DRÁMA 3 FELVONÁSBAN 4. jelenet (Szofja Andrejevna szobája. Tolsztoj felesége az ágyban fekszik, csukott szemekkel. Mellette a szekrényen egy tálca a gyógyszerekkel, s egy pohár, benne kanál. Az ágy fölött Tolsztoj egy öregkori portréja, az ágy melletti kis szekrényen lévő gyertya fénye éppen megvilágítja. Szása óvatosan becsukja az ajtót. Aztán csak áll tanácstalanul.) Szofja Andrejevna […]

„Jókor halt meg.” Az ember folyton a halálról gondolkodik, és ez már a közhelyeken is meglátszik. De van a közhelyeknek egy keserűsége is, ha beléjük gondolunk. Sem Bajorral, sem Székely Jánossal nem találkozhattam, és ez fáj, hiszen nem úgy történt, mint mondjuk József Attilával, hogy abszurdum még képzelegni is róla, hanem úgy, hogy akár találkozhattam […]

Nem! Nem a sarokból előkerült ezüstpénz, az emlékezet fiókjában őrzött fénykép, sem a szemben, főfalra függesztett feszület,

Egy gondolat Ki itt a szervező, kérdezte az öregember. Műanyag szatyrát lóbálva járt-kelt a fehéregyházi forgatagban, keresett valakit, aki felírja. A szervezőt Gábos Dezsőnek hívják, mondtam. Az a tanító bácsi ott, az emelvényen. Éppen a mikrofont igazítja a szájához.

2009. V. 27. szerda – Szanatórium Esőre ébredtünk. Sok kávé. Sok cigi. Egész nap jár bennem a család. Az elvesztés tehetetlensége, a körülmények, ahogy, forog bennem a megítélése és semmi bizonyosat nem tudok. Szerintem Ciluék alkalmatlanok voltak az ápolásra. Olyan magányos lehetett az apám. Én is a megfeszítettség állapotában, a bűnbak szerepében. Egy este gyűltek […]

Baász Imre emlékére Három órát álltam Befagyott vizeken Derme​dt fák és Jégvirágos ablakok alatt

2009. V. 21. csütörtök – Szanatórium A csodát gyakorolni kell. A tragédiák leágazása, hogy ki kell vérezni az akaratot. Hogy merre keres utat, hogyan teszi, milyen mintázat szerint. Lukács 4-5-öt küldtem sms-ben E-nek. Nem válaszol, tudom. Döbbenetes volt a tréning, teljesen elerőtlenített. És a kimondatás által megjeleníteni, a szó erejében és dinamikájában képi szinten újraélni, zizegni, sírni, […]

Fenn, mint foszlós tészta kel, dagad a hó-ígéret –

2009. V. 11. Ferenc napja, – Szanatórium Cilu szerinted felköszönt? Vagy unokahúgaim. Olvasom a naplóbejegyzéseket. Erika tegnap azt mondta, megbánta a kapcsolatot. Tehát: először szóval nem tagadta meg Szabolcs létét , másodjára, velem kapcsolatosan igen.

Tisztelt Lakásügyi Osztály! Nem szeretem a névtelen leveleket. Az ember minden körülmények közt maradjon becsületes, és vállaljon felelősséget azért, amit mond, így máris bemutatkozom. Bikfic Jácintnak hívnak, Hapci utca 5. első emelet, 2-es ajtó. Azzal a kéréssel fordulok a tisztelt Osztályhoz, utasítsák rendre, és bírságolják meg Részegh Rezső (utca ugyanott, első emelet 3-as ajtó) mérnököt, […]

Járkálni szeretnék, kimenni, eltűnni az őszből –

106 ahol ma hajnalozol forrás fakadjon élet buzogjon

Négy évtizede dolgozik Martonvásáron a MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének fotográfusaként Vécsy Attila fotóművész. Róla is elmondható: a hobbija a munkája és szabad idejében is a szakmáját gyakorolja… Az 1954-ben Budapesten született alkotó a Dési Huber István szakmnunkáslépzőben szerzett fényképész szakmunkás igazolványt, s 1974-től a kutatóintézetben Schwanner Endre fotóművész keze alatt válik igazi szakemberré.

Apám vonatjegyet kér: útirány Sztána! A harmadosztály: fapados. Zötyög velünk a szerelvény. A fülke beh’ takaros!

Ek­kor már las­san vir­rad­ni kez­dett, ötre járt az óra. Vaj­da előke­res­te a szárító kulcsát, hogy zárja ki az ajtót. Ere­de­ti­leg úgy szólt a lakásel­osztók ren­del­kezése, hogy ezt a he­lységet csak a föld­szin­ti lakók használhatják, kik­nek nincs erkélyük, és kik­nek lakásuk – épp a szárító és a pin­ce­lejáró mi­att – ki­sebb (két szobás, nem három, mint […]

Emlékezetem viaszfigurái, olykor, ha alaktalanná gubancolódnak is, vissza-visszatérnek, és néha élesebben mutatkoznak, mint azelőtt. Az édes élet patakja forr ilyenformán aszúvá, ami megmarad, azt érdemes kortyonként ízlelni, hogy a velünk történtek értelmére ráérezzünk.