Fehér Illés*: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Heinrich József – Dódi bácsi számtan tanár. Két mondatát örökre megjegyeztem/megjegyeztük: Kéz, láb nem jár, csak az ész! és Amit szabad jupiternek, nem szabad […]

  itthon vagy még és menni akarsz pusztulsz belé úgy indulnál már s mire nem csak homlokodon irataidon is ott a pecsét le is út fel is út kiüt rajtad a páni félelem ó még csak egy hetet néhány napot még amíg a legfontosabbat amíg a szüleid sírját a bútorokat a családi limlomot a cigánybatyut […]

  Csisztay Gizella egyetemi tanár, neves polonista, Mandics György József Attila-díjas költő felesége, számtalan írással, műfordítással, konferenciákkal, előadásokkal gazdagította a magyar-lengyel kulturális kapcsolatot. Budapesti otthonában 2023. augusztus 6-án beszélgettünk el ezirányú tevékenységérõl. Bencze Mihály: Kedves Gizella! Utazzunk vissza egy kicsit az időben, mesélj egy kicsit magadról, szülőkről, nagyszülőkről, gyerekkorodról! Csisztay Gizella: 1947. november 24-én születtem, […]

Fehér Illés*: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Búrány Pál – Palika – filozófus, a filozófia tanára. Nem sok közünk volt hozzá. Ügyvéd volt, a filozófia tantárgyat – csak a 4. osztályban, érettségi […]

    kiugrott az akváriumból a hímfarkú vörös xipho rá a rovaroknak kitett fehér porra   nem ütötte meg magát puhára esett     Budapest, 2024. II. 1.

  Debreczeni Éva: ÜVEGGOLYÓ   tegnap megvettem a tökéletességet a mindenséget magamnak olcsó volt átlátszó, mégis tükrös trükkös üveggolyó talpon álló, mint a régi étkezdék és soha meg nem rendülő amilyen lenni szeretnék magam is bár törékeny, simogatnivaló nagyanyám benne fejjel lefelé látható mint egy fényképezőgépben s földrengés esetén polcról leguruló.   /Debreczeni Éváról: https://ujkafe.website/?p=62789 […]

Fehér Illés*: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Csodálatosan játszott hawaii gitáron. Emellett „lelki fröccseiről” volt közismert. Ha felbosszantottuk – akár egész órán keresztül mondta a magáét. Egyik kedvenc szólása – a felbosszantónak […]

    zsebkávéreklám álmos diáklánnyal elemista korom mézesmadzagjaként most is eszembe jut ahogy kibontom és máig hatóan belém itatódik   hozta emese a folyóiratot benne a márkanév magyarul zsebkávé s most újra olvasom emese feltámad nem írom angolul mert az már márkanév     Budapest, 2024. II. 5.

a hanga hangja vadalma…. Hanga mos a patakba… patak folyik az ágyamba…. nincs gondolat az agyamba…. szeretnék mosdani…. de ha tiszta lennék nem ismerném a bűnök bocsánatának édességét….

Fehér Illés*: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Kljajić Milorad – igazgató. Nem sok közünk volt egymáshoz. A magyar diákseregre gondolok. Ő nem tudott magyarul – mi nem tudtunk szerbül, ergo: tudtuk, hogy […]

Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Fábri Géza – közkedvelt osztályfőnökünk, kémia tanár, a kerékpározás szerelmese. (Ceruzarajz)

    Nyári virrasztás. Hajnalban a mákfejek szürkés-lilásak.     Budapest, 2024. I. 31.

  pillangó tenyérben ahogy ragyogó áprilisi virágok nyílnak – szívem találkozik a természettel

    T. születésnapja van. Már rég elfelejtettem volna, de annak idején az apja vette fel a kagylót a fenti kérdő mondattal.   „Bélám, hát érdemes?” Hát érdemes volt, mert nem megy ki a fejemből évtizedek óta, hogy félszegségemet tolakodással vádolták.   Ez csak egy vers és nincsen csattanója. Érdemes volt-e megírni, Bélám?     […]

  levél-sziget hűs tenger-ég beszegett part: öböl-recék   szél és eső marta ki tán – hány lakatlan telek a fán?   levél-gerinc: ösvény vezet pár bordaág az erezet   egyetlen lény ki arra jár: lakmározó idő-bogár   hány beszakadt birtok-perem? s ágbogokon mi sem terem   gallyas tenyér szemlátomást nem tart szívnek- hitt naptojást   […]

  Az erdélyi szászok 1919-ben támogatták Erdély Romániához való csatolását, de a román kormány a szászokkal szemben is alkalmazta a magyarokkal szemben már elkezdett asszimilációs politikát.   Zsubori Ervin fotója  

  Bajos azt tudni, angyalom, hol a kezdete, hol a vége. Fehér tintával ír fehérre. Meg hát úgysincs rá alkalom odajutni a közelébe. Ami gyanús volt, mind kitépte. Mint pillangók az ablakon, úgy tapadnak a lámpafényre. Meddig tart vajon napja, éje? Meddig  majd, míg egy hajnalon megdörzsöli szemét, és végre belesöpör a füzetébe?

  Elvesztettem valamit, ami soha nem volt enyém igazán, mégis fáj az űr, amit hagyott maga után. Egy apró elszólás, árulás talán? Kit árultam el kinek? Ez a rejtély csupán. Egy szerető ki megosztja titkát, mert nem csak szerető akar maradni, sőt, mindenkivel elfogadtatni… Szenvedek! Átkozom a pillanatot, mikor megestem egy baráti beszélgetés alatt, Szeretőm […]

  Süss fel nap! Sütnék én, de látod, a bárányfelhők… Na, nekem elég. Kész, vége a mai napomnak. Az égen is a birkák vonulnak. Ne bántsd őket, békések. Nem ők a hibásak. Látod, olyanok, mint a vattapamacs. Persze, védd csak őket. Ha tehetném, özönvizet engednék rájuk. Akkor magaddal is kitolnál. Jó, de legalább nem más […]

    most felidézem azt a gyenge huzatot úgy szellőztetek     Budapest, 2024. I. 20.

  most még csak porózus széthulló törmelék a vágy darabos száraz tapintat kell jönni valami nedvnek valami csapadéknak föntről hogy összeálljon tartós kemény szerelemmé valami eső zuhatag tán néhány csepp könny

  egy versem szertefoszlott mint az álom mint papundekli bőrönd ott túl a gáton a vízbe hullva nem lett belőle vízihulla volt nincs elillant nyoma vész csupa nulla pedig mily büszke voltam a percre mikor ujjam a végszót a gépbe verte s míg lazán hátradőltem az éji lámpa égett a képernyő hirtelen elalélt hófehér lett […]

a hallgatás néma zsoltárai ugyanott ugyanott semmi semmi fölparázsló hideg mintha valakinek semmi         suhanna                 tenyerébe

  Torkunkba téptek ömlő árkok tüzet most már hogyan kiáltok? Rámtaláltak a keresések kilesték azt is merre nézek Elűznek maguktól a tárgyak mikor már majdnem megtalállak Beoltottak villanó fények és már tőled is félek félek Kicsapják szemed a házak ablaktalan csillagok fáznak Érted jönnek tövisek rózsák meghalnak akik megcsókolják Kerekek között gyertyák sírnak tovább forognak […]

  – Mét viszi ki a veszélyes bikát a kapun? – kérdi félve a feleség. – Mét, mét, met a bütünél kikötve unja magát, no, csihányt a pipéknek, osztán leskelőggyél! !Menj fel a hiúba, meg ne lássanak! – Esment én a csihányt, no, majd – mormogja inkább magának az asszony, s fel a lajtorján , […]