hasonlította Zend karikírozó lírai humorát. Tovább »

Az én Koreám / 2018. Január 10.

Még ezen a télen megjelenik Az én Koreám című könyvem, melynek legtöbb részletét a Káfé publikálta. Benne igen szomorú kép alakult ki Észak-Koreáról. Már a kommunista rezsim végét is megjósolom, közben most igen megváltozott a kép, azaz békésebb szelek fújnak. Tovább »

Zene: Csutak István, Markó Béla verse. Előadja: Garabonciás – Wandering Magicians: Ioni Renata, Bodó István, Csutak István, Székely Csaba

Markó Béla: Egyszerű vers, 1968

Fiúk, amíg mi felnőttesdit játszunk,
s próbálgatjuk az ünnepi igéket,
játékainkkal valaki
titokban olajra lépett. Tovább »

majd előveszik
a barna–sárga sakkot
lágy háborúsdi

Budapest, 2018. I. 9.

Albert-Lőrincz Márton: (Ment-e a faeke által előbbre a világ?)

“Csak használni tud a pór eke, ártani nem.”
Vörösmarty: Vashámor
 

Mit kínálnak a bányák vasnak gazdag eréből,
Kard elavult, rég emléktárgya a múzeumoknak. Tovább »

mikor a szavaknak elegük lesz
megbokrosodva kitépnek
minden istrángból
mint a lovak Tovább »

örök csillagként
integetsz

kereslek kutatlak
míg élek Tovább »