Interjúsorozat Székely Ferenccel
4. Ábécésorrendben. A nemzet asztalán
Technikai okok miatt nem tudtuk közölni az interjúalanyok nevébõl készül molinódat. Pedig látom, hogy fontos számodra, és hát 117, az imponáló mennyiség. Tegyünk hát kivételt, közöljük azok listáját, akik bekerültek sorozatodba, ami eddig tíz kötetet tesz ki. Hátha az olvasót érdekli, és végigböngészi, hogy kedvenc írójára esetleg rátaláljon! Tovább »
( Ghyczy György festményéhez.)
A hosszú útat, amit megtett
Felejtené, mert hirtelen
Az új ösvény már vérveresben
Kígyózik léptei elé Tovább »
(Cervantes nyomán szabadon)
(18.) A PARITTYA
– Megvan! – kiáltotta a lovag, és a fejéhez kapott. Meg is fájdult az neki, mert a seb éppencsak behegedt, viszont a fájdalmat sem érezte, mert úgy gondolta, hogy a katalánok elleni harcban előre haladt.
– Parittyával terítettek le engem, parittya által lakolnak!
A többi gyorsan ment, legalábbis az elején. Marokkóból parittyát rendelt, mert ott készül a lejobb bőr, lovaghoz illő. A fogantyúját a helyi asztalosra bízta, és Caterinának megparancsolta, hogy szerezzen gumit, és varrja össze az egészet.
Ekkor történt meg a baj.
Az asztalra kikészített bőrt éjjel az egerek megtalálták, megrágták, felét megették, úgyhogy az használhatalanná vált, újat kellett rendelni.
No de.
Az őrült úgy fogta fel a dolgot, hogy Caterina szándékosan hagyta kint a bőröket. Hogy az egerek mocskolják meg, hogy ne lehessen belőlük parittyát készíteni, hogy ne tudja ő, a dicső lovag folytatni a katalánok elleni harcot. Szabotálta más szóval. Meg kell büntetni!
Úgyhogy Caterinát szélnek eresztették. Lejött hozzám elbúcsúzni, én mérgemben szétvertem a jászolt, ugyanis Caterina elvesztése nagyon fájt.
(Folytatjuk * Következik: (19.) KAKAS A PANZA HOMLOKÁRA)
Olyan országban, mint a mienk, ahol lendületesen fejlődik és megszilárdul az új rend, minden évforduló vagy megemlékezés jó alkalom nem csupán arra, hogy méltóképp lerójuk tiszteletünket e nép és e föld jeles egyéniségei előtt, hanem arra is, hogy kellőképpen hangsúlyozzunk egyes társadalmi és történelmi igazságokat, úgy ahogy az csak a szocializmusban lehetséges.
Romániában a románokkal együtt más nemzetiségű dolgozók is élnek: magyarok, németek, szerbek és mások, sok sok évszázada. Soraikból olyan egyéniségek emelkedtek ki, akik nem csupán nemzetiségüknek váltak becsületére, hanem akiknek politikai, gazdasági, társadalmi, művészeti, irodalmi és általában a művelődési életben elért eredményei egész hazánk közkincsévé váltak. Tovább »
A kubairól kiderült, hogy nem igazi. Ittunk már ilyeneket.
– Cse mizérije – utálkozott D. Tandru.
– Cse gevárá – bólintottam.
Nem vagyok nyámproszt.
Nekem is van zanyaországom.
Forrás: a szerző Harangoz egy rézmozsár. (Járókeret a 75.-hez) c. kötetéből. Juventus, 2021.
A szerző fotója: Csönd
A mai naptól
minden felriasztott galamb röptén,
minden menekülő lábnyomán,
minden elejtett kismackón,
szopósok fuldokló sírásán,
ősök falon függő mosolyán,
minden behorpadt síron, Tovább »
A koma öltözködött, hogy ő megy. Megy és tüntet. Vadmalac tartóztatta volna, még a karját is megfogta, húzta vissza. Nem akart temetni.
Malacka viszont azt ajánlotta, hogy hagyják, szabad ember, választásában ne korlátozzák.
Vadmalac kiállt a ház elé, hogy integessen legalább. Akkor vette észre a gépmadarakat az égen. Majd az alászálló ejtőernyősöket.
„Már az ég is ellenünk van” – mondotta. Magának, meg Malackának, aki az ajtóban várta.
Megjelent a zEtna 0nline-ban
A színház megváltozott. Persze sohasem volt garancia arra, hogy nem fog. A hagyományos keretek nem voltak mindig hagyományosak. A helyszín, a közeg aszerint változott, mit kívánt a kor. De a megszokást megrázza a változtatás, az új körülményekhez alkalmazkodni mindig kényelmetlenséggel jár. Belegondolok pld. abba, mikor a doboz formát először használták. Meg kellett szokni az új körülményeket minden bizonnyal. A színház mindig korához szólt, a jelennek, a mostnak, ehhez keresett és talált megfelelő formákat a minél jobb hatás eléréséhez. Mert vélekedés ide vagy oda, a színházi műfaj (is) üzenethordozó. Valamiért létrehozzák a produkciót, valamiért megmutatják a nyilvánosságnak. Üzen a királynak, a népnek, a szeretőnek. Éppenséggel Istent keresni se lehetetlen ebben a formában, bár kétséges, milyen istent találunk ily módon. Még ekkor is üzenetértéke van. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
nagyobb csendet
magam körül
csak a tenger
vegyen körül Tovább »
a nèma
olyasmít mondott
amit mèg senki sem
mondott Tovább »
Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.
Voltak korok, hogy tisztelték a jókat,
A sírni legjobban tudókat,
Akik bomoltan tépték rengeteg
Szakállukat és bőgtek,
Akár a fergeteg,
Akár a sebzett barmok, mint a vad
Csaták sarában széttiport lovak:
Voltak korok, hogy tisztelték és félték…
De most már nincs mód, hogy szavunk megértsék.
Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.
Tudván tudok jajoktól
Visszhangzó korszakokról,
Amikor mégis ünnep volt kiállni,
Bús-érdemes volt mégis kiabálni,
Káromlani és jósigéket hozni,
Jajgatni, sírni, inteni, botozni,
Ha belehaltál akkor is…
De most már saját hangunk is hamis.
Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.
Úgy hallgassunk, mint aki meghal,
Akár a szárazra vetett hal,
Mint a kihunyt zsarátnok,
Akár az eltiport virágok,
Vagy mint a Semmi, mint a puszta szik…
Hogy hátha csendünk fülükbe veszik!
Ó, hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.
Higgyük: van hallgatás,
Mely hangosabb, mint bármi más,
Mint omló bányák siket dobbanása,
Mint barmok ordítása,
Mint vihar, amely nem szűnik soha,
Mint a haldoklók sikolya,
Van hallgatás, mely sokkal rémesebb,
Kiáltóbb és félelmesebb,
Mint hogyha lánc sír, vagy ha bomba robban…
Így hallgassunk. Vagy ezeknél is jobban.
(1957)
Nem leszek nagyon kedves, megígérhetem.
Mert ki volt Székely János? Ő volt az az ember, aki a szüleim nemzedéke számára az erdélyi szellemi ember robotképét jelentette. Hogy ők ezt nem tudták, és inkább Kós Károlyra meg Sütő Andrásra hivatkoztak, az mit sem jelent, mert ezt a robotképet közvetítették.
Azaz mit? Hát először is azt, hogy a szellem embere nem alkuszik. Jóval később tudtam meg, hogy Székely János egyik döntése-szerepe-póza a meg-nem-alkuvás volt: hogy édesapját kiszabadítsa a börtönből, pártos verseket írt, s emiatt aztán később sem fogadott el semmilyen kitüntetést.
Másodszor, hogy a szellem embere művelt és okos: nyelveket beszél, filozófiát olvas, minden jelenséget próbál megfigyelni, megérteni, véleményeiben árnyalt és elfogulatlan. Hogy Székely János mindez volt és ilyen volt, azt nem kell bizonygatni, az esszéitől a prózáin át a drámáiig rengeteg bizonyíték van rá.
Harmadszor, és ebből következőleg, a szellem embere nem egy provinciális, zárt, merev ökör, hanem egy szárnyaló, kíváncsi, rugalmas fazon. Székely János is volt merev, de közben megírta az Ars poetica című esszét – olvassák el újra, és megértik, miről beszélek.
Negyedszer, és lásd mint fent, konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem gondolkodik el alapvető dolgokon, és nem mondja esetleg éppen azt, amitől a konzervatívok rosszul lesznek. A gondolkodás nem egy kordában tartható művelet, az eredménye megjósolhatatlan: aki gondolkodik, az talán éppen nem ott ébred, ahol lefeküdt.
Én így értettem, amire tanítottak. Bizonyára mindent félreértettem. Azt kellett volna mondaniuk, hogy a szellem embere felnéz a nagy üres szavakra, szívesen hallgatja a rezdülő-konduló retorikát, amelyben a hazafiság netovábbja, ha Iasi-t Jászvásárnak nevezzük, és kötelező jelmondatunk, hogy mindent ér a vezér, ha magyar, a másik magyar kőbe vésett mellett, hogy ti. aki magyar, hülye nem lehet, és ha hülye, akkor nem magyar, hogy a konzervativizmus azt jelenti, hogy gyűlölni kezdjük a szabadságot, és közben Petőfire esküszünk.
Minden ember meghal, de ezek után én nem is csodálkozom, hogy Székely János már réges-régen meghalt. Ugyan mit is keresett volna ő ebben a valódi világban?!
Ivan Karamazov / Demény Péter
Forrás: szerző FB-oldala
Forrás: szerző FB-oldala
öt-hét-öt mondom
mikor haikut írok
kinek érdekes Tovább »
(XXI. századi emlék: majd, hogy fogjuk szégyellni magunkat, emberül, a mindenkori hatalomhoz)
nem fogok fegyvert se melletted se ellened
a mindenkori korszellem engem szeretetre nevelt
ez nem a tudás diadala a hit felett
nem fanatizmus áltudás mint a tied
nem is a félelemé Tovább »
Szerelem, te nagy
bűvös kocka! Most talán
kiraktalak. Hű!
Forrás: szerző FB-oldala
Farkas Árpád (1944 – 2021) költészetének, személyiségének lényegi vonásait idézte fel az a hétvégi (szombati) rendezvény, amelyet a Hargita megyei Székelyszentmiklóson tartottak , abban az immár mindössze 22 lelkes Nyikó-menti faluban, ahol a Kossuth-díjas költő a gyermekkorát töltötte. (Forrás: kronikaonline:/Fotó: Jakab Mónika
Forrás: kronikaonline.ro
Hallják mindketten a fecskéket. A „csícsít” nem lehet félreérteni.
Malacka megszólal:
– Vajon mire gondolnak, amikor a házak helyett a romokat találják?
Körös-körül szétbombázott épületek.
– Hova raknak fészket? Hol költenek?
Az épületek fala fekete. Bent minden kiégett, világos.
– Megérzik-e az ösztöneikkel, hogy mi történt?
Vadmalac nem tud válaszolni. A látványtól a szíve fáj, Malacka kérdéseitől még inkább. Fecske szeretne lenni, hogy érezze maga is a bánatot.
/Megjelent a zEtnában
Sepsi Dezső népzenész (? ‒ 2005, Kolozsvár) az erdélyi táncházmozgalom egyik alapítója volt, Helyettem című verseskötetét 2003 júliusában mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban.
Sepsi Dezső: menni vagy maradni
aki útra készül
nincs békés lelke annak
csak félelmei
lenni lesz valahogy
de mi? Tovább »
Minden percben köteléket oldok
fél kézzel,
míg a másikkal újat csomózok –
ami most kezdődik
alighanem valami vége
és a végkép is átöltözhet
vadiúj jelmezekbe. Tovább »
nem tévednek
azóta írom
ugyanazt
mióta tollat fogtam
rögzítem
mi a fejemben
nyomot hagy Tovább »
hol végezzük
istenek nélkül
istenek híján
Forrás: szerző FB-oldala
Egy fegyenc, aki valamelyik franciaországi fegyházban kitöltötte a büntetését, különös kéréssel fordult a fegyház igazgatóságához. Azt kérte, hogy büntetését hosszabbítsák meg két héttel, mert a fegyencek labdarúgó csapata mérkőzik a börtöncsapatok kupájáért, és ő ebben a küzdelemben nélkülözhetetlen. Tovább »
bősz krampuszvigyorral
közeledik a tél
inkább enyém a hó
mint a meleg évszak
hiányzik bár a nyár
izzasztó szépsége Tovább »
Pusztai Péter rajza