Én előtted jöttem Keletről mágusaimmal ős Kaján. Szerszámmal jöttem és írással, Szavamat ékesen róttam, Noé és vízözön után.

Mintha először lennének, levélkéken hangol a tavasz.

szavaim korai harmatra hullnak könnyű az élet mosolyod rügyén

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Kányádi Sándor: Jövendőmondás. Válogatott versek (Corvin Kiadó, Déva, 2008. Szerkesztők: Pădurean Judit Gabriella és Kun Gazda Gergely. […]

megmaradási cirkalmazás helytállási cirkalmazás önaffirmációs cirkalmazás

Az isten téged is szeret, pedig nem hiszel a mesékben, mert szereti, ha láthatja, hogy sétálgat a kéz a kézben.

Nyári délutánokon, néha előveszi, árnyékban hosszasan szellőzteti a régi csipkeruhát s a megsárgult fátylat gondosan kiteríti.

Csávossy György emlékének Százlátó üvegeden át e táj borai ízeidben felderengnek. Bíbelődsz-e még velük? Szinte fáj rügybontása újabb szőlőtöveknek.

Egy napon találkoztam valakivel, aki azt bizonygatta, hogy ő: állítólag én vagyok.

ha én huszonhároméves lennék újra a világ is megfordulna utánam

PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF hatvan banis ceruzacsonk a fül mögött PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF fogaslábú emberkaptafa

Remegett minden ízében, mikor azon a télen a fagy védtelen törzsébe mart,

(barátnőm emlékére, ki elment) Vöröslő ribizli a porcelán levesestálban és felhőnyi tojáshab – ez villan be a régi nyarakból,

diadém diadém die die die décs diadém diadém die die décs Budapest, 2019. III. 24.

Biztató találkozóra Találkozzunk ismét a Várban, Zolti bácsinál, mindahányan. Kicsoda ő, Benczédi Endre, akit ajánlunk szeretetre?!…

Csíki Andrásnak Két muraközi húzta a terhet, a lovak hasáig ért a Nyárád. Pléhkrisztust állított a kegyelet a híd elé. (Rőt rozsdája vár rád

József A. halálának évfordulóján Végzek magammal, úgy hiszem, nem várom meg a vén halált, ez az élet már megzabált mindent, amiért élhetek.

nem mindig jön ki rímképlet-vázat álmos marhaságokkal cicomázok fel

annyira érdemes visszavonulni hogy már ez is gyanús miért ez az óhaj honnan a vágy hogy a külvilágból önmagadba önmagadból is saját sejtjeid közé s ha nem elég mert nem elég akkor atomjaid emlékezetébe gének memóriájába valahova egy másik ember életébe anyád múltjába a nagyanyádéba és így tovább míg a tömbházak házakká a házak vályog […]

György Horváth László sírjánál „A templomhajóban fák nőttek, s tető Helyett, a kék ég látszott felettem. Imára nyílt ajkam a pusztulás láttán, S mert az Úr házában voltam letérdepeltem” Nyárádunk titkait Maros fuvarozza végtelen tengerek felé. Királyfalvi Nagyhegy alatt, ki Küküllő vizét issza, nem parancsolnak neki világ hatalmi.

műveim papíron hevernek

(emlékek a Sárgaház folyosója c. naplóból) büszkén járt-kelt közöttünk nagyon régen egy ember mikor az út menti fák mellkasát

… mint céltalan vonalak egymást-gubancolása, süllyedő hajó mélybevonulása, mint tömegközelség, vadul villámló istentávolság,

bolond bolond bolond mondja bolondnak a bolond és kolompol és kalimpál dönget a dobon nagyokat donga lábával dobbant

– ajánlom a Bekecs Együttesnek Levelemet küldöm annak, ki egykoron csipkézte volt                                                                                       […]