*Tisz­telt Hölgye­im és Ura­im! Meg kell mon­da­nom, azok közül való va­gyok, akik hit­tel vallják Tamási Áron halála óta, Sütő András el­vesztése a leg­na­gyobb vesz­teség az erdélyi ma­gyar iro­da­lom­ban! Meg kell mon­da­nom azt is, számom­ra Sütő András nem Csil­lag a máglyán, egy­re halványuló fénnyel, ha­nem állócsil­lag, az Est­haj­nal vagy a Dél Ke­reszt­je,

Az EX Symposion elkészítette a magyarok Jugoszlávia-lexikonját. Az alábbiakban Balázs Attila utószavát, valamint a szócikkek jegyzékét olvashatják belőle, drMáriás illusztrációival. Egyszer volt egy ország. Miként egy mú tehén meg egy nyúl. Ők is ebben az országban éltek. Hol boldogan, hol boldogtalanul. Néha így, néha úgy. Néha amúgy.

Az Magyar Írószövetség folyóirata, a Magyar Napló szerkesztősége értékes és hasznos kezdeményezése: időszakonként igényes nyomdai kivitelezésű, fotókkal, fakszimilékkel, reprodukciókkal gazdagon illusztrált mellékletet ad ki, tematikus számokat, melyek egy–egy író életére és életművére fókuszálnak.

A karácsonyi ajándék Raspó hozott néhány verset a suliba, de úgy adta át, hogy senki más ne lássa, mintha illegálisan megszerzett szupertitkos anyag lenne. Mi pedig, nyilván, kémek. Azt is suttogva panaszolta el, hogy a helyi pszichiátriai osztályról vidéki elfekvőbe dugják az idegroncs anyját, mert „a gyógyintézeti kezelése már nem indokolt”.

Láttam a dagadó holdat oldalt elfeküdni(,) ugyanazzal a jól ismert kolozsvári arccal. Budapest, 2013. V. 22.

A Nyárád valóban nem akar megszállni. Jobbágyfalva temetőjébe rajta át visz az út. Koporsóval is. A palás domboldalon, ahol örök álmát alussza a néhai, esős időben bizonytalan a lépés. Csak a hantjára is ügyelő, terebélyes diófa áll biztosan télben, nyárban, esőben, hóban, szélben és napsütésben egyaránt a kerítéstelen temetkezési helyen. Bizonytalan ott a lépés, mint […]

A valóságban nem így képzeltem őket, ahogy Bangha Imre indológus lencséjén át látni az indiai tópart lecsíszolt kövezetén. Pedig a kép méltóságteljes nyugalma a lényegről szól:

Amikor elmentél tőlem, megbontottam az egyetlen üveg boromat és sokáig üldögéltem a konyhaszéken. Semmi rendkívüli nem történt, bámultam magam előtt az üres papírlapot.

Friedeck 1983-84 Sütünk-főzünk A következő nagy eseményig (Herr Sigg 50 éves születésnapi ünnepsége) még volt egy pár békés talán tényleg utolsó, családias hangulatú hét. Kitaláltuk, és Frau Sawade jóváhagyta, hogy rendezzünk Nemzeti Konyhaheteket. A konyhai szakácsfeladat mindig egy hétre szólt, és, hogy zökkenőmentes legyen a munka, úgy voltunk beosztva, hogy a csapat értse egymást,

Nem­csak a ko­ra­be­li el­beszélő iro­da­lom, de akár egy fenn­ma­radt napló is tanúskod­hat egy kis erdélyi falu ud­varházában zajló életről, hogy mennyi­en for­dul­tak meg például egy ilyen Is­ten háta mögötti he­lyen a 19. század máso­dik har­madában, a ki­egyezést közvet­lenül me­gelőző, de még „börtönszagú” évek­ben.

A nimfa Gyümölcseink beérnek Piroslanak a dombon Odébb a horizonton Kialvó szürke fények.

ha ad valamit kosárkában adja legalábbis úgy képzelem profin megadja a módját

Laska Lajos szerelmes SMS-ei 1. Szerelmes vagyok beléd. Kihívlak párbajra. Jogod van védelmezni magad, de nem fogod akarni. 2. Szeretlek. Ezt nem tudom másként mondani. De így unom már.

Elpattant Most, mikor jó húrból olyan nagy hiány van, hát nem elpattan egy az öreg prímásban?!

A Tavirózsa premier-fotó pályázatán figyeltem fel évről évre a marosvásárhelyi (megint és annyiszor: Marosvásárhely!) Mihu Constantin életképeire, tiszta rajzú híradásaira kisvilágunkról.

Kiss István Született Debrecenben, 1908-ban, Erdélyben ujságíróskodott, jelenleg Debrecenben él. Egy mai 26 éves fiatalember és egyéb semmi. (Debrecen) MEG NEM SZÜLETETT GYERMEK BALLADÁJA Fiam te lettél… Csunya este volt akkor nap nem volt megint sehol munka. Petróleumlámpa sercegett vakon. Olvastam. Anyád feküdt s a fényt unta. «Feküdj le te is» mormolta unottan.

Van, aki seprűnyélen száll, máglyatüzet szít vagy hosszúnadrágban Istent szitál szószékek fellegéről.

Baracs Dénes ny. hírszerkesztő – az MTI egykori kínai, franciaországi és romániai tudósítója – jó barátom, akitől sokat tanultam, mindenek előtt professzionalizmust. Annak ellenére, hogy a fotóban ő amatőrnek számított, hiszen a képet csupán koncípiálta, a gépet elkattintotta, de a labormunkát, a válogatást, a vágást stb. már más végezte –

Meghalt Rafi Lajos. Mikor ezt a káfé főnixen hétfő délután elolvastam, rögtön az a mondat jutott eszembe, ami akkor is, amikor két éve úgy döntöttem, hogy írni fogok: Lesz-e elég szavam, hogy leírjam azt, amit akarok? Rafi Lajos egyszerű ember volt, akárcsak én, igaz, talán én valamivel többet olvastam nála, de ez nem biztos.

Gyermeklesen Lassan kinövik a kabátot a kisruhát, a kiscipőt végül bennünket is kinőnek. Csak ne hiába! Ne hiába…