így megy ez? kifogyunk a világból? fülünk botját se mozgatjuk egymásra? egyszercsak süket fülekre, vak szemekre találsz? hol eddig láttak, hallottak már senki sincs?

Születésnapomra Az új remény,új holnapot igér,és fények gyúlnakkeserű szívedben,

Felkel a reggeli fényásítozva nyújtózkodik a látkép fölött. Mosolygok.

hiába mondanád, aki kerülinem értheti a munkát a szót, ha hallani nem akaraz örömöt, ha csak sírnalegszívesebben kivonulnál

Ódon vár. Repkény zöldje őrzi.Bujdosó múlt, Janus-arcú jelen.Visszhang nélkül alig lélegezve várokegy szót, amiért érdemes.

Szüntelen pusztít és teremtÉLetet élettel etetApraja nagyja küszködőSzerkezete önműködő

Lassú lépésben, képzeletbenfehér lovon, zöld délelőttbenbejárnám Kolozsvárt, a kincsest. Valamikor hittem,éden meleg sugara fénylik felettem.Későn jött az igazság,s kevés az erő mi menthet.

Lépteim alattfájdalmasansóhajtanaka csontig száradtbarna rögök,

Közlekedési jelek sorakoznak; indul apám el.Fáj a feje tompán. Kanyarodva lép le az útról.Máskor a korsó csapvize hűti, érve fejéhez,végül a gyógyszer oldja a görcsöt, arra való. Budapest, 2022. V. 26.

gondoltad volnahogy ez lesz a sorsodamikorgyermekkorodálmokról szóltés kamaszkéntte voltál a mindenható

menetiránynak háttal középenmenetiránynak háttal a folyosó felőlmenetiránynak háttal az ablak mellett

Minden reggel,mikor még alszik az utca,két madár száll ablakom alá:pletykálnak, vitatkoznak, vagy csak hevesen udvarolnak-nem tudják, hogy engemmadárul tanítanak.

Árkádiámban pogány tűz ég.Koszorúban a láng költőt idéz.Ropog a tűz formát öltve,sámán pörög kör közepébe.Ragyog az éjszaka, csillagban él.Hold hegyén ezüst, bizarr lény.

József Attilával feleselve e világon tanyát vertemanyámtól egyszer születtemnem égett a háznem áradt a jégnem voltak bolondok(nem volt búza rég)a kolostorok kongtaknem voltak disznók az ólbanegynek születtem, nem hétnekés kedd volt még, nem péntek

…rózsa, amely titkos alkímiávalfelkelt a széthullt hamuból…Jorge Luis Borges Szirma közt végtelen spirál,mélyvíz örvénye, rejtelem.Szűzi fehér, piros vagy karmazsin,illata mágia, elnyeli arcod,ünnep és háború jelképe az időben,virága elnyel haragot, port, könnyeket.Tüskéi éber jegy, vértezet,bársonyos szirmok követe, melyekverset, képet, éneket,titkos ízeket rejtenek. Boldogságot sugall a rózsa,nem látok belőle eleget.

Találtam, elhoztam, hátha tetszik, ki verset olvas minden reggel,állítólag nem öregszik… ? A hűtő mágnes-ként vonz,a melegben megcsúszott a helye sírásomnak…verslimonádé,ezeregyéjszakát vállal Seherezádé: HD,

Fél kettő volt, az árnyékodott berregett a csengetésben.Hangod mély, rekedt, hagyd abbaszóltam rád jó párszor,bele fogsz dögleni.

ül a kirakat melletti küszöbönóbégatnem megy tovább tán nem kap elég levegőtoldja meg a blúzát egy nőerre kivesz egy kártyalapota melltartója mögül

A lányom mátólvészhelyzetben él,de úgy beszélünk telefonon,mintha minden a régiben lenne,csak mintha a Hold márnem állna olyan fixenaz égen, és nem tudnámmegigazítani, pedigaz egy apa dolga. Forrás: szerző FB-oldala

I. az író dolga megírnia valóságot, ahogyan élte, láttavéleményét, ahogy gondoltahogy a világ arcába kiáltsa

esni kezd eső sisteregszomjazik a vakolatfriss illata száll

az arcod olyan voltmint tépett levél a fánmosolyogtálnem akartadhogy lássamszemeid

Hazatérés / Întoarcerea acasă Ezt a tájat már láttam egyszer.Ez a madár már énekelt.Ez a tó már kibújt a földből.Ezek a lila-sárga pettyek már virítottak egy földszínű subán.Szűzi derékkal, égő fejjelmár kinyújtózott kora reggelegy gyertya-karcsú tulipán…

                                              Zöld Lajosnak Mintha víz alatti erdőben járnék,zöldezüst törzsek világítanak.A tóvá fogant annaátok táján,bűvölő legendákat borzongat a szél.

Szente B. Leventének Ülök az élet asztalánál, feszül a csend,Pattog az ige, de engem már figyel a rend.Osztja a kártyákat a hóhér, és játszhatok,Álmokkal, vágyakkal, de falra is mászhatok. Az idő nem siet, de kéne cselekednem,Egyre nagyobb az ingerküszöb, tét a létem.Már tombol a tömeg, ki legyen az áldozat,A hatalom mindig játékszabályt változtat.