A régi újságok búvárlása közben meglepő dolgokra bukkan az ember. Már ha kedve támad a régi emberek régi dolgait firtatni. Nem is őskereső szándékkal, csak mert kíváncsi, mi is volt egykor abban a városban, ahol történetesen/történelmi idővel mérhetően él, s éltek elei, akik csak a rövid határidőket, időfutamokat, évet, évnegyedet, hó végét tartották számon/valamire.

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek.

Kicsit későn érkezett idén a tél. Ez igazi, havas tél. De így is jó. Gyermekkori nosztalgiát ébreszt bennem, hiszen az volt a feladatom egykor, hogy nagy havazások idején én végezzem a reggeli hóeltakarítást. Mivel nagyszüleim egy szomszédos telken laktak, még iskolába menet előtt kézbe vettem a nagy falapátot és módszeresen elkezdtem ösvényt ásni felfelé.

Kedden délben mondta Markó Béla, hogy egy bécsi kórházban halálán van Verestóy Attila. Sokan tudtuk, hogy nagybeteg, hogy menthetetlen – és biztos vagyok benne, hogy ő maga is tudta. Túl sok személyes mozzanat fűz össze vele ahhoz, hogy az alkalom megkövetelte méltatással kezdjem. Politikai érdemeit és pályafutását értékelik kollégái, pályatársai, el a hivatalosságokig. Én egyszerűen […]

Korondon a művelődési otthon a több mint öt éve elhunyt, kiváló képzőművész és költő, a Páll Lajos nevét viseli. Kevesen tudják ezt azok közül, akik akár télen, akár nyáron autójukkal átrobognak az utcai vásáros faluban, vagy megállnak és szétnéznek a portékák között, amelyek jelentős része manapság viszonteladás, akár a környék termékeiből, akár sokkal szélesebb szórásból, […]

A másik szemszög Menetel az emberiség a vége felé. Olyan szomorúan, kilátástalanul hangzik ez. Ma, amikor a „csak pozitívan” jelszó alatt görnyedezik a világ civilizáltabb része, ilyet nem is szabad mondani. Emeld fel a fejed, ne légy reménytelen – mondja, akit épp elkapsz egy ilyen mondattal.

Tadeusz Rozewicz lengyel regényíró – az abszurd drámáiról jobban ismert Slawomir Mrozek kortársa – írta valahol, még a múlt század hetvenes éveiben, hogy az emberek különbözőek: van, aki ujjával az orrát piszkálja és van aki remekműveket alkot vele. Hogy az ötvenhat esztendős Botár László festményei mennyire remekművek vagy sem, azt majd eldönti az idő.

Csak ha felülemelkedsz a napi ilyen-olyan gondokon, és felülről nézel mindenre – akkor lehetsz, ha van rá képességed – objektív. Radnóti látószöge: „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” még nem elég, mert a földre összpontosít. Magasabbra kell szállni. És már ezt is tudja az ember: szemlélheti a Földet az űrből, még csak fel […]

Nem unhatják magukat a román politikai élet megfigyelői, a cirkuszi mutatványok kedvelőinek meg a szurkolótáborok ultráinak pedig nap mint alkalmuk adódik feltöltődni adrenalinnal. Hatalmas a versengés a táborok között, de a táborokon belül is, csak úgy dőlnek a rekordok. Viorica Dăncilă asszony miniszterelnöki jelölése is több elsőbbséget jelent. Mindenféle „előértékelés” nélkül és helyett, tekintsük át […]

Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János* erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen. Azért nevezem így ezt a kiemelkedő szerzőt, mert olyan témára adta fejét-szívét-tollát ezzel a színdarabbal, ami nem hagyhat közömbösen senkit, aki érteni szeretné a világ dolgait és benne a sajátját.

Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide […]

Nemrég egy interjú során – őskori közéleti és kulturális sajtóműködésem kapcsán – szóba került az ismeretterjesztés is. Csupán érintőlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy fájdalmas nosztalgia és vágyakozás ragadjon el ártatlanságom ama kora után. Tudományrovatot vezettem, végzettségemnek megfelelően, és nem tudtam betelni az újdonságok, felfedezések és találmányok követésével, megosztásával, több száz szerzős munkatársi […]

Legkésőbb kilencszáznyolcvan körül nyilvánvalóvá vált, hogy Korniss Péter nem népviseletet, nem folklórt, még kevésbé Erdély-nosztalgiát fényképez. Ha voltak addig csak honfibút és parasztromantikát látó hívei (mert bőségesen voltak), meg az előbbiekért munkáját idegenkedve fogadó gyanakvók (szintén bőségesen), azoknak A vendégmunkás megjelenése után csalódniuk kellett.

(Ézsaiás 58: 4-6) A böjt nem akkor igazi, ha magunknak kedveskedünk vele. Bár a mértéktelenség ennek az ellentéte, és utálatos, mégsem leszünk kedvesebbek Isten előtt attól, hogy megvonjuk magunktól az eledelt. Hiszen arra teremtette, hogy hálával együk, dicsérve érte őt, aki teremtette mindazt, amit kezünkbe adott, hogy okosan gazdálkodjunk vele.

„Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.” Radnóti Miklós harmincöt évesen, 1944 májusában írta Töredék című versét, s az év novemberében megölték. A megrázó költemény azokban az órákban született, amikor világra jöttem. A személyes […]

Néztem a Duna csatornán, hogy ropják a csárdást a férfiak, leányok. Székelyek voltak, fiatalok, erősek, büszkék. A férfiak délcegen forgatták a lányokat, a lányok, mint a fűszál, simultak kezeikbe. Csupa erő, lendület, élet. Teremtő öröm. Ahogy a férfi pörgeti asszonyát, ahogy a tulajdonos játszik tulajdon felével. Ragyog keze között a lány. Kivirul. Rózsa. Szegfű. Bazsalikom.

Szülinapi találkozás Salman Rushdie-val Sze­re­tek a számok bűvöletében for­golódni, ahogy a nyelvében is, bármennyi­re is csodálkoz­na ezen drága ma­tek­tanárnőm, Kati néni. Pe­dig ak­ko­ri­ban is élvez­tem, ha érez­tem az összefüggése­ket, a játékot, csodáltam Bar­but, aki­nek összejött a nagy találkoz(tat)ás a ma­te­ma­ti­ka és iro­da­lom között, majd Mérőt, elvégre ő is on­nan in­dul ki, eti­mológi­a­i­lag is, mér, mérleg […]

(A színészinterjúk margójára / Önkritika) Jócskán elkéstem ezekkel az interjúkkal. Már ami az érdemi érdeklődést illeti. Mikor megszülettek, még egy diktatúrában, fű alatt éltünk, bátor tettnek számított volna. Kivált szakmai szempontból. Mert azért készültek, a színészekért, az őket nem értő, a megbízhatatlan emlékezetnek kitett színészekért, az alkotói munkájuk elismeréséért, egymásnak, egymásért – ezért születtek a […]

Előfordult, hogy rövidebb-hosszabb időre kiengedték a kórházból, olyankor az öccsééknél, Tamáséknál lakott. Náluk is elég sok időt töltöttem Gizivel, sokszor hatalmas lábas káposztáskockát főztünk, és arra rájártunk. amíg elfogyott. Rengeteget dolgozott akkoriban, sok kortársával és fiatal költővel, irodalmárral tartotta a kapcsolatot. Rengeteg népdalt tudott, gyönyörű hangja volt, és sokszor sétálás közben az utcán vagy a […]

Szentgyörgyi Nagy József: Csillag keménypapírból Még az ’igazi’ békeévekben készült a fénykép: 1906-ban. Kispolgári, minden bizonnyal városi miliő. ’Madonnális’. Nyugodalmas. Szívmelengető. És csak picike – jelképes – karácsonyfa van. A Jézuska hozta (nem a ’Santa’… a Mikulás egykor még egyértelműen elvált a Karácsonytól). Mostanra a jelkép már régen elvált a hagyománytól, a tartalomtól. A szívünktől. […]

1989 decemberében a fiam Szebenben volt katona. Disznó­vá­gásra vártuk, 18-án érkezett haza, Szilágylelére. Még szerencse, hogy elengedték. Egész nap az apjával pusmogtak, politizáltak, oda sem mertem figyelni…

Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kíváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamennyien.

Hallották önök, hogy Romániában az új igazságügyi törvények csak azért születnek a parlament boszorkánykonyhájában, hogy a „vörös pestis” korrupt politikusai megszabaduljanak a börtöntől (felakasztástól, karóbahúzástól)? Hát azt tudják, hogy e törvények szerint az őrülteket mind kiengedik a pszichiátriákról, hogy a metrós gyilkos megmeneküljön a büntetéstől? Különben a börtönök lakóit is szabadon engedik. Bizony, mindezek megtörténhetnek, […]

Este lett, mire felkerekedtünk Gizivel. Eszméletlenül szakadt a hó. 1975-ben a romániai nagyvárosokban még volt rendes közvilágítás, és a fénytől szikrázó hóréteg jótékonyan eltakarta Bukarest reménytelenül szennyes és szegényes utcáit, omladozó épületeit, betonrengetegeit.

Akivel nem élsz együtt, hogy naponta, hetente találkozhassatok, olyannak marad meg emlékezetedben, amilyennek utoljára láttad.  És ha alkotó éveinek teljében „hagytad” el őt, akkor így is őrzöd meg őt. Még a halála sem tudja ezt a képet kitörölni. Számodra most is ugyanolyan fiatal. És egy kicsit nem is halt meg.