Az őszi napfény keserű, az őszi fürtök édesek, ódon pincék várúrja: bor, én már örökre must leszek.

A csendőrök feladata nem az, hogy megértsenek és ítéljenek, hanem hogy utasításaid alapján válogassanak – azt a parancsot kapják, hogy fehér vagy fekete pecsétet üssenek (csak két színt ismernek) arra, aki például dúdolgat, amikor egyedül van, vagy időnként kételkedik Istenben, ásít szántás közben, vagy egyáltalán gondolkozik, cselekszik, szeret, gyűlöl, csodál vagy megvet bármit, akkor iszonyatos […]

Valójában nem sokat tudok a dédszüleimről – Ewald Brockról, az ükapámról jóval élményszerűbb a képem. Gyakran tapasztalom, hogy „a jóság, kedvesség, a normalitás” nem hír- és emlékértékű, arról nem lehet „sztorizni”. Mi elmesélni való van azon, hogy betakarták az embert, és nem erőltették, hogy sötétben aludjon, hogy mindig vasalt volt a sok ingecskéje, ki volt […]

Bánk bán (Zene: Erkel Ferenc, szövegkönyv: Katona József drámája nyomán) A merániak szeretik a királynőt, mert a maguké, ezt a magyarok nem értik, máig gondolkodnak rajta. Ottó Melindának udvarol, de Melinda nem enged neki, Bánk elhitette vele, hogy az udvarlás olyan, mint a kihívás párbajra. Közben Bánk is betoppan, a Katona drámájából érkezik, ezért nem […]

Nézem hosszú, billentyűsre valló ujjamat: mennyi Bach-fúga, Cantata szállhatott volna fel alóla

Kezdjük jól ezt a napot, felütöm hát a Hrabal könyvét, találomra: „–hanem, uram, ha netán valami különlegeset óhajtana, hiszen maga úgyse végzi természetes halállal, szóval hamvasztassa el magát, és hagyja rám a hamvait, és akkor én magával fogom súrolni a villáimat, meg a késeimet, hogy történjen magával valami elegáns dolog, olyasmi, mint egy ajándék, mint […]

Manapság mindenki fotózik, sőt azt is mondhatnám, hogy szűkebb és tágabb hazánkban, Csíkban, a Székelyföldön, Erdélyben kiváló fotóművészekben sem szűkölködünk. De akkor mi teszi mégis egyedivé Ádám Gyulát a fotóművészek között?

Valamivel több mint négy esztendő telt el azóta, hogy 12 év börtönbüntetés letöltése után a Viszkisként ismert Ambrus Attila, az elhíresült magyar bankrabló kilépett a börtön kapuján és először szólalt meg az RTL Fókusz Plusz műsorában. Bárhogy is nézzük, ritka pillanat volt az. Úgy éreztem, ha akkor a közelében vagyok, biztosan fizettem volna neki egy […]

Gergely Tamás: MEGIJEDT A VILÁG Ez a rakétakilövés gondolkodóba ejtette a világot. Mert egyre gyakoribbak és egyre távolabb érnek el a rakéták, lassan a nagy amerikai városokat veszélyeztetik, már nemcsak Japánt meg Dél-Koreát. A reakció nem is maradt el: napokig tele volt Kimékkel az északamerikai sajtó, Obama újabb és drasztikusabb szankciókat javasolt. Dél-Korea megígérte, hogy konvencionális […]

A füst feketén kanyarog, bús kutya holtakat ugat, a levél hull, mert leesett, s egy pók elzárja az utat.

Ha szerelmed a dolgok abszolút lehetetlenségébe ütközik, például egy klastrom vagy a számkivetés áthághatatlan fala meredezik előtted, adj hálát Istennek, ha választottad viszontszeret, jóllehet látszólag néma és vak. Mert létezik számodra általa meggyújtott mécses a világban. És nem számít, hogy nem használhatod. Mert aki így hal meg a pusztában, gazdag: hiszen háza van valahol messze, […]

Melyik felem székely? A hajdani Székely Népi Együttes gyakran vendégszerepelt, szinte minden hónapban, de legalábbis kéthavonta megfordult Petrozsényban, és ott olyankor népünnepély volt. A csaknem ezer férőhelyes munkásklubban nem lehetett egy gombostűt leejteni, annyi magyar ember gyűlt össze, hiszen a bányában szinte az egész Székelyföld ott dolgozott. Nekem az édesapám háromszéki, édesanyám petrozsényi, mindig mondták, […]

zászlóalbumot böngésztem elrévedve belealudtam

Hol volt,hol nem volt, volt az utolsó szoba, ahová nem szabadott bemenni, de a gyermek csak oda akart legalább egy kicsit-kicsit belesni. Talán mindenki átélte, nem csak a mesében, az izgalommal teli vágyat, hogy átlépjen egy tiltott küszöbön… A kert végében volt egy omladozó ház. Ne menj a közelébe – intette édesanyja.

Parasztbecsület (Zene: Pietro Mascagni, szövegkönyv: G. Targinioni-Tozzetti és G. Menasci) Turridu Loláról énekel, Alfio a lovakról. Ennek ellenére őrült dühbe gurul bele, amikor Santuzza elárulja neki, hogy Turridu lolázik. A fene se érti ezeket a fuharosokat (a h betűért Esterházy Péter a felelős)! Hogy a zavar még nagyobb legyen, Turridu megharapja Alfio fülét, és ez […]

1. Hosszú életű Ewald Brock ükapám – konstatáltuk sírja előtt – az örökkévalóságot végül nem az ő Amáliájával, hanem Ottó nevű unokájával osztotta meg. Ez az Ottó – illetve Ottó bácsi, ahogyan nagymama emlegette nekünk a bátyját – fiatalon halt meg, és valahányszor az udvari játéktól felhevülten berontottunk nagyszüleim hűvös konyhájába egy málnaszörpért, Ottó bácsi […]

Gergely Tamás: RÖHÖGNEK, NYERÍTENEK Egy fényképet vet elém a Google, egy számomra félelmeteset. Rajta a kisebbik Kim nevet, a jelenlegi diktátor. Igazi véreskezű lett belőle. Gondoltam volna másként? A fotó számomra rettenetes. Rajta nem nevet, hanem röhög, harsog, nyerít, önkívületben hahotázik az uniformisába öltözött pártelső, körülötte katonatisztek.

Általában önmagáról beszél a lírai költő – egyik klasszikusunk szavaival élve –, önmagát szeretné megmutatni, de mihelyt verse olvasóra talál, mégsem tekinthető magánügynek megszólalása. Lehet, hogy éppen azt érzi meg valaki más, hogy helyette is szólt a költő, mikor például hangot adott közérzetének, vagy az adott helyzetről fogalmazott meg fontos felismerést, olyat, ami őbenne is […]