Leereszti hát szatyrát a lába elé, kitűnő célpont. Behúz utána a bokrok közé, mintha kisdolgát végezné. Nehéz elképzelni, hogy egy hetven éves nő, kalapban épp a kisdolgát végezné, mégis az az érzése a szemlélőnek. Nem csoda: nehéz megegyezni a demokratáknak meg a konzervatívoknak. Amikor pedig visszajön, elindul keresni. Ő a főcenzoruk ugyanis, mióta papíron eltörölték […]

/Tudjuk, hogy egy kórház nem olyan szükségleteket elégít ki, mint egy kocsma./ Apám gégerákban halt meg. Sokat szenvedett, de ne rontsak ünnepet! Életútja utolsó szakaszának egy boldog pillanatáról fogok beszélni.

Egy aforisztikus rövid- s bölcsességű mondat, amelyet – sajnos – nem Gizike szájából hallottam, hanem a múltkor megidézett B. M. Janiéból, aki pedig a keresztapjáéból: „Ronda a magyar, ha józan!”

Vannak olyan események, melyeket jobban megjegyzünk. Generációm tagjai például mind tudják, mit csináltak, amikor Kennedyt lelőtték. Még fiatalabbal emlékeznek, hol voltak, amikor a háború kitört. És így tovább. Pár nap múlva tíz éve lesz annak, hogy a nyújorki iker felhőkarcolót felrobbantották. Hol voltál te akkor?

A következő történetet is Jani mondta el, de egy másik Jani. A Baszikál nyelvújítója az Őri János nevet viseli, ennek a narrátorát Bán Mihály Jánosnak hívják. (Mindketten engedélyezték teljes nevük közlését, mint ahogy Andi is: ő Pintér Andrea.)

Gyerekkorom egyik legnagyobb, gazdasági szempontból a legkifizetődőbb egyházi ünnepe a húsvét volt. Mentünk, mentünk apámmal rokonokhoz, ismerősökhöz. Én a férfikerékpár vázán ültem. Le-leszálltam, amikor kellett. Tartott ez mindaddig, amíg apám kezdte érezni az italok hatását, és még volt a tudatában annyi, hogy megkérjen egy, a bisztróhoz közel lakó rokont, hogy holnapig vigyázzon a biciklire. Közös […]

Telik-múlik az idő, mert múlatjuk. Megfájdult szemem, folyományaként a fejem is, aminek következtében lejöttem ide. Poharazással és beszélgetéssel múlatjuk az időt. Balfékségünkről beszélgetünk. „Én egyszer a szemüvegemet kerestem, pedig az orromon volt!” „Én a kamrakulccsal jártam így. Ott szorongattam a kezemben, közben halálra kerestem.” „Engem a hegesztőszemüvegem tréfált meg. Hiába kerestem. Aztán vécére kellett mennem. […]

„Egertől 12 km-re délkeletre, a Bükk-hegység lábánál, két domb völgyében fekszik Novaj az azonos nevű patak mentén.” Nincs fenn a wikipédián, bár megérdemelné Tamás, a barátom és egykori kollégám. Mint minden valamirevaló férfiember, ő sem veti meg az italt. Szereplője ennek a valóban rövid párbeszédnek, amely a falu egyik kocsmájában zajlott le, az Alfában. (A […]

Mint minden, ez is egyszerűsítés a világ mérhetetlen, bonyolult gazdagságához viszonyítva. Természetesen nem minden cigány a barátom, mint ahogy nem minden magyar, angol, német, sőt mongol sem. Miért e cím? Anyámnak nem volt teje, a szomszéd cigányasszonynak, Irén néninek volt, miután megszülte fiát, Toncsit. Volt teje bőséggel, engem is elvállalt.

A magyar szóalkotásnak van egy ritka eljárása, a szóelvonás. Engedtessék meg nékem, hogy nyelvészeti okoskodás helyett két példával éljek. Az egyik, a sportéletből: lóba, eredetije lóbál; a kocsmaéletből szürcs, eredetije szürcsöl. Ennyi. Egy mesteri nyelvészeti aktusból született meg Szürcs Alfréd. Nemzője világom egyik legjobb kőművese (nálunk csak hidegburkolást végzett, de fenntartom álláspontomat), Kopasz /alias Mirkovszki/ […]

Bemutattak egy rokonszenvesen mosolygó cigány srácnak. Idősebb lévén én mondtam meg a teljes nevemet, ő lezseren csak ennyit: ”Dolfi vagyok”. Kezet fogtunk. Sokáig tartott, mire rábírtam, hogy tegezzen. („Tudja… tudod, a mi családunkban ez nem volt szokás!”) Megittuk a pertut. Egy bizonyos idő után mertem feltenni a kérdést” „Nem volt, nincs problémád a neveddel? A […]

„Hosszú, nehéz napom volt. Úgy gondoltam, nem ülök buszra, kiszellőztetem az agyam. Az sem zavart, hogy szemerkélt az eső. Tíz óra lehetett, mert zártak a kocsmák, szállingóztak, tántorogtak ki a vendégek. Az egyikük éppen előttem imbolygott. Énekelt: „Amerre én járok…”. Nem tudta befejezni, beleesett az árokba, amit a kábelesek ástak ki. Nem vagyok kárörvendő, de […]

„Józsi – ő a tulajdonos; a szerző megj. – kérdezi – szól Andi – ő az egyik kiszolgáló; a szerző megj. – Ernőtől – ő egy törzsvendég, aki megjavította a kocsmai WC zárját; a szerző megj. –, mennyivel tartozik azért, hogy megcsináltad a WC ajtaját.” Ernő kalkulál. Mi hallgatunk és nézzük Ernőt. Ernő döntésre jut. […]

Az viszont friss hír, hogy a FIFA kizárta Észak-Koreát a 2015-ös kanadai futballvilágbajnokságból. Az ok: öt észak-koreai játékos doppingolt az idei nyári VB-n.

Ezek a lélegzetvételnyi írások nem egyetlen kocsmáról vallanak, még csak nem is egy településen valókról. Bonyolítom: volt közöttük gyorsbüfé, falatozó, kisvendéglő, nagyvendéglő, étterem, sőt magánlakás is – ezek számomra mind-mind kocsmák! Előreláthatólag mégis egy színhely áll központban: mai (s valószínűleg végső) törzshelyem, a Vallon Söröző, a volt Szamovár… Ezzel (ezekkel) párhuzamosan készül (készülődik, készülődget) a […]

A hír, hogy Kim Dzsong-il találkozik az orosz elnökkel, pár nappal korábban már felröppent, nem újdonság, amit írok. Kelet-Szibériában, Burjátföldön találkoztak, Kim a szokásos módon vonaton (speciális szerelvényen, amit állítólag apja kapott Sztálintól), Medvegyev odarepült. Hát, ha az orosz birodalom második embere képes a félvilágot átszelni, akkor annak nagy fontossága van…

Gaddafit a nép felakasztotta. Leköpdösték, megdobálták a cipőjükkel. Hátából szíjat hasítottak, nyelvét kivágták. Sikerült neki az utolsó pillanatban felgyújtania az olajkutakat. Testét a föld nem fogadta be, s nem is rothad. Mi a szándéka vele a Jóistennek, maga tudja.

A vendégek a templomban várakoznak. Párosával engedik be õket, dekoltázsból dekoltázs nyílik. Férfi-nõ, férfi nõ. A mezõgazdasági tárca vezetõje is a férjével, férfi-férfi. Azt írja, az esküvõ a hetero diktatúra, valamint mondjon le a király.

Méhe már alig érzett, egyszerre csak ott volt az – idegrendszerében, érezte a hideg tárgyat, a puskacsövet. Hagyd már! Hagy… – kiles az ablakon – …mát pucol, mert visszafordul a jelenbe, hagymát pucol a fasírthoz. Fasírtban vannak, könnyezik. Létezik ennél cinikusabb? Választ sem vár rá, különben is mire érti, nem fogták a hasonlatait sem, számukra […]

Ötvenkilenc csillaga van az amerikai zászlónak…? Vagy én vagyok ötvenkilenc? (gergelytamás)

Délutánra kisüt a nap, de nem tűz, lekerültek a kalapok. Várja Jézust. Az ezeréves birodalmat. Az alamafa alatt gereblyél, társai a kávézás maradékait szedik össze.

Aztán a csoportjukból az egyik kupán vágott egy nagyképű fővárosit. Kés került elő, beledöfték. Sőt, ahogy az eső elállt, megjelentek a kutyasétáltatók.

Bekap egy barackot. Egy hûvös õszit, ez számára az élvezet. Meggyõzõdése ugyanis, hogy mindenki egyformán lehet bûnös meg áldozat. Hármat elütnek. Elgázolnak, eltaposnak, változik a morál.

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka volt: 28.—29.-én. Valami sötét boaszerűség volt a válladon. A fiatal taxison, aki nálam hat-nyolc évvel idősebbnek tűnt, narancssárga, fehér, fekete aprókockás rövid ujjú ing volt.

Fõtt kukoricát eszik, figyeli az árus körmét, tiszta-e? Véres-e… S ha igen, kitõl kapta a parancsot?