„A Sissi című poéma a világra figyelésnek, a különféle minőségek és lehetőségek összebékítésének hosszúverse, egy posztmodern óda a népszerű királynőhöz. Ez a versbeszéd A láz enciklopédiája vagy Tolnai Ottó költészete révén közelíthető meg a magyar olvasó számára: Șușară bánsági gyermekkori emlékeit, nagybátyja elbeszéléseit gyúrja egybe történelmi eseményekkel, például éppen a híres genfi merénylettel, és közben […]

Leülepedett a por, szürkén, piszkosan. Bégetnek, ugatnak, nem kérdezek, nem mérlegelek – úgy, mint a bronzharang.

Bohózat (reggeli pirula) belédbeszéli párod a frászt benne lehet mindenkiben a vírus!

(Sigrid, Anna, Zsófi) Ugrálva labdáztunk Bársony fűben A felsőkertben, vagy a völgyben Az áttetsző tavaszi zöldben

Mail-interjú Keszthelyi György szerzőtársammal, káfés barátunkkal Mottó: „Itt lakom. Igen, a zárt osztályon… Én zártam be, hogy a sok hülye kívülről be ne jöjjön.” (Hofi Géza) December óta, amikor Földünkön először ütötte fel fejét a COVID-19 nevű járvány, valósággal elárasztottak bennünket az egyre aggasztóbb hírek, melyek később kormányhatározatokkal, orvosi felfedezésekkel és tanácsokkal, sőt eddig soha […]

elmozdul a táj, mintha a föld vajúdna s új formába rendeződne vadul elmozdulva más értelmet adva mindennek, mi addig élt törvények borulnak össze

Megállsz a hangra: égi zsoltár, körbejárja a levegő a kottát, szoknyák halk suhogása omlik a padokra fázva.

Ez az, ami térben, időben valóban végtelen lehet. Hiszen ahány ember és ahány helyen, helyzetben érzékeli, annyiféleképpen értelmezhető. Vegyük például Xantus Géza festményeit. A művészetét három évtizede sokoldalúan és töretlen következetességgel kiteljesítő csíkszeredai alkotó harmincvalahány reprezentatív olajkompozícióját állította ki a marosvásárhelyi Bernády Házban.

Para Pista (polgári nevén: Para István) fogalom Csíkszeredában; sajátos stílusú, „székely” karikatúráit naponta közli a Hargita Népe – csoda, hogy annyi éve bírja szusszal, és még mindig meg tud lepni eredeti ötletességével.

Múlt pénteken, március 26-án szerte Itáliában megemlékeztek a nemzeti Poéta halálának 700. évfordulójáról. Korábbi döntés értelmében ’lectura Dantis’ (Dante-olvasás) volt az emlékezés módja:

A képet tilos magyarázni Fehér az asztal, sötét a háttér Apa messze, csak őt kell várni Hazatér ő is, amikor ráér

Március 15. Hirtelen megdermed a zászló A vászon szoborrá merevül A vulkánként dübörgő napsütésben Megfakul a szín és menekül Míg március is elhamvadhat szépen.

Szentandrássy István emlékére Színek és lények, társadalmi színterek és emlékezeti helyek, a megosztható vagy kommunikálható tudás köztes szférái a megnevezhető tartalmak ebben az emlékezésben. Többféle tudástér lendülete és rettenete, hol eltérő, máskor összekapcsolódó színterek adják a témák világát, s illusztráló vagy tónus-alkotó színek a tölteléket, amihez sokszor még keret is csak képzetesen tartozik. Fogalmi színek […]

A nád komor lándzsái közt, a szélben Szívig repedt homokbuckák között Az ég opál-homályba öltözött, Hogy a sziget enyém legyen egészen.

Jubileumi emlékest, könyvbemutató és tárlatnyitó Ünnepélyes keretek közt tartották meg Plugor Magor édesapja emlékére és 80. éves születésnapi évfordulójára szerkesztett, az MMA kiadó gondozásában megjelent képzőművészeti albumának bemutatóját.

Tétova, könnyű szív Riadó dobbanása Ébreszt. Nem vallatod Nem hallgatod A sugallatot

Az idő szobrásza óriás markában Morzsolja már a jéghegyeket Önt tengerbe törmelékeket Porrá zúzza a gleccsereket Földi vándorok hullámzása Sohasem rendíti meg…