ANTIBÉBI PIRULÁK – SZIGORÚAN HÁZASOKNAK A kórház házi kiállításán az egyik legérdekesebb tabló a fogamzásgátló szereket mutatta be. Négyféle hormonkészítmény van forgalomban: kétféle – napi használatra készült – orálisan fogyasztható pirula, egy havonta egyszer szintén egyszerűen lenyelhető tabletta és egy ugyancsak havonta egyszer esedékes injekció. Ezenkívül, magyarázza Vang doktornő, népszerű a méhszájban elhelyezett gyűrű és […]

VANG DOKTORNŐ EXPEDÍCIÓJA A „kulturális forradalom” szellemét tükrözi azonban – mondják – az is, hogy a klinika aktív szerepet vállal a falusi egészségügyi hálózat kiépítésében, az úgynevezett mezítlábas doktorok képzésében. Az egészségügyi személyzet húsz százaléka, azaz mintegy száz ember állandóan vidéken tartózkodik, Hupej különböző körzeteit járja, felméréseket végez, orvosi segítséget nyújt, és tanfolyamokat tart. Vang […]

96. nap – december 5. Ey Oghli a mai úticélom. Tegnap elégedetten állapítottam meg, hogy itt enyhébb az idő, mint a határ mentén húzódó hegyek túlsó, törökországi oldalán, a platánokon rengeteg még a levél, őszies a hangulat. Ma reggelre aztán ide is megérkezett a tél, reggel sűrű pelyhekben hullott a hó. Most is szállingózik még, […]

TŰSZÚRÁS ÉS POLITIKA Mert ha eddig nem mondtam volna: az akupunktúra köré politikai legendát szőttek a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomban”. A hagyományos kínai orvostudomány kincsestárát — így a legenda — az ellenforradalmár, titkos áruló revizionista Liu Sao-csi és az egészségügyi vonalon dolgozó ügynökei semmibe vették, a tűszúrásos kezelés mestereit lenézték, háttérbe szorították, a kínai gyógyfüveket, […]

95. nap – december 4. Tegnap a kapiköyi határátkelőn át beléptem Iránba. Kiderült, hogy feleslegesen stresszeltem magam az egészségbiztosítás miatt, a határőrizeti szerveket egyáltalán nem érdekelte, van-e ilyen papírom. A határátlépés sokkal könnyebben és gyorsabban zajlott le, mint azt előzetesen reméltem. Amint az iráni egyenruhások meglátták, hogy európai vagyok, azonnal soron kívül foglalkoztak velem, az […]

AZ AKUPUNKTÚRA REJTÉLYEI A kínai orvostudomány csodatűjével azonban nem ez az utolsó találkozásunk a vuhani klinikán, ahol Vang Csen-jüan orvosnő és Lin Csing „felelős elvtárs” kalauzol. (A „felelős” szó a megbízott vezetőt jelenti – mivel pedig Kínában a legtöbb intézmény élén ekkor még csak ideiglenes vezetés állt, „felelős elvtársakkal” gyakran lehetett találkozni.) A séta a […]

A doktornő kitárja az ajtót, és mi belépünk a terembe. A vuhani orvostudományi egyetem II. számú klinikáján vagyunk, a műtő fölötti megfigyelőteremben. Alattunk operáció folyik: egy asszony petefészek cisztáját távolítják el. Az érzéstelenítés akupunktúrás, tűszúrásos módszerrel történik.

93. nap – december 2. A mai az utolsó napom Törökországban. Az éjszakát az Özalp nevű hegyi kisvárosban töltöm, holnap pedig átlépem az iráni határt. Ma megszólított és beszélgetést kezdeményezett velem egy fiatal nő. A barátnőjével sétált, fejkendőt viselt, nagyon szép volt, 19-20 éves lehetett. A beszélgetés elég hamar véget ért, aminek a lány felettébb […]

92. nap – december 1. Elindultam Irán felé. A mai úticélom Ercek, kedden pedig számításaim szerint átlépem a határt. Vantól nehéz volt búcsút venni, számomra a legkedvesebb törökországi város. Egy helyi ismerősre is szert tettem, a kurd pszichológus, Ahmet személyében, sörözőben is voltunk, első alkalommal törökországi tartózkodásom során.

90. nap – november 29. 90 napja vagyok úton, már közel 3 millió lépésnél tartok, egész pontosan 2 994 364-nél, ami a telefonos alkalmazás kalkulusa szerint 2348,85 kilométernek felel meg. Jelenleg Vanban vagyok, a hétvégén indulok tovább Irán felé. Mivel mindenfajta erődítménynek, történelmi értékkel bíró kőnek szerelmese vagyok, egyértelmű volt, hogy egy lépést sem megyek […]

Mail-interjú Pengő Zoltánnal 2019. november 22-én, előzetes egyeztetés értelmében, 21 kérdésből álló levelet juttattunk el Pengő Zoltánhoz, aki Zanglába igyekszik, hogy nagy vonalakban, kétszáz év távolában, megismételje Kőrösi Csoma Sándor tibeti vándorútját. Aki eddigi közléseink alapján nyomon követte a Törökországot immár elhagyó erdélyi újságíró vállalkozását, nem lepődik meg a kérdéseken. De talán gazdagabb lesz a […]

87. nap – november 26. Úgy éreztem, megőrülök, ha még egy napot a Dogubayazit nevű porfészekben kell eltöltenem, ezért aztán, a lelki egészségem érdekében elindultam délnek, Caldiran, illetve Van felé. Nagyon mehetnékem van már Iránba, de még nem indulhatok el, mivel nincs egészségbiztosításom, Dogubayazitban pedig nem találtam biztosítót, amelynél megköthetném.

86. nap – november 25. Megérkeztem Dogubayazit városába, innen már csak egy napi járóföld a határ. Ezt a rövid távolságot nem fogom elsietni, hamar letudni, annak ellenére, hogy Iránban valamelyest normalizálódni látszik a helyzet, szombaton már működött az internet. Ahmet iráni kapcsolatai azt javasolták, ne siessek az indulással, várjak még néhány napot. Törökország leghidegebb vidékén […]

83. nap – november 22. Bár Iránban továbbra is teljes hírzárlat van, s állítólag folynak az utcai harcok, továbbindultam kelet, pontosabban Taslicay felé. Valamikor a 80-as évek legelején láttam egy fotót egy magyarországi képes folyóiratban, valószínűleg az Ország-Világban vagy a Képes Újságban, amelyen egy magas rangú külföldi személyiség fogadására kirendelt szaúd-arábiai díszszázad tagjai, a vendég […]

81. nap – november 20. Továbbra is Agri városában vagyok, ahol kurd egyetemi hallgatók a házigazdáim. Hetekkel ezelőtt, egy útmenti étkezdében találkoztam először kurdokkal, akik megvendégeltek, ők mondták, hogy a népük szereti a vendégeket. A mostani házigazdáimmal való tapasztalataim alapján a kijelentésük egyáltalán nem tűnik túlzónak. Egyikük átengedte nekem a szobáját, érkezésem napján megetettek a […]

80. nap – november 19. Megkaptam az iráni vízumot, megnyílt előttem az út kelet felé. Egyelőre azonban Agriban vagyok, innen még vagy 130 km az iráni határ, s arra mindenképp fogok időt szakítani, hogy minél közelebbről megszemléljem az Ararátot.

75. nap – november 14. Nem hagytam ki Pasinler várát Továbbra is kelet felé haladok, most épp Horasan a legközelebbi úticélom. Ma újabb jelképes mérföldkőhöz értem, a szó szoros és egyúttal átvitt értelmében is átléptem a 2,5 milliós határt, egészen pontosan 2 508 101 lépést tettem meg indulásom óta, ami hozzávetőleg 2 000 kilométernek felel […]

74. nap – november 13. Úgy döntöttem, nem várom meg, amíg az iráni konzulátus kiadja a vízumomat, ha majd meglesz, visszautazom Erzurumba. Pasinler felé haladok. Mostanáig nem írtam a törökországi közlekedésről, pedig érdemes. Az első napokban az volt a benyomásom, hogy itt ugyanaz az elv érvényesül, mint Nápolyban és Grúziában, vagyis a közlekedési szabályokat a […]

72. nap – november 11. Ma egy kis időutazást tettem, köszönhetően az Erzurumban működő iráni konzulátusnak. Iráni vízumot online is lehet igényelni, nekem azonban nem sikerült, ezért voltam kénytelen a diplomáciai kirendeltséghez fordulni. Vagy háromnegyed órás üldögélést követően, mely idő alatt nem úgy tűnt, mintha az ügyfélszolgálati munkatársak keze alatt égne a munka, egy megnyerő […]

71. nap – november 10. Megérkeztem Erzurumba, Kelet-Anatólia legnagyobb városába. Erzurum a tengerszint felett 1800 méteren fekszik, egy szinten a Madarasi Hargitával, alig valamivel alacsonyabban, mint az Erdélyi Szigethegység két legmagasabb csúcsa, a Nagy-Bihar és a Vlegyásza. Azt tapasztaltam az elmúlt napokban, hogy szinte nem érzek különbséget aközött, tengerszinten gyalogolok-e vagy közel 2000 méteren, ami […]

69. nap – november 8. Pengő Zoltán ma, pénteken a szokásosnál korábban jelentkezett úti beszámolójával. „Ma nehéz napom van, kifejezetten fáradtnak érzem magam, nem is annyira fizikailag, hiszen 14 óráig már 26 kilométernél többet tettem meg, ami nem rossz teljesítmény, hanem pszichésen. Az Ilica nevű városka felé tartok, ahonnan már csak egy ugrás Erzurum, tulajdonképpen […]

68. nap – november 7. 43 362 lépéssel ma több mint 35 kilométert sikerült magam mögött tudnom. Askale városában vagyok, a helyi Grand Hotelben szálltam meg. A neve határozottan fellengzős, mivel egy teljesen átlagos konfortszintű létesítményről van szó, egy szoba ára itt is 8 euró. Szerencsém van a török szállodai árakkal, ugyanis kizárt, hogy sátorban […]

Három nappal később telefonáltak a rendőrség külügyi osztályáról : bemehetünk kameráinkért. A színhely ezúttal más. A hatóság. A külügyi osztály a régi kínai város egyik előkelő villájában működik. Szürke fal, piros kapu, udvar, kör alakú belső átjáró, kis sétány, ívelt tetejű, ívelt cseréppel borított, faragott fatornácos mandarinház. Egy rendőrtiszt a fényképezőgépekre mutat. A forradalmi tömegek […]

Most már olyan a zsibongás, mintha valóban kémet fogtak volna. Az ajtóban egy bőrkabátos férfi, aki néhány perce jött be, és eddig hallgatott, most folyékony angolsággal megszólal: — Mondják el, mi történt. Kezdjék az elején. Végre abban a tudatban beszélhetünk, hogy meg is értenek. A bőrkabátos figyelmesen hallgat, a terem elcsendesedik. A férfi néhány kérdést […]

Öt óra felé szállingózni kezdtek az emberek. Jöttek a rakodók, jöttek az ablakon bekukucskáló lányok, és vidám csiviteléssel elhelyezkedtek az asztalok tetején, jöttek az ismeretlen férfiak. Mivel mi a kályha körül kuporogtunk, körös-körül, előttünk-mögöttünk szorongtak az emberek, lehettek vagy negyvenen. Székeket hoztak, de így is sokan álltak.