A tanügyből úgy is kiábrándulhat valaki, hogy mindvégig hűséggel szolgálja. Alapfokon munkálkodik, nincsenek kimagasló érdemei, nem halmozza a kitüntetéseket meg a fokozatokat – nincs különleges tehetsége újabb és újabb, hatékonyabbnál hatékonyabb módszerek kidolgozására és azok közzétételére, voltaképpen semmiben sem tűnik ki társai közül, sőt. A nála tapasztaltabbak egy kissé lesajnálják, de aztán hálásak, mert nyugdíjas […]

Jönnek, konferenciáznak. Aláírnak, mennek. Eredmény? Kölcsönre kölcsön, botra bot. Szétlopkodják a kölcsöneurót stantye pityere. Üres a tarisznya. Azt írja az elemző, hogy a működő tőke továbbra is elkerüli Romániát. Románia egén csak azért vannak még csillagok, mert Kukutyinii de Sus felől elszúrták a mennyei pályázatot.

Mit kívánsz? – kérdezte egy óriási tábla a tusványosi tábor egyik központi helyén. „Sok pénzt”, „Kovács Erzsit”, „meleg matracot”, „egy éjszakát R.-­rel”, „a sört”, „Hogy az unokáim is magyarul végezhessék az egyetemet”, „Egy vattacukrot” „Egészséget!” – sorjáztak a kis színes cédulákra felírt válaszok, jelezve – amit a kerítés oldalára kifüggesztett Bálványos­Tusványos képes történet is –, […]

Magyarország miniszterelnökének szombati, tusnádfürdői előadását követően, a leírt és megválogatott kérdések sorában az egyik résztvevő arra kérte a magyar miniszterelnököt, álljon az élére egy olyan kezdeményező csoportnak, amely eléri, hogy Erdélyben is nézhető legyen az új, M4-es sportcsatorna. „Fontosnak tartom az ügyet. Semjén Zsolt azonnal intézkedjék! Ilyen egyszerű a kormányzás.” – válaszolta nagy derültség közepette […]

„Nemzeti alapon pártot létrehozni demokráciaellenes!” — jelentette ki barátom barátnője. Bolgár lány, aki a törökök kapcsán mondta ezt. Csak a helyzetet próbálom jellemezni. Ma meg egy másik barátom idővonalán kerül elém egy Paul Lendvai cikk, amely állítólag (nem tudok németül) ezt fejtegeti.

Meg­lepődve ta­pasz­ta­lom, hogy az idei Tusványosról hiányoz­nak az iro­dal­mi ren­dezvények. Hogy­hogy?, értet­len­ked­tem, a prog­ra­mot böngészve, hisz korábban fő att­rak­ciónak számított egy-egy OJD-show, vagy éppen Musz­ka, pláné meg a székely an­tológiás akció, ahol az említet­tek mel­lett György At­ti­la, Fe­ke­te Vin­ce, Sántha At­ti­la is ott volt. Mi­cso­da han­gu­lat, dőltek a poénok, s a nézők a székekről…

A VILÁGHÁBORÚ 1906 Elvénhedett megint a világ. Ezernyolcszáznegyvennyolc óta, amikor Európa-szerte útnak indult a modern liberalizmus – amely minden ma már, csak modern nem -, máig elkorhadtak a régi keretek, széthullottak hajdan örökösnek vélt kapcsok, lassan, de a világ legerősebb logikája szerint, a szerint, amelyet előre nem képes emberi agy kifundálni, de utólag ámulva kénytelen […]

Nem festő az, akinek nincs szeme. Az állítás kíméletlen, de feltétlenül igaz, méghozzá minden érzékszerv kapcsán és minden művészre. Goya süket volt, akárcsak Beethoven, Borges és Milton vak — ezek a tények jól jelzik, hogy itt belső érzékszervekről van szó, egy olyan lélekről, mely magáévá teszi, átszűri magán a világot. Nem festő az, akinek nincs […]

Rendőrautó cirkál a hegyen. Lassan gurul, szemlélődnek a bennülők, félrehúzódnak egy mellékútra, takarásba, mintha lesben állnának. Nincs jobb dolguk, gondolom, és visszatérek a kaszáláshoz.

„Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, melynek tagjai olvasnak ott, ahová a király is gyalog jár.” Ez a mondat egy előadáson csúszott ki belőlem, és azóta töprengek rajta, mint Andrei Pippidi román történésznek a papírvágó késről szóló jegyzetén. Az egy tárgy iránti nosztalgiát fogalmazott meg, az én állításom egy hely szelleme irántit.

Ahhoz képest, hogy mekkora hírverés előzte meg, most annál lanyhább az érdeklődés. Az első napokban még tárgyalták az ebtartók és, ha van ilyen kifejezés, ebetlen polgárok, nagy reményekkel néztek a dolgok elébe. Változatlanul jó ötlet a [székelyudvarhelyi] kutyapark, bár kihasználtsága (így mondják) kommentálható. Jó előre tudni lehetett, nem minden kutyabarát áll a helyzet magaslatán, ha […]

Hogy én mi mindenre nem figyeltem! Mi mindenről nem tudtam! Ilyen kiáltások indultak bennem a XX. Zsoboki Alkotótábor tíz napja alatt. Mindig is érdekelt minden. Irodalom és színház, opera és graffiti, karikatúra és film (ez talán a legkevésbé, most pótolom). És érdekelt a képzőművészet is. Caravaggio, Van Gogh, Gy. Szabó. Szépen elvoltam a tudatlanságomban.

Korunk eléggé megunt kulcsfigurája a politikus. Olyasmi, mint a Tomcsa Sándor egyik karcolatában megjelenő pofozógép, amely rácáfol nevének jelentésére. Nem ő pofoz (mint egy gép), hanem őt pofozzák minduntalan a városligetben. Erőpróba volt ez a javából, arra jó, hogy lám, ki az erősebb! A politikusokat nem viszik úgy, mint a cukrot, mindamellett azt hihetnénk, ennek […]

A csíkkarcfalvi Ádám Gyula fotóművész 2015. június 29-én este értékes, bárhol felállítható és bemutatható utcai képsorozattal ajándékozta meg a csíkszeredai székhelyű Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest, amelynek 25 éves jubileumára, személyes fotóarchívumából kiválasztott több tucatnyi felvételt, amelyeket az elmúlt negyedszázad során készített az együttes különböző produkciói, rendezvényei és fellépései alkalmával, s az ünneplő együttes székhelye […]

Kedves barátom, Borzák Tibor rövid időn belül immár másodszor lep meg, igen kellemesen. Az első kellemes meglepetést a szibériai Petőfi-expedícióról szóló könyve jelentette (P.S. Titkok a barguzini csontváz körül), arról írtam is a megfelelő időben (tudtommal azon melegében, késedelem nélkül), most pedig a Szabad Föld tavaly  július 22-i számában megjelent Regényes élet: ő a Libás Irénke, a Röszkei Szépasszony, és Rambo néni is című riportján […]

Bár már jó pár éve folyik a Kubában található Hemingway-emlékek (dokumentumok) szervezett digitalizálása, amelynek nyomán az épület degradálódása miatt veszélybe került relikviák felújítva kerülhetnek a Kennedy Könyvtár Hemingway-gyűjteményébe, a következő, gyökeres lépés most következik: a bostoni Finca Vigia alapítvány (a nagy író egykori szerkesztőjének unokája hívta életre) most a Finca Vigiában álló emlékházat is hajlandó […]

Olvasom az újságban (Hargita Népe), hogy a napokban Rafi Lajos-emlékest keretében emlékeztek meg a két évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt cigány költőről, Rafi Lajosról. A szárhegyi művelődési központban tartott emlékezésen ott voltak szűkebben vett családjának tagjai is: szülei, gyermekei. (Hat gyermek maradt utána…)

Most oszlatom el a jobb felét – hallgatom döbbenten az orosz mágust. Agypihenésileg klikkelgetek, és akkor. A képernyőn felhő, elliptikusan bodrozódik, aztán már az egyik héja nincsen, a pofa tovább integet, bejelenti, mit tesz. Utoljára akkor döbbentem meg így, amikor egy szőke mágyus (nem tollhiba!) bejelentette: most küldöm önnek a pénzenergiát!

Hosszú évek óta nézegetem a fametszeteit. Már a technika is elvarázsol; hogy mégsem kizárólag a technika, azt onnan tudom, hogy más fametszeteket esetleg észre sem veszek, vagy éppen csak, és már megyek is tovább. Hogy mennyire belém ivódtak, jól mutatja, hogy gyerekkoromtól ott lógott a falon az egyik „vizes” műve, most még sincs fogalmam, melyik […]

Vasárnap este elgondolkodtam: mikor is találkoztam én először szénbányászokkal? És nem is akárhogyan, hiszen megsírattak… Persze, gyermekkoromban, amikor a háborúból átmenekített könyvek között felfedeztem Zola Germinalját. Az még nem neked való, mondták a szüleim, ám mindenolvasó lévén, amikor nem voltak otthon, azonnal nekiestem. A kiadóra nem emlékszem, csak a lila borítóra és valamiféle Zola-bronzplakettre a […]

Tökéletesen megértem Cseke Attila felháborodását a magyar kormány által Romániában építendő úgynevezett magyar kórház indoklásával kapcsolatban. A hírt bejelentő magyarországi államtitkár szerint ugyanis Erdélyben már alig vannak magyar orvosok és ápolók, ezért a határon túliak nem tudják megértetni a panaszaikat. Hogy teljesen tiszta legyen a kép: a volt egészségügyi miniszter nem a kórházépítés tényén, hanem […]

Kincses vonatok Fantáziám látómezejében minduntalan megjelennek azok a vonatok, amelyek Galicia elrabolt műkincseit vitték Oroszországba. Hiteles-e a hir vagy nem, azt most nem keresem. Hosszú vonatok voltak-e vagy csak néhány vaggon, nem izgat. Moziszinpad jelenik meg előttem, a valóság elsötétül körülöttem, csak a vonatot látom a filmen, végtelen kocsisorával; ablakaiból fegyveres őrök hajolnak ki és […]

Kolozsváron ingyen buszozhat az ember. Mert a városban könyvhét van, hát ezért. És nemcsak buszon van az ingyen, hanem a trolin és a villamoson is. Mindez június 4. és 7. között történik, tehát aki ki szeretné próbálni, annak még három napig adatik lehetősége. Az akció, ha jól olvasom a híreket, a Kolozsvár 2015 Európa fővárosa […]

Egyszer megjártam, de nagyon, egy nem akármiféleképpen bizalmas, majdhogynam baráti küldemény miatt. Budafokon lakik egy volt barátom, kedvvel látogattuk egymást, el szerettek volna jönni a nagyobbik lányunk esküvőjére. Mikor itthon felkeresett a másik barátom, aki Újpesten lakott, visszatértére rábíztam a lakodalmi meghívó továbbítását: hogy majd a fővárosban tenné postára, küldje el a közeli Budafokra.

Felszáll egy tenyeres-talpas asszonyság, s addig sem teszi félre a telefonját, mig bemutatja a bérletét a vezetőnek, hanem folyamatosan karattyol belé. Alig valamicskével régebben még az volt a szokás, hogy köszöntünk a vezetőnek (aki vissza is), mert mi léptünk be, s ráadásul ismertük egymást, hiszen rendszeresen ugyanarra a buszra szálltunk (nem költöztünk minden nap más […]