A hajó orra fáradhatatlanul szelte a vizet. Csak a távolodó hegyi kunyhók jelezték, hogy haladnak. Mi más mutatta volna? Hisz a tenger végtelen lankáin kívül csak nagy néha egy-egy madár kacsint vissza a hajónak.

Gergely Tamás írása  

Tévéinterjú 1970-ből a báróval, aki író Adat- és emlékgazdag rádiós könyvében*, amelyből tavaly, megjelenésekor már közöltünk részleteket, most egy tévébeszélgetés szövegére bukkantunk, asmelyet a marosvásárhelyi ny. riporter Kemény János báróval, íróval folytatott a múlt század hetvenes évei elején, egy esztendővel a halála előtt. Az interjúban ezúttal mint vadászat- és természetkedvelő mutatkozik meg, éppen akkor megjelent […]

a körkörös kőlépcsők szomorújátékait tavasszal rendezték

Háborús Anglia életéből Furcsa helyzetekbe kerülhet az az „ellenséges idegen”, aki nem annak született. Magam is különös helyzetben voltam múlt októberben, amikor az angol lapok a kormány abbeli rendelkezését közölték, hogy az összes katonai korban levő „ellenséges idegen” férfiak kivétel nélkül letartóztatandók és a katonai hatóságoknak rendelkezésére bocsátandók.

Bágyoni Szabó István, Keszthelyi György, Cseke Gábor, B. Tomos Hajnal írásai

Nehezen indul a vers. Mindjárt falakat, köveket kell áttörnie, pántokat, reteszeket kiszakítania, mintha

Önéletrajzi dokumentumregény Savanyú a szőlő (2/2) Ugorjunk két évet az időben: 1956. A Lucsival való kapcsolatom – már ha azt egyáltalán kapcsolatnak lehetett nevezni – semmit sem változott: jöttem, mentem és ennyi. Legtöbbször még csak nem is láttam a kisasszonyt. És mégis, ennek ellenére is szerettem. Sajnos reménytelenül, ezért többször el is határoztam, hogy véget […]

Élet a halál után? Kétségtelenül netovább. No és előtte? Forrás: A jódeménység foka

A posta A posta, a nehezen várt posta, amely itt új reményt öntött, vagy a reménytelenségbe dobott, volt életünk egyik legnagyobb problémája. Ha nem jöttek levelek, gyötörtük Bulinszkyt. — Hazulról hiába írnak, a cenzúránál elkallódik minden. — Senkinek sem érdeke, hogy az önök leveleit megtartsa. Csak lusták és nem rakják össze, inkább elhajigálják. Menjenek be […]

Biztatom magam egy porzó-ébredés, szálon egyensúlyozó szöcske vagy éppen egy növekedő hangyaboly látványával.

az emlékezés a múlt nemespenésze élni attól jó Budapest, 2014. IV. 1.

2014. április 3-án, 18 órától a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet – a Székelyföld folyóirat szerkesztőivel és munkatársaival közösen – Farkas Árpád költőt köszönti hetvenedik születésnapján a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében.

Eltelt március. Hagyományosan felkorbácsolt nemzeti érzelmekkel és ellenérzéssel. Attól volt hangos a sajtó és a közbeszéd, hogy a székelyek nemcsak szabadságot, hanem autonómiát akarnak, s a gazfickók még a járdáról is leléptek az úttestre.

Gondolatok Elgondolni, hogy egy napon vége szakad mind — a retteneteknek, amelyek most a világot tűzzel, vérrel elözönlik, és béke lesz és a nemzetek mintha egy szörnyű gonosz és kegyetlen álomból ébredtek volna föl, a józan béke első pillanatában riadtan néznek egymás arcába;

Önéletrajzi dokumentumregény Cirkusz Mint minden gyermek, suttyókoromban én is éltem-haltam a cirkuszért. Hol az erőművészek bűvöltek el, hol a hipnotizőrök, addig-addig, amíg egy szép napon magam is gyakorolni kezdtem. Betanultam néhány számot, aztán rohantam kipróbálni.

A kórházszínű toll Vettem egy kórházszínű tollat. Átlátszó tokban volt.