Szeretnék olyan Ikarosz lenni,akinek nincs vaj a fején,és nem olvadhat el a szárnya,miközben az apja elől menekül a napba,szeretnék olyan Titanic lenni,amelyik nem keresi a jéghegyeket,

Nőnek, nőnek, aztán megtorpannak mintegy lélegzetvételre:esetek számaival etetgetnek,riogatnak, mint kuvik madarak.

ha én sírokaz nem a te könnyeds ha mosolygoknem a nevetésed

A: – Cudar világ, de összenyomnálak!Mint rothadt almát, ha becsap a pírja!Az illik hozzánk, ugye fiúk,a keserű, férfias önfegyelem, a káromkodó, asztalra csapómajd fejet lehajtó, fogösszeszorítódüheink megfékezése –

sokszor egy kor utódjánakszemélytelen semmit ad átsajnálom az olajszagúszép írógép alkonyatát Szigetszentmiklós, 2021. XI. 10.

Romjaimon már túlnőtt a psziché,esténként úgy rúgja le a testem,mint elnyűtt cipőt a rossz gyereks mezítláb suhan át a kerteken,levelek erezete lesz,húnyt szemű bogárs halak hátánpikkelyként süllyed alátintakék mélységekre.

egyszer kifogynak a versekegyszer elhallgatsz te isegyszer majd mások néznekegyszer másnap lesz ma is

Tanárok, diákok, levelek közötthull az ősz, a tél botladoz, sokadszor mondják a bölcsek:jó durva lehet ez a böjtidő.

agyamban kopasztja fejem rémtelen vészzsákutca-szünet jön – kicsenget az ész se angyal se ördög se te se én csak amíg engedelmeskedtek –

Mily egyszerű lenne / Ce simplu ar fi mily egyszerű lenneha reggelre kelvearra ébrednél:hogy meg vagy halva,

saját mottó: még megvan az a lakásfelnézek hát néha az ablakára én – és magamnak integetekazt mondom hát: röhögjünk és fussunk hírlik hogy a kergemarhakór és a madárinfluenzavilágjárvány után hevesen tiltakozott valamennyi polgármely szerint – most már elég volt kiabálták nekik is alanyi jogon valami jár

Hull küzdőkedvem,hull az őszi levelekkel,erőm aranyszőnyegensurran kifelé akaratomból.Ilyenkor a gyermekhezIgyekszem, a ráncok közt isjátszó kölyökhöz, aki sose nőtt kia bibliai történetekből; neki mondom eltelem, tavaszom és nyaramtörténetét, újra és újra, mintunokáimnak a meséket, amelyekbena gyengébb végül mindig felülkerekedik.

mosolyog a fán az almabékés a nyugalma

Az ember ilyen: viszonyul,ha esik, ő is beborul,ha tiszta az ég, felderül,ilyenkor nincsen egyedül,

(naplójegyzet helyett) Virágjáték Egyszer csak ködleni kezdett minden.Nyálkás tejként folytak ki tereidből a hangok, szagok, nem nyikkant konyhaszerkény,nem csapott orrodba a reggeli tea párája-mintha a soros napszak kiejtett volnameleg ujjai közül valami amorf semmibe.

egy bent rekedtmadármegfeledkezettszárnyairól

Bözödi György emlékére, a bözödi utcán szedtem össze 1a legszebb történetek a mennyekben élnek 2érinthetetlen voltammíg meg nem ismertelek

megsimogatják versfejedszépnem bánt senkitnem is emlékezünk ráse viharos időkbense mikor szelíd

MegèrkezettAz ùj nemzedèkSzűk nekik a tèrFejüket szorítjaAz ègMint főbelőtt katonátA páncèlsisak Forrás: szerző FB-oldala

Nem akkor vesztem el, amikor meghaltam, hanem amikor feladtam a minden emberben levő szakrális tisztaságot.(Hamvas Béla ) szent szavakat mormolok szépség szerénység jóságalázat hűség szeretet

ha kinézek az ablakon mamindjárt hét utánfénnyel áraszt el a napaz utcán játékba kezd a nyárrábámul az őszi naptáremléke eltart

Légy jó, ha kérsz is / Fii bun şi când ceri Légy jó, ha egy korty vizet is kérsz.mintha szomjad legyűrve ama lényneknem csak köszönetet adnál, de hitet is,hogy megérdemled kezéből az élet gyöngyszemét

(Álnokul) Tudom,jó lett volnaAranyosKislánynak maradniBetegágyban,puhaDerékaljon regénytFaragni

Pilinszky emlékére Egy nagy költő, az éppen ottmereng egy nyári parton,csak nézi a tenger szavát,szívében téli patron,

az 1998-as vébénmég csak 26 éves voltamde hát ez nem alapművelet