Azt tudtuk, hogy Shakespeare mester nem volt szégyenlős, és ha valahol olvasott egy történetet, s az történetesen megtetszett neki, előszeretettel irt belőle színpadi játékot. Méghozzá halhatatlan drámákat. Most viszont, digitális technikával, egy középkori adatbázis segítségével kiderítették, hogy a Shakespeare-darabok számos olyan témát dolgoznak föl, melyek egy bizonyos George North-nak az 1500-as években írt „A Brief […]

Sóvárogva gondolok a labdára, valószínűleg, mert szeretnék egyszer gólt rúgni, szeretenék egyszer egy nagyot védeni, szeretnék egyszer jó labdajátékos lenni. Istenem. Mindenki szeretne valamit. Más utazni szeretne. Nobel-díjat szeretne, néger babát szeretne, szobrot szeretne állítani magának, sok pénzt szeretne, autót, villát vagy hírnevet.

A kapitány felesége Este volt. Kocsiztak a langyos, illatos levegőjű utcákon a kapitány és a felesége. Egy véresszájú hírlap redakciója előtt tömeg állott. Zivataros ülése volt a párizsi kamarának. Most jönnek dróton a hírek. A véresszájú hírlap pedig azonnal transzparentokon közli mindezt az utcával. A hatalmas üvegablakokban egymást váltják föl az óriásbetűs lapok. Most éppen […]

Több hulláma is van annak az irodalmi háborúnak, melyet Varró Dániel költő elhíresült gyermekverse, a Hat jó játék kisbabáknak kiváltott az olvasóközönségből. Nem is akkor kezdődött az egész, amikor a vers megíródott, hanem amikor bekerült az olvasókönyvekbe – ez volt az, ami kiverte a biztosítékokat, méghozzá 2014-ben. Azóta újra és újra fellángol a konnektor-háború, mert […]

Dubai nem hagyja magát. Pedig már többször bebizonyosodott, hogy az építészeknek nem érdemes minden áron az eget ostromolni és felhőkarcolókat is lepipáló tornyokat emelni a föld felett.

Thomas Mann, ahelyett hogy szabadon kitalálta volna a dolgokat, a legszívesebben a valóságra támaszkodott. Jobban szerette a kitaláltak helyett a valóságos színtereket, az alakok alapvonásait és sok egyebet. Egyszerűen magáévá tette a valóságot, áthatolt rajta a maga módján, lelket öntött bele, ahogy mondta, a művészetével.

– Szerencsétlen az az ország, melynek nincsenek hősei. – Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége. (Bertolt Brecht / citatum.hu)

Mikor a modern Franciaország fiók-Voltaire-jai múlt-romboló, legenda-faló dühbe borulnak, mindig a Jeanne d’Arc-legendán kezdik a dolgot, ők tudják, miért, de a kis csodálatos Jeanne-ra haragusznak legjobban. Mikor róla írnak, beszélnek, haragtól reszket a tolluk s rekedt a hangjuk. A haragos libre penseur professzorkák már mi mindent ki nem derítettek a domrémy-i kis parasztleányról!…

A Paris-Lyon-Méditerranée-társaság úri jóvoltából a máris híres Côte d’Azur Rapide-dal mentem le a minap Nizzába. A kontinens leggyorsabb vonata ez. Tizenhárom óra s ötven perc alatt futja be 1090 kilométeres útját nagyon változó, néha szinte veszedelmes pályán. Olykor százhúsz kilométeres gyorsasággal száguld a Côte d’Azur Rapide, ami egy kicsit a szó teljes értelmében szédületes gyorsaság […]

A demokrácia szele egyre keményebb kézzel tisztogatott a régi rend árkádjai alatt és nagy tervekkel díszítgette a falusi kerítésdeszkákat. Igaz, hogy a háború ökre alaposan megtaposta az elemózsiás tarisznyákat, de ígéretekből nem voltunk szegények. És ha nem is jutott minden asztalra elegendő kenyér – mert akkor még a dolgozó paraszt nem tudta, melyik lábára álljon […]

Nemcsak én hiszek az álmokban. Az emberek többsége hisz, de van, aki szégyelli bevallani, és van, aki úgy tesz, mintha nem hinne, ugyan, mondja, még hogy álmok, ostobaság, az ügy világos és teljességgel megmagyarázható. Régebben, emlékszem, egyáltalán nem szégyellték. Én mindig hittem az álmokban, de be kell vallanom, hogy régebben jobban hittem, mert akkor reményem […]

Vontatott, egy kicsit szomorú és unott a krupié hangja: – Messieurs, faites votre jeu!… A kis veszett golyó kerengeni kezd újra. Mintha pihegő lelkeikkel űznék a játszók. – Kilenc!…

Amikor /a lengyel/ Jakub négy év után hazatért Amerikából, feleségét áldott állapotban találta. Elkezdte verni az asszonyt, mire az így kiáltott: „Ártatlan vagyok! A háború alatt egy magyar megerőszakolt!” De Jakub elkergette az asszonyt a háztól. Megtudta ezt a plébános, magához hívatta Jakubot, s kezdte rábeszélni, hogy fogadja vissza a feleségét, hiszen az ártatlan.

Az Orr Gascogne nemes, bárdolatlan, bús lovagja, Cyrano, – itt, Délen, sokat szomorkodom, és a te alakodat vájom és vájom újra ki a múltból. Az igazi alakodat s az igazi fátumodat. Nem a Rostand-Coquelin-félét. Ez talmi. Nem szeretem Rostand-t.

Sokszor el volt már mondva, de nem lehet elégszer fölemlegetni, hogy az 1848-iki országgyűlési rendek azon határozata, mely által a jobbágyokat fölszabadíták, képezi egyik legfényesebb lapját a magyar történetnek.Növeli e lap fényét az, hogy egy tagadó szó, egy kétségeskedő ellenvetés nem vegyült a közegyetértés határozatába; egy általános „úgy legyen” örökíté meg az indítványt.

Csukottak a nagy hotelek s a boltok. Blanc úr emberei is káromkodnak Monte-Carlóban. Ők persze nem magyarul, holott lett volna nekik is módjuk megtanulni a magyar káromkodást. Egy rövid délutánon egy tucat magyart számoltam össze a játékasztalok körül. Monte-Carlóban fehér szezonnak hívják ezt a szezont.

Ebédezünk, a tányérból fölemelkedő szem előtt a szoba túlsó fala tövében egy egér siet, elég kényelmesen. Már nem is siet, sétál. Mögötte egy másik, ugyanígy. S ugyancsak fekete az is. Fekete egerek? S itt ebéd közben, ebben a naponta fölmosott szobában? Félrefordítom a fejem, próbálok oldalról is oda nézni, mintegy a jelenség háta mögé.

A lourdes-i Mária összeszedte minden csodatévő erejét. Újra istenek alkonya van. Költözőben van már a legjámborabbak hite is. A lourdes-i Mária még egy utolsó vergődéssel akar a szívekre hatni. Önök olvashatják. A lourdes-i forrás csodákat mível. Elvisznek egy haló leányt, egy árnyat, aki kerek esztendő óta járni sem tud már. A lesorvadt teremtést bemerítik néhányszor […]

Sokszor megtörténik, hogy közben valami történik… (Reggeli műsor, Marosvásárhelyi Rádió)

Nagyon bűnösek a nagyok, mikor elfelejtik, hogy ők is voltak kicsinyek. Iszonyúan bűnös az a mód, mellyel mi a gyermekeinket neveljük. Mi elfelejtjük mindig, hogy a mi gyermekeink is emberek. Bután és cinikusan hangozzék bár: a csikónak szabad lónak lenni, a bocit is kis marhának látjuk, de a gyermekben nem akarjuk meglátni a kis embert, […]

A napokban a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) újabb trófeával gazdagodott: Elekes Ferenc barátunk ugyanis reábízta, megőrzés végett, s hogy minél könnyebben elérhető legyen, 2017-ben megjelent Bekameron c. kötetét, amelyről a szerző ezeket árulta el az egyik belső oldalon: „Ennek a könyvnek minden sorát a felhőkből szedtem össze. Onnan, ahová a FERIFORMA-című blogomat menekítettem. Ez a […]

Párizsban divatos a Nap. Június huszonkettedik napja óta nem bírunk a Nappal, mondják a párizsiak, miközben a higany szétrepesztette a gyatra termométereket és a negyvenfokos forróságtól seregestül ájuldoztak az emberek az utcán.

Egyesek szerint nem lehet szeretni Izlandot. Én nem így vagyok vele, első pillanattól beleszerettem, amikor megláttam. Egyszerre szelíd és durva arca teljesen elvarázsolt, s ha fiatal volnék, odaköltöznék és idegenvezető lennék. Szabadidőmben üldögélnék egy-egy bazaltsziklán, bámulnám a mesebeli tájat, és gondolatban trollokkal, elfekkel társalognék. (Zsigmond Enikő: Izland, ahol az idő születik. Tortoma, Barót, 2017) /Szerkeszti […]

Van egy kicsi japán barátom… (Bizony-bizony mondom, nyomorultak s vénhedettek vagyunk. Ezért fordult a lelkünk a kicsi japánok felé. Csömörlünk önmagunktól. Unjuk ezt a lelketlen, lázas, haszontalan, hazug életet, melynek nagyon sok variációja nincs ám egyik szögletében sem ennek a mi aggastyán földdarabunknak, mert Párizs már egy kicsit Konstantinápoly is, Moszkva néha szinte Barcelona, s […]

A Rudolf-mítosz nem népi legenda, inkább tömegkultúránk képződményeinek előfutára. Három generációval később hasonló mítosz keletkezett John F. Kennedy személye körül. …Magyarországon sokat hangoztatták, hogy Rudolf nem is halt meg, s egyszer majd újra megjelenik.