az érzékeny lelkű ráhangolódik különösen a közelebbállókra úgy hívják – empátia de csak egyszerű gyengeség

Olyan szép még sohse voltál, legalább is nekem nem. Hajad bársonyát kerestem minden égrenyíló foltnál.

gátlásetűd milyen banális hogy a beteljesülés is eszedbe jut

(Beke György emlékére) Gólyaláb rotyog a bűnben társtalanul, Utolsó Bethlen fészkében céltalanul. Szülőföldet nem tölti ki az érzelem, De darabjait ragasztja a félelem.

végtelenimádó üstökös borostyánbörtönű rovar lánytestű éji zenék koponyakalodás tudatommal egyedül vagyok

győzelmi tánc bosszút esküdött ellenem a számítógépem kitiltotta a lakásomból az internetet így egyszerre teljesen magányos lettem kapcsolatom senkivel sincs

iskolai fizikum jénai prizma és sarkított fénysugár a vegyszerszagban

orvvadászok a tereken lyuktalan lyuk a lobogó és közben elfolyt egy folyó bele kétszer már nem léphettem

Fölcsüccsent gömbölyű kőre — kecses, patinás kicsi bronz. Mereng a kikötőre — álmot, gyerekit idevonz.

gyújtsunk gyertyát – hol a gyertya? fent a polcon – hát a gyufa? gyertya mellett – lángja nincsen, csak szikrája – mégis lobog mégis lángol – menekül az éjszakától

lombja hullató október bágyadt derűvel tölt fel az Olt unottan ámbolyog mélyében csuka csobog

Az út szélén egy medve sírt. Iszonyú minden ember, de hol voltak az angyalok?

Feljegyzések a Felejtés Házából 1 .Három emlékemnek emberi neve van már: Azonnal látnom kell anyámat. Micsoda világ ez, hogy térben mérhető? Micsoda élet, hogy utazni kell benne, És mindennek van neve: háza? Melyik szótömbben él most az értelem, magányosan?

Mint a kiszomjazott virág a szárazságban, Mint a kiéhezett ember mentsvárában, Felkúszik ő a sziklafalon is, Mint az ember, megküzd ő is.

1. (az élet) Mire kitudódik, már semmi sem olyan feszes; a mell, a combizom, a látás lazasága, közönye, mint lassan adagolt méregcseppek, siettetik a krákogást s a végső, kínos köpetet.

Áprily Lajos emlékének születésének 132. évfordulóján Kis pónyikod ködben úszik, levelét vesztette régen. Elárvult nyarát siratja a díszudvar szegletében.

Visszaaludni. Van idő még? (volna!) – Ahány helyen megfordultam – oda? Abba, vagy egy másik dimenzióba? Mi dönti el, mely korban kicsoda

kék üvegben ablakok között átlátszó kölnivíz inog így ahogy felidézem helyén egy nő hátrál

Perc Csüggök rajta csüggedetlen, csügg ő rajtam csüggeteg, mint a ki nem hűlt egekben függenek kihűlt egek,

Cybulski Kire hull a leldobott picula? Az lesz a hunyó. A hunyót halántékon éri egy repeszdarab. Elesik, nem fáj semmije, csak elesik.

1. Gyöngyhalászok gyöngyöt szednek gyöngykagylókat gyűjtenek.

élő golyók lőtték halomra halott gólyák szülték meg őket isteni szabadságra vágyó nagyra nőtt csecsemőket

váradi útról őskori csonttal tért a család meg ezt a csodát egy múzeumudvar tárta elénk ott porosodtak emberi részek várva sorukra és felelőtlen’ játszani vittünk ősi legót Budapest, 2019. XI. 16.

Az éjféli Velencéhez KÁLNOKY LÁSZLÓNAK Éjfélt ütött az öreg óra, a két vas-mór éjfélt ütött; kalapácsuk kongó ekhója még száll a Szent Márk-tér fölött, mint elfoszló templomi nóta.

elárasztott a víz, elárasztott az ár, ki tudja, tán a nyáron nem is lesz az a nyár, nincsenek már sirályok, üres a gondola, egyszer voltam, s többé tán nem megyek én oda