Lendvay Éva: HAZAMENNI száll a füst az ősz oly félelmetes idegenek a kertek valaki követ utamon köd áll régi falak közt mozdulatlan ködben haladok visszafelé már megtett utakon lépteimet takarja köd mert szégyen oda visszamenni ahonnan kiűzettetett a régi gyermek régi gyermek

  Semmiben lengő erkélyéről nézi az almavirágos kertet, melyet akkor festett, mikor még volt jobbkeze – aztán a töredezett betonsétányt, ahol minden reggel átvágott munkába menet, mikor még volt lába.

  Én és leválasztás Én futnék utánad, de vége a tájnak, a hegyeken túl, már istenek járnak. Ötvenkét napja téged már az örökkévalóság pártfogol. Kérdeztelek volna miért, de te balzsamos némaságban tudtad a választ. Szemfedődön magasztos csipkék hivatkoztak az ádáz ismeretlenre és körülötted fehér selyem, hideg fodrozása ámított kényelemmel. Alatta a szépen megmunkált fa, fáradhatatlanul […]

  Megtalállak, aztán minden nap elveszítelek, mint ama bolond ember, ki reggelente nekivetette vállát a sziklának, hogy estig a csúcsra felgörgesse –

érkezik a vereség fekete sóhajait küldi felém a más ebben az itt-ben vajon lehet-e lopott felemás megnyugvás                

  itt belül magamban itthon vagyok jól és otthonosan tájékozódom kerek és ismert minden és mert bennem van az összes tapasztalásom a külvilág is itt lakik belül

  Néha úgy tünik, mintha a rém-karom lazulna kicsit lázbeteg torkomon. Néha vérrel írok, Ladik katalin montázsából részlet

  vad csókja néma ajkaim őrült románc

jelen legjobb esetben is gyermekeink múlt idejében élünk*hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelikez elment labda szedegetőnekez hazavitte léket vágott belé

   mikor még szép volt a világ és riszálva járt előttem csodáltam gyermeki szemmel ezt a bakasárit nyakba borulós cafrangos szoknyája alatt szunnyadó ígérgetések mit se tudtam combja közt a gyulladásról a fekélyről táncolva lépdelt a drótkerítésnél ajka kinyílt olcsó cigaretta füstje tódult magasba hallottam a legények férfiak füttyét láttam a sok integetést mit sem […]

  Gyere velem a mitológiába, amely rólam szól s ettől kockázatos. Androgin vagyok; hazug. Tehát őszinte. Csakis önmagamról adok információt, s mivel az mindenkit érdekel – közügy. Az önkínzás eredménye vagyok, az önszerelemé.

  csillagfényes éjszakákon kitekintek az ablakomon számba veszem a bennem lakó és a kívülem található világot a belső és a külső látás valahol összeér

  Az álmodozó szelek csillagforgókra fújtak. Más kiút nem volt: anyám kertjében farkasalmának születni. Haszontalan virágok.

kórházi séta   folyosóm végén az alkonyati égbolt zöldé melegszik   Budapest, 2023. IV. 21.   kórházi szieszta   nevemen szólít ha felvonít az ajtó ingertelenség   Budapest, 2023. V. 6.     önköszöntõ hideg sirám   bordó padlópác régi születésnap tojásdad cukorkák most is megszülettem de már nem sírtam fel nem tudok sírni már […]

Hendrik Folkerts, a Moderna Museet nemzetközi kortárs művészeti kurátora írja a 2023 június 7-i „Lustholmen: Katalin Ladik” című performanszról: Ladik Katalin 2017-ben Athénban legendás performanszot adott elő „Gyere velem a mitológiába” címmel. Erre az alkalomra egy 60 méter hosszú vörös textilmunkát készített, amelyre két párhuzamos szálat hímzett: egy szaggatott fehér szálat, amely arra a fonalra […]

Az alábbi versek 1976-1979 közt keletkeztek, amikor Patócs Molnár János a Szilágyság és Máramaros határán megbúvó Sülelmeden élt a feleségével, Babával, aki onnan két irányba is ingázott, Monóra, és Szilágyújlakra – román tannyelvű iskolákban tanított magukat magyarnak tartó gyerekeknek magyart.     Bob néma verse Nem tudom milyen szomorúság ez kedvesem Lépdelek a jegenyék csontglóriájában […]

    Reggel korán indul munkába. Még alig pitymallik, elővezeti a fásszínből a biciklit. Nagyon vigyáz arra, ne csapjon zajt. A múltkor is, véletlenül, maga sem tudja hogy, megnyomta a csengőt. Olyan ricsaj lett belőle, hogy maga is felriadt tőle, mint akire ráijesztenek.     Attól félt, felébred rá az egész falu.     De a szomszéd Berci […]

  az élet csupa gyönyörűség? a rossz csak azért van hogy megtanuljuk látni a szépet a jót? a szép azért hogy lássuk a rútat s azt is ami a kettő közé szorult?

útban konstanca felé     felhőkön töfög hajnalban a gyorsvonat híd jön és tenger     Budapest, 2023. IV. 23.   robogás décsébe     távolsági busz pléhkártyák halálfejjel lopnék belőlük     Budapest, 2023. V. 19.   röptéri ájulat     nem látom jövőmet a kabinban s így fel sem szállok látom tömzsi gépek […]

  1. nem. nem alkudtam. vagy nem erre szólt és szólít föl az akarat. kocsmabolyongás ámít—ott azon túl minden itt (kín) marad

egy páciens vallomása   ébredezek már szűk vacsorára szólít a tálca két puha zokni véd a hidegtől elszigetel jönnek a bábok hűs kanalakkal osztanak ételt én a katéter-szonda dacára elvagyok itt   Budapest, 2023. IV. 23.

most megiszom a tejet most verést kapok tél van és táncolok megiszom táncolok szoptatok lábam közt az ég most már meghalok

volt itt egy gyerekkor hozzá a megfelelő ostobaságok gyufagyújtogatás mesék zsíroskenyér lyukas harisnyák

reménytelen szerelem   lelki betegen áll a kamionsofőr tűsarkú halál   Budapest, 2023. IV. 21.   sürgősségi   mint az öngyilkosok pokla olyan a sürgősségi lekötött hagymáz rugdosódik szívverésed monitorba szökken életed lüktet halálod sípol ki ad ebédet vajon egy női zsemle a téboly szivarszünetében   Budapest, 2023. IV. 19.   várakozási haiku   karácsony […]

(csak csukott ablakkal tudok aludni)     szendergésre ítéltek hosszú lábadozása tölti be az emeletet   megpattintott ablak ördögszekér ki-be