A KUTYÁK ELÉ Észak-Korea a téma az ENSZ-ben. Samantha Powell, Amerika ENSZ-nagykövete egy volt észak-koreai börtönõrt idéz, aki arról tanúskodott, hogy az egyik megerõszakolt rab csecsemõjét a börtön fõnökeinek a kutyái elé dobták eledel gyanánt.

Isten sokféle sikert megengedett nekem az életben, nyugodtan kijelenthetem: boldog ember vagyok. Szoktam is így fogalmazni: érdemtelenül nagyon szeret engem az Isten. Tisztességes falusi családban láttam meg a napvilágot, és akár szó szerint is érthető ez, mert augusztusban, születésem hónapjában mifelénk általában süt a nap.

Ez az ocsmány valami, amely télnek hazudja magát, ami még silány ősznek sem fogható fel, és az időjósok vizionálta fehér karácsony akaratlanul is a nyárba kényszerít, a balatoni nyárba, Szigligetre. Csoporttársunk bátyja adta kölcsön üdülőjét. Az elrendezkedés, holmink kipakolása után, megcsodáltuk, amit kell az ilyen festői környezetet, és nyugovósa hajtottuk kissé kótyagos fejünket. Másnap, fél […]

Nem fér a fejembe, hogy Hamvas nagy imádója, aki még Hamvas szótárt is írt, egy párt seggnyalója lehet, mert mindenki előtt, aki csak egy esszéjét olvasta Hamvasnak, nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ez az ember meg se parittyázta a hatalmat, ez az ember károsnak tartotta a hatalmat, a hatalomért való csörtetést pedig mindennél károsabbnak, a legnagyobb […]

Egyszer-egyszer csak végigporozok az utcán, mert engem mindenki ismer. Maga ejisze nem emlékszik reám, tanár úr? Felismer, tanár úr, vagy tán elfelejtett már?

A múlt hónap végén kezembe került egy könyvecske, amely Kolozsváron jelent meg az idén a Tudományos Könyvek Háza kiadónál. A címe: Erdélyi szászok, alcíme pedig A jól végzett munkáról. A szerzők egyike Szászföldön – Segesvár közelében – született és nevelkedett román, aki szereti a szászokat. Ezért is olvastam el a könyvet.

Tűnődöm a témákról. Johannisról írni megint? Persze lehetne, kiemelve, hogy a Welt am Sonntag német lapnak adott interjújában nem köntörfalazik, annak ellenére, hogy Merkel levélben köszöntötte. Németsége a német nyelvhez és kultúrához köti, nem pedig Németországhoz – mondotta, és ezen nekünk, romániai magyaroknak is el lehetne morfondírozni…

Cseke Gáborhoz Bármelyik mai újságot nyitom ki, azt látom, sokan a szavak jelentését sem értik. Vagy ha értik, nem akarják érteni. Mindenki üzen mindenkinek. A választók például azt üzenik a vezetőiknek, hogy menjenek szépen haza, úgy, ahogyan vannak, mert nem alkalmasak a vezetésre. Ebből a vezetők azt veszik ki, ami nincs benne a követelésben.

„Stai liniştită, nu sunt aşa de adormit. Szia! Puszikállak.” Híres útjaim legutóbbiján, a Kolozsvár–Temesvár–Kolozsvár távon hallottam ezt a beszédet egy embertől, aki mögöttem ült a buszon, és nyilván a feleségével beszélgetett. A busz Váradtól Vásárhelyig közlekedett, s a nyugtatás, hogy tehát nem vagyok én olyan boldogtalan, arra vonatkozott, „nem alszom el, leszállok Kolozsváron”.

Kevés szomorúbb hely lehet a világon, mint a nagyváradi állatkert. A Könyvmaraton második napjára várva tettünk-vettünk a szállodában Láng Zsolttal, s arra gondoltunk, délután öt óráig megnézhetjük az állatkertet. Nemrég újították fel, biztosan szép, az időnkből kitelik, menjünk.

Falumbeliek… A falum csöndes falu volt világéletében. Nyugodt beszédű emberek lakják, a szekerek csak szárazság meg fagy idején járnak nagyobb zajjal, az ekevas, ahogy szabdalja a földet, haragosan nem csikorog. A fehér házakat – összebúvó tiszta bárányok! – észak felől hegyek óvják. Délnek: szántóföldek, ameddig a szem ellát. Délnek nincsen hegy, oda nem kell, a […]

Somlyóra indultunk a szombat délutáni ragyogó időben. Éreztünk ugyan némi késztetést arra, hogy autóval menjünk ki a Nyeregbe – úgy gyorsabb, no meg kutyától/medvétől sem kell annyira tartani -, de amint kiderült, a sorompólakat kulcsát már augusztusban elkérte valaki a ferencesektől, és elfeledte visszavinni (Ezúton is kérik az illetőt, adja be!)

Árpi, Árpi, Csi­ba Árpi, mégis mire ve­te­medtél, nem ret­teg­ted az Úris­tent, hogy ma­gadtól tettél törvényt? Én az Is­tent nem ret­te­gem, csak sze­re­tem, s nem félek a po­koltól sem, mert az nem le­het olyan rossz, amit vélem megjárat­tak az én házi pribékje­im; s ha bűnhődöm, az én bűnöm, én ve­zek­lek, én bánom meg, le­het, meg­bocsát az […]

„Az irodalomban és a zenében három örökéletű téma: a szerelem, a halál és a bor. Ismétlem, a bor!” „Ne ismételgess, tudjuk, hogy ezek az ingyenélők mind alkoholisták voltak!” „Nem mind!” „Jó, volt köztük narkósok is!” Nevetnek rajtam.

Alulírott egyik legkellemetlenebb élménye az, hogy Magdus néni elküldi a csorgóra vízért. Maga a teli korsó víz sem túl könnyű, ráadásul egy vakációzó kilencéves városi gyermeknek lehorzsolhatja a bőrét a bokájáról, a nagyobbik baj mégis az, hogy vízhordó útja közepén tanyáznak a libák. És felismerik a viseletéről, vagy a viselkedéséről, hogy idegen, és nyújtják a […]

Midőn a Prospero sorozat tizedik születésnapján örömködtünk, a Kolozsvári Magyar Operában Puccini emlékhangversenyt tartottak a zeneszerző halálának 90. évfordulója alkalmából.

Az este a nemzet színészeinek házigazdája lehettem. A Prospero sorozat, melyben Lohinszky Lorándról, Orosz Lujzáról, László Gerőről, Elekes Emmáról, Vitályos Ildikóról, Szabó Duciról, Stief Magdáról, Csíky Andrásról, Makra Lajosról, Péterffy Gyuláról, Farkas Ibolyáról, Balázs Éváról, Bisztrai Máriáról, Miske Lászlóról, Mende Gabyról jelent meg életinterjú vagy visszaemlékezés, tegnap ünnepelte tizedik születésnapját a kolozsvári Györkös Mányi Albert […]

Hív Éva, nézzem meg. S a teraszra vezérel, annak is a közepén van egy sárga napernyő, kifeszítetlen, s hát a fodrok közül egyiket kibontva meglátok egy piros pettyet, egy katicabogarat. Nagyon lapul vagy szemelget? Eszeget? Vagy enni szeretett volna, s a nagy sárga felület valamiféle érett gyümölcsöt vagy virágot sejtetett? Ezek szerint tévedett, a kis katicabogár nagyon […]

A játszóiszap elnyelte gyermekláb nyomaim. Torzóvá lett az emlékezés. Menekülnék, de nincs kiút, kényszerbérlettel csoszogok a csiszolt köveken.

… a Piál a Föld Hofitól.” „Az jó szám! Ő énekli a Fél deci rumot is.” „Énekelte! Ha már a meghaltaknál és a rumnál tartunk, Bajor Imrének volt egy Whisky, szóda, kóla, rum című dala.” (Szövegében szerepel a rövidek közül paradicsomvodkával, limonádéginnel, likőr.) „Charlie-nak meg Jégduplawhiskyvel.” Zsuzsa közbeszólt: „Whiskyt kevesen isznak itt, inkább pálinkáznak, pálinkáztok!” […]

Gergely Tamás: Megtört a jég? Ezt olvasom az atv.hu honoldalán: ” Váratlanul Dél-Koreába látogatott Észak-Korea kommunista vezetésének három magas rangú tagja, hogy részt vegyenek az Ázsia Játékok záróünnepségén – közölte szombaton a dél-koreai országegyesítési minisztérium, hozzátéve, hogy a küldöttség megbeszélést folytat majd Ju Kildzse tárcavezetővel.”

Gergely Tamás: A vég kezdete A hvg.hu híre, hogy az észak-koreai diktátor fekvõbeteg, ugyanis mindkét bokáját eltörte. Kissé gyanús az állítás, nekem is, meg Jocó írja, hogy orvosbarátja szerint nem lehet mindkét bokát egyszerre eltörni, úgyhogy nem hiszek az eredeti hírnek. Csak azt fogadom el, hogy ágyban fekszik, és azt gondolom, hogy valami más oka […]

Érdek nélkül figyel — ez a legfantasztikusabb tulajdonsága. Ugyanakkor a legemberibb is, ha ezt úgy közelítjük meg, hogy emberi az, amire minden ember vágyakozik, holott nem minden ember gyakorolja. És miközben nagyon ért a személyhez, az egyediséghez, ahhoz, hogy te te vagy, a magad emlékeivel, gyötrelmeivel, örömeivel, mondatfűzésével és hiúságával, már akkor is figyel, mikor […]

Gergely Tamás: TŰZNYALÁBKÉNT Beteg az észak-koreai despóta. Szeptember harmadika óta nem mutatkozott a nagy nyilvánosság előtt, feltételezhetően testsúlya, vagyis egészségtelen életmódja és esetleges örökölt betegsége annak az oka. Kim Dzson Un alig tud járni, lábát húzza, a jobbat.

Rövid svéd nyelvleckével kell kezdenem: ”Vi saknar dig, Nikola!” annyit jelent, hogy ”Hiányzol nekünk, Nikola” a ”Kom tillbaka” pedig ”Gyere vissza”. A mellékelt fotókon látható megható feliratokat egy Blackeberg (Lehetne ezt is fordítani, mégpedig Ördöghegynek) névre hallgató téren találtam, és személyes szál fűz ”Nikolá”-hoz, akiről a két üzenet szól, elmesélem: