sokszor olyanokat gondolok amit már mások is gondoltak és úgy gondolom azt hogy nem tudom valahol korábban már egyszer vagy többször is megszülettek e gondolatok és mégis az enyémek

Csak szétfoszlaninyomtalan,mint alzheimeres agyábana gondolat,csak vákuumra, mint olajralépni,semmivé oldódni,nemlenni,minek porba-testbe újravisszatérni ?

jön a magyar cirkusz három vágányonegy szerelvényegy római láb lépdelegy nem tudom mi

„Hogyan békélhetne meg a szíva veszteségek ünnepével?”Stanley Kunitz: A szférák (Ford. Kántás Balázs) Előszelekben ropog az eszme, kitör néha egy ablakot, most épp a személyvonatét,amelyben ülök, robogok.

Azon a napon, amikor megpróbálom összekaparni magam teszek-veszek, lefestem a gázcsöveket kitakarítom a műtermet, rendet csinálok újraolvasom Kántor Péter Naplóját

Nem változott / Cela ne changea rien Elvesztette árnyát egy reggel.Nem változott a világ ezzel. Másnap a fejét hagyta el.Jár így, fej nélkül, nem egy ember.

Kiszabadultam magamból,már másként vagyok ugyanaz,az egyik szelídített vadbóla másik, kamaszból kamasz.

Csak úgy elképzelekegy csilló eget,(mint ahogy festő festvízióból tengert)és arcomba hajlóleánder-ágat,gyöngykagylót, forróhomok-ágyat-egy nyitott könyvóbor-illatát,holdtüzet, sodrást,vizek jóslatát.

Pótcselekvésként írok most szonettet.Terhek rakódtak rám. Nehezen bírom,de kikapcsolódom, mikor ezt írom,mint őzike, amit kisfiú etet.

Áttetsző vagyok-Mint a füst, könnyű és veszélyes.Nem lángolok, hanem elidőzök,A ruhádon, az ujjbegyeden, nyersen a torkodban…

kiöntöm a lelkemettestem ablakánmás a mosdóvízzel gyermeket önt kién a lelkemmel önmagamatmégse koppanokmégse töröm ki a nyakamtestem a tűzoltók posztócsövén átkifeszített vászonra huppan Budapest, 2022. XI. 2

Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3. –) erdélyi magyar költő, próza- és esszéíróNovelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. (Wikipédia) Gyermekkor, lebontott házak Kukorica-gránátombólkihulltak a rézsörétek,hármasutat tévesztettem,rozsdás rézerdőbe értem.Vasbotom elkopott,vasbocskorom elvásott –fog az erdős […]

„A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést.Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet anyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig anyilvánosságnak.” Hamvas Béla egyik álmombanöregen és méltóságteljesenhosszú ősz hajjal kerültema könyv lapjairacsendesen ballagtamsorok közöttelőrehátraeltova

elrévedésemalkotásterápiazilál a tollam Budapest, 2022. XI. 9.

Mellőlem e gyáva nemzet kihalt,bár élni látszik, lélegzik, beszél,torkán szavak öklendeződnek,hitekre hivatkozik, s hitemre!

A szépség átvonul a színpadonS amikor a tapsra visszatérA haja hófehérA szeme kékjén szürkészöld hályogÓcska cipőjén kolonc a vályog-Ne add, hogy így végződjék jó napomlnkább kerüljön el a szánalom.

egy szegény ördög fetreng a sárbanmegyek továbbördög balra el

Egy ráncosra vénült levél,milyent e kor még megér,ölembe hullt a reggel,mit összeróttam vérrel és szeggel:ez a nyárvégi ténfergés,vérszegény, nyavalygó émelygés,hol valami folyton duzzog,s a benn keserű habot buzog,zagyválja, hogy mi lesz még ezután,hogy vár-e rám ősz, barna borzongás,és egyáltalán….

Zord, kérhetetlen sziklákat felőrlő rideg tél,Nem siet, megáll, fontos neki mindig a végcél.Üvölt a szél, farkasok nyomát temeti a hó,Éhes vaddisznók csörtetnek, vérbe fagy az echo.Egy tisztásra gyűlnek, felszántják az eget, s földet,Gyomruk korog, lavina árasztja el a völgyet.

szép halkan játszottdepressio minorbanbolondnak nézték Budapest, 2022. XI. 3.

Lüktet az ősz a talpam alatt, keresem magamat,Időtlen ideje, határtalan tér az akarat.Kétszáz éves diófa, halálpontos homokóra,Rejtett aknáit aranylevelekbe csomagolja.Robban az idő, szétfröccsen a tájra a szivárvány,Színek kábulatában elhalványul a tudomány.

a jövőa pontok közöttegy ellipszis

Zárva felejtemrozoga redőnyömet.Nem nekem virradt. Budapest, 2022. XI. 4.

csak játszaniakartam veledcsak azt akartamlabdám legyélhogy feldobjalaks ha eselkifogjalak