Így kellett történnie, a repülés ennek a mi most élt korunknak legnagyobb, legidegesítőbb problémája. Angolországban, Németországban sokszor látták már, most Franciaországban is látták. Toul városban húsz katona esküszik meg, hogy látta a büszke, a titkos, a hatalmas légi hajót.

Amire Ady tanított – Te nem tudsz semmit a természetről. Mert járdán születtél, járdán élsz. Nem tehetsz róla, de így van. Én falun születtem és alattam föld volt. Ezt érzem minden sejtemben. Tudod, hogy mikor kezdődik a tavasz? – Bizonyára nem tudom. – Hát tudd meg: karácsonykor. – Hogy mondhatsz ilyet. Hiszen akkor kezdődik a […]

1918. május 19. – Borzasztó, milyen kémia van most itt Pesten… mi az, hogy mi az, hogy kémia? Hát nem így nevezik azt a tudományt, ami a kémekkel foglalkozik? Mindegy, kérlek, nem kell olyan szőrszálhasogatónak lenni… azt mondom, hogy kellene valamit csinálni, hogy az embert ne kompromittálják ezek a kémek.

…Csupa rokonságos dolgokat fogok ma csokorba kötni, mert itt van a Roosevelt esete. Párizs kereskedői voltak a legbuzgóbbak, hogy az ex- és talán lesz -elnököt pompával fogadják. És a derék párizsi kereskedők nem titkolóztak, de nyílt fölhívásban elmondták, kit akarnak Rooseveltben ünnepelni. Ők egyszerűen azt tudják, hogy az amerikaiak a legjobb kuncsaftok Párizsban, s hogy […]

Jókai Mór: Új év kezdetén A ki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendő utolsó napjáig? azt neveznék bölcs embernek! Pedig semmi sem könnyebb ennél. A ki becsülettel kezdi, becsülettel végzi. A ki szorgalmas, az gyarapodni fog. A ki szeretetet vet, szeretetet arat. A ki érdemeket szerez, jutalmakat talál. A ki tanul […]

1918. május 11. – Most aztán minden össze van írva, összeírták a rezeket, és összeírták a jelmezeket, összeírták a fémeket és a kémeket, összeírják a süveget és az üveget, a képet és a pépet, az üstöt és a füstöt, a mákot és a rákot, a lakkot és a makkot – és most végre összeírják a […]

Százharminc éve történt / A Petőfi-Társaság közgyűlése A főváros irodalomkedvelő közönsége nagy érdeklődést tanúsít a Kisfaludy-társaság és Petőfi-társaság havi ülései iránt. Alig képes elférni a hallgatóság. A Petőfi-társaság e hó 6-iki közgyűlése iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy az akadémia nagy díszterme egészen megtelt. A gyűlés sok érdekes pontot ígért és adott. A […]

1918. április 26. – Ez egy jelentéktelen kis dolog, mondod te, ilyesmire nem lehet pazarolni a drága nyomdafestéket, efféle apró hibákon nem lehet fönnakadni, olyankor, mikor nehéz és nagyjelentőségű társadalmi és közéleti kérdések várják elintézésüket.

1918. március 3. – Mi ez, mondd, mit jelent ez a titok, micsoda megfoghatatlan istenség rejtőzik emögött, miféle szent szimbólum, jelkép, három és mégis egy? Kétségbeesett tömegek állnak és várnak a villamosmegálló komor táblája alatt: jönnek a dagadt kocsik, összepréselt hullák ezreivel, talán nem is villamosság hajtja őket, hanem az egymás beleiben taposók ordításának hanghullámai.

Petőfi utolsó költeménye Szörnyű idő, szörnyű idő! Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő.                                                                                […]

A francia bulvár-lapokat az a veszedelem fenyegeti, hogy a szenzációs bűnügyek szereplőinek arcképét közölniök nem lesz szabad. Bebizonyult, hogy például egy sereg apacs-gaztett csak azért történt, mert a dicsőséget megirigyelték azok az apacsok, akiknek a fotográfiája nem jelent meg újságban. Legutóbb egy undok gyilkosság esetében tanúkul hallgattak ki nagyon szomorú hivatású víg leányokat.

…avagy a magyar óceánrepülés története „Három liter benzinen múlt, hogy a magyar jásonok remekműve, az óceánrepülés, nem fejeződött be azzal a formatökéllyel, aminek esztétikai külsőségei méltó keretet adtak volna a csodálatos teljesítménynek. Ott vártunk és szorongtunk a mátyásföldi kikötő mólóján, az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország, bandérium és koszorúk és kormányzói tribün…” (KARINTHY FRIGYES. […]

1918. február 22. – Te, a végén nem is lesz olyan vicc, amit még a békében hallottam a cigányról, aki ütközet előtt megkéri a kapitányát, mutassa meg neki az ő ellenségét, mert ő ki szeretne békülni vele. Ahogy ezek az újfajta diplomáciai aktusok alakulnak, nemsokára számolni kell majd vele, hogy erre kerül a sor: amiről […]

„Lantomon mért pöndül a húr?” Szerkesztői üzenetek. A Vasárnapi Újság 1858-i számaiból tallózta: Bölöni Domokos Boldog család Levelét is versben írja, s így kezdi: „Tekintetes szerkesztő úr! Lantomon mért pöndül a húr?” (Bizonyára azért, mert – fújja.) Gyötrelem Kóstolóul ennyit kiadunk belőle: „Fáj a szivem, mintha benne Ezer milljom féreg lenne, Hej! pedig csak egy […]

1918. február 5. – Mondd fiacskám, de egészen őszintén – rólam beszélt Vázsonyi a demokratapártban? Én vagyok az a hölgy, akinek a magyar bolsevikiek be akarnak mutatni egy kis forradalmat, mivel olyant még nem láttam és mivel petyhüdt és perverz idegeimnek már csak egy kis forradalom volna izgató? Én vagyok az, akinek a teájához egy […]

…Budapesttől Orsováig voltaképpen minden, ami van, csak kezdet, de kaotikus, nyugtalan és ennélfogva minden szépet ígérő. Magyarországon ma az a fontos, hogy az emberek ne aludjanak tovább, s ha alusznak is még, de legalább nyugtalan álmaik legyenek. Biztos, mert ez törvény, hogy a mi mai kultúr-iparkodásunk is majdan a Nyugaton már észlelhető reakcióval fog járni. […]

1918. február 2. – Mégis! hogy van ez a dolog a vízzel? Ugyan hadd el, nem viccelek, azzal, ami a vízvezetékben benne van. Jó, azt már megmagyarázták nekem, hogy spórolni kellett, azért zárják el egész nap, úgy hogy este nyílik csak meg, másfél órára. Csak azt szeretném tudni, mi ebben a spórolás és általában, hogy […]

Intézményeink jótevői egy híres festményen Százhetven évvel ezelőtt, 1842. augusztus 24-én országos visszhangú eseménynek számított a Duna pesti és budai oldalát összekötő Lánchíd alapkövének lehelyezése. A régen esedékes építkezést Széchenyi István kezdeményezte. A kivitelezést William Thierney Clark angol mérnök tervei alapján névrokona, Adam Clark mérnök vezette. A munkálatokat megelőző egyezkedés az angol szakemberekkel ellenben Sina […]

Félve veszem naponként kezembe a lapot, amelynek első cikkét mindig-mindig Henri Rochefort írja. Hiszen emberek vagyunk, nem élhetünk örökké, s egy napon Henri Rochefort márki nem ír cikket, ami azt jelentené, hogy meghalt. Ám nincs baj, Párizst elöntheti a Szajna vagy az öröm, de Rochefort haragszik. Alig van szebb figurája ennek a kornak, mint ez […]

1918. január 18. – Azt mondja a Tisza, hogy a békét csak a felmentett újságírók meg felmentett hadimunkások meg felmentett politikusok akarják olyan nagyon, meg még esetleg a katonák is, szóval általában az emberek, de ezen kívül aztán igazán senki, csak ezek a bujkálók, akik kivonják magukat a háború alól, és nem akarnak harcolni.

1918. január 1. Na, csakhogy itt vagy! Mi? Hogy mért állok itt az előszobába kalapba és kabátba, hogy hová sietek? Te talán nem tudod, hogy ma Szilveszter-este van? Hát ha tudod, akkor meg mit csudálkozol? Vagy talán úgy gondoltad a dolgot, hogy mezítláb és hajadonfőtt megyek át Budára, daróccsuhát húzva a nyakamra, mint Gergely pápa, […]

…A parlamentekben elszaporodtak a politikai iparlovagok vagy szebben mondva: „a hivatásos politikusok”. Erre minden országban, ahol parlamentarizmus és korrupció van, ezer teóriát találnak ki, de az ezer teória alapja mégis egyetlen dolog. Az ti., hogy a parlamentarizmus minél igazabb és demokratikusabb, annál jobban bővelkedik nagy erények mellett nagy gyarlóságokban. E gyarlóságok legnagyobbja, hogy olyan emberek […]

1917. december 27. – Na látod, ugye megmondtam neked, hogy a végén mi, nők fogjuk megcsinálni a békét, hát kinek volt igaza? Mit meresztgeted a szemed, mintha nem olvastad volna a breszt–litovszki béketárgyalás első napját, amin a német kancellár – hogy hívják? Kühlmann? – azon kezdte, hogy „Fenségek, nagyságos asszonyom, uraim”?! …hát kinek volt igaza? […]

Gáspár Imre: Dal a karácsonyfáról Beh szép vagy kisded fácska te, Ott künn a fán rideg fagy, A gallya sivár, fekete, — Te, mint tavaszszal, zöld vagy!

Széchenyi-emlék leleplezése 1861-ben Aug. 19-én, Szatmárban, a bikszádi fürdő mellett eső Kőszeg- Remetén az avasi közönségnek nagyszerű ünnepe volt: az avasiak áldozatkészsége által emelt Széchenyi-emlék lepleztetett le ünnepélyesen. Az út, melyen az ünnepélyre menő közönség haladt, mindkétfelől, Avas-újvárostól Remetéig zöld fával volt beültetve, s az egész avasi vidéken mindenfelé belátható dombtető, hol az emlék áll, […]