A mama már egy héttel az indulás előtt készül a nagy útra. El sem hiszi, hogy világot láthat, ő is, a gyerekeinek hála. Pár nap alatt, ha igaz, Bécsbe, Pozsonyba és Prágába utaznak, három fővárosba.
Minden nap eszébe jut valami nagyon fontos, a múlt minden réme és szörnyűsége, hiába volt meg egy nagyon fontos rák ellenes gyógyszer már Magyarországon – anyósa minden reménye már ebben az egy orvosságban volt -, a férje kiutazási kérése elutasítva… Nem mehetett, talán megmenthető lett volna az édesanyja… Tovább »
Számon kér sokat az ember:
vérét, a mások és a saját életét! Tovább »
Mintha / Ca şi cum
Mintha maga a fény sem lenne más
Csak egy növény, mi növekedne,
S a csillagok sugaraikkal
Engem szomjazó hajszálgyökerek. Tovább »
a kibontott játék
festett bádogszaga
ablaküvegének
műanyagillata Tovább »
Erdő mélyén apró lények,
kápráztató tünemények,
itt is, ott is felbukkannak,
nem találod, hogy hol vannak Tovább »
Albert-Lőrincz Márton: (Bűnbeesés)
Ő volt az első modern nő, Éva.
Nem volt rossz dolga, de néha
unatkozott magányba borulva,
s hívta segítségül a teremtő Urat, Tovább »
Szaladgálnak a csörgő szánkók. Téli világ van. Vigasságok, mulatságok terveitől terhes a téli levegő. Mikor a jómódúak mulatnak, nagy lehet a nyomorúság. Ha valamikor nem lesz a földön ínség, milyen jogcímmel fognak vigadni az emberek?… (A hétről / Nagyváradi Napló 1902. december 7.) Tovább »
Csak azért mennék el,
hogy lássam,
hány rész vagy bennem,
mozdulatod árnya,
hangod lebbenő szárnya
mit jelez még nekem – Tovább »
Egy diáktüzér naplója
XII.
Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát.
Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak. Tovább »
Fogyóban, akár égő gyufamakk
végén a láng, lilás-pirosban játszik Tovább »
(Kultikus sci-fi regény)
A jelekből ítélve mostanában elég gyakran forgatja a bibliát. Tehát komolyan gondolja, hogy haldoklik, tudniillik ilyenkor jönnek rá általában az emberek, hogy biblia is van a könyvek közt.
– Kérlek, tedd a kezed az Írásra, és mondd utánam: esküszöm az élő Istenre, ha most kigyógyulok a bajomból, életem végéig a szabadság, igazság és béke ügyét fogom szolgálni. Tovább »
A nevünk monogramját
Fába véstük egykoron,
Villám csapott beléje:
Porrá égett, borzalom.
Most csak
a kín –
robajló
fényszitálás. Tovább »
Egy diáktüzér naplója
XI.
Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú.
— Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát.
— Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni. Tovább »
Korniss Péter: Fejkendős lány, 1975
Legkésőbb kilencszáznyolcvan körül nyilvánvalóvá vált, hogy Korniss Péter nem népviseletet, nem folklórt, még kevésbé Erdély-nosztalgiát fényképez. Ha voltak addig csak honfibút és parasztromantikát látó hívei (mert bőségesen voltak), meg az előbbiekért munkáját idegenkedve fogadó gyanakvók (szintén bőségesen), azoknak A vendégmunkás megjelenése után csalódniuk kellett. Tovább »
Elhúztatok, mint a vadludak,
vagy efélék,
kik vendégek itt is, ott is, mindenütt – Tovább »
Wesselényi és a szegény munkás!… Fadrusz mester talán öntudatlanul szatírát faragott. Isteni gúnyolódás az a szobor, de meg meg is ríkathatja a lelkeket. Az a szobor anakronizmus, szemrehányás és szatíra. Wesselényi hiába nyújtja karjait a szegény paraszt elé. Wesselényit ma nem értik már. Az a nagy erő elfogyott, az a nagy láng kialudt. Tovább »
Még nem most, tudom.
Ma még szomorú álmok
alagútjából bukkan ki a reggel
kopár, magányos napvilága. Tovább »
Valahol Kelet s Nyugat közt félúton
valahol a csend és a zaj mezsgyéjén
a múlt kapuján túl a jelen küszöbén Tovább »
Pusztai Péter rajza