…mennyi simogató aggódó szó fáj is meg jól esik ha már egyszer a költő megszólal mintha magáról

My Little Woman Lajos proudly told us once about how, while analyzing his poems in great detail young students discovered the many ways the woman appears in his poems (as lover, as a mother, and so on). Well, this issue came up also when translating his poems into Swedish, mainly because of the proper use […]

lebontani a havas kerítéseket aztán jöhetnek a levegő vámszedői lépés-kényszer a mellékes éjben – ez is valami kijátszott tétje annak aki az „örök vesztes”

Küszködő ember… a szegény szerkesztő is, aki csak olvas és olvas, s olykor mintha már nem is kézirat-, hanem homokhegyek emelkednének körülötte. Hogy lelje meg bennük azt a néhány aranyszemcsét? Hol itt, hol ott csillan meg előtte valami, no de hiszen az értéktelen kvarckristályok apró szemecskéi is oly csábítóan tudnak csillogni-villogni néha!

A „parasztzene” („népzene”), a „munkászene” („a zenei analfabéták” köre, a „malacbandák” előtérbe kerülése) és a cigányzene („magyar nóta”) belső és intézményes háborúja a húszas évektől már szabályosan nekivadult öldöklés területe volt: a mintegy tízezer roma muzsikus kíméletlen egyesületi hadjáratot folytatott önnön (fizetett, megbecsült, egyesületi szervezettségben érdekvédő) presztízséért, melyet harsány és látványos érdekérvényesítéssel próbált mereven elkülöníteni […]

Felnéz, s nem látja az eget. Madár se sehol. Nem is vagyok bronzból – Kesereg.

Izmos izmussal festett Kitekert-kitakart női testet közben kereste önmagát és megtalálta a halált.

Az embert olykor megrázza A körötte élők hagymáza.

hatalmas festményeken a színek összeütköznek áthatolnak egymáson glissandószerű átmenetekkel formálódnak úgy ahogy egy hangszeren

Tél volt, az újév kapuívén szikráztak a csillagok, megilletődés és fogadalmak nélkül léptem a napok völgyébe,

a fák kontúrjai tompabarnák havas az utca lent fent feketék szürkék a felhők alattuk-közöttük egy hegedűs repül köpenyével átöleli a teret s hangszerén Jahvét dicséri vagyis az életet bármilyen szegényes rongyos

Tamás elvtárs! – így szólítottak. Nyugdíjas könyvtárosok voltak, férj-feleség, mi meg szerkesztők, akadhatott volna közös téma. Egyszer be is hívtak magukhoz. Ahogy a telefonszámunk megkapták, időnként felhívtak. Megtudtuk, melyik csarnokban várnak frissen vágott csirkét, hol alakul a sor tojásért. Azok már olyan idők voltak – a ’80-as évek Romániája, Ceaușescu hiányszocializmusa…

68 éves korában elhunyt Marius Tabacu műfordító, televíziós filmrendező, zongorista, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója. Marius Tabacu a kortárs erdélyi magyar irodalom számos művét fordította románra. Bánffy Miklós: Erdélyi trilógia című művének fordításáért, mint arról korábban hírt adtunk, szeptemberben megkapta a Román Írószövetségtől a 2019-es év legjobb műfordításáért járó díját.

Jó humora volt. Állítólag viccek gyártójaként tisztelték mások, én arra kértem, írjon humoros sztorikat otthoni napilapokban talált abszurd hírek alapján. Akkoriban az Ifjúmunkás szerkesztõje voltam Bukarestben, úgy éreztem, szükség van egy kis borzos szövegre a ifjúság lapjában. Aztán változtak a színhelyek: én skandináv-, õ pannon földre távozott, de a Káfé összehozott újra. Õ akkor komoly […]

valami szokatlant valami értelmetlent kéne most tenni de legjobb a hirtelen semmi tömény a csend görény a trend nem keresni nem akarni mások napja süt más kutyája ugat mást vernek agyon

Megijeszt Lukács evangélistának egyik kijelentése: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok. Mert olyanok vagytok, mint a sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják. (Lukács 11: 44 – a ford.)

A VÍZ MINT ITAL Mikor már indulóban voltunk a Szent Anna-tóhoz, a vezetőm azt kérdezte tőlem, hogy nem viszünk-e valakit az útra? – Mit vinnénk? – Talán egy kis vizet. – Hát mennyit megyünk a tóig? – Két és félórát. Az órám kilencet mutatott. Gondoltam, délig sétálva megfordulunk. Azt feleltem, hogy: – Nem viszünk semmit.

Létezik a mai modern kultúrában a terméketlenség ethosza, állítja Ernst Junger: higiéné, napkultusz, sport. Ez megmagyarázza nekem valamennyire a germán-angol ellentétet. *

1. nem az a gyáva, aki nem mer aki mer le nem mondani elnyert státuszáról s erősnek mer látszani, pedig már kifogyott

Mottó: Lírai, naív és elvétve van egy-egy szép szókép benne. A körtét pergamennek hívták, de mint a gyűjtőnévvé avanzsált márkanevek esetében, több körtét is ezzel a névvel illettek a faluban. Nagyságát tekintve vackorszerű volt, érési idejét tekintve nyári lehetett, a nyár végéig mindennap potyogtatott gyümölcséből, mintha takarékosan beosztotta volna termését érvényt szerezve a Korondon előszeretettel […]