A Tolvajoson még ragyog a nap, aztán a nagy kanyarba bemenet már olyan ködben járok, hogy jobb se kell. Már csak ilyen a Don-kanyar, amikor legelőször hallottam, hogy így mondják, és mindenki így mondja Csíkban, arra gondoltam, valaki túlélő adhatta a nevet e helynek, a januári doni áttörés – a katasztrófa – emlékére. A mi […]

Innen az eperszínű tetőkre látni s a hullámok katatón szaltójára, amint újra és újra egyazon sziklára hullnak,

A legtöbben nem szeretnek gondolkodni. Fárasztó. Megelégednek a gondolkodás farvizén sodródni valamerre. Az élet úgyis kiszámíthatatlan. Elég tudni, hogy úszik. A többi kiderül. Legalább szórakoztató. Mégis megsértődnek, amikor szembesülniük kell, nem úsztak beljebb a folyóban. A partról bekiabálhat egyáltalán valaki? Hiszen mindenki a vízben. A parton a halál ücsörög. Az meg nem tud beszélni.

Nyílt sebből vérzik bennem röpke létem –

Koreában éltem, mikor az a hatalmas kompbaleset történt, amelyben több, mint háromszáz, 17 éves diák, és több tucat kiránduló lelte halálát. A baleset körülményei rettentőek voltak, a hajó kapitánya hullarészeg, a helyettese elment aludni, az irányítást egy aznap kezdett segéderőre bízták. Éjjel volt, a komp épp Jin-do (Dzsin do) sziget mellett haladt el, ahol a […]

meghitt jégeső egy könyvtári ablakból meleg fényű est Budapest, 2017. V. 23.

Ács Gedeon – Részletek a Bostoni jegyzetek-ből A forradalmi és szabadságharcos múlttal rendelkező Ács Gedeon, aki követte Kossuthot és emigránstársait, de végül csak visszatért hazájába, tíz kötetes, monumentális kéziratos naplót hagyott az utókorra, amelyet – a témát feldolgozó Lukácsy Sándor szerint – „1856-tól 1863-ig vezetett, s amelynek nagy része máig kiadatlan. Persze, mint a legtöbb […]

A több évtizedes életem tevékenységeit, egy kis humorral fűszerezve, apróságoknak tekintem. Ezek hol ismétlődnek, hol variálódnak. Remélni vélem, hogy megúszom büntetlenül. Mivel hangulatból élek, köt az érzelmi állapot. Kiszállhatnék belőle, de annyira telítődtem romantikával, hogy annak elhagyása béklyót jelentene számomra. Viszont odafigyelek a belső hangra: „Légy résen!” (2017. május 22.) Forrás: Vár-Lak

– Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott. Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: – Zselnice – mutatkozott be, de aztán kijavította magát, mert úgy volt szoktatva: – Zselnicemegy.

Albert-Lőrincz Márton: (A mulandóság dicsérete)  Senki nem barátkozott Héphaisztosszal,  a rebellis gyermekkel,  a rútság miatt kivetett gyermekkel, az apa nélkül született gyermekkel, 

…Alighanem a „hírlapi kacsa” kifejezésről mindenki hallott és azt is tudja, mi rejtőzik mögötte: valamiféle kitalált történet, amely bejárja az újságokat és a legkülönbözőbb formákban, felnagyítva, kicicomázva majd mindenkihez eljut, miközben olyannyira elveszíti a forrását, hogy jónéhányan szavahihetőnek, valóságosnak is találják. A kifejezés eredetén már nagyon sokan törték a fejüket, de a kultúrtörténészek még mindig […]

Szivárványon menni Gyermekkori vágyam, De az ösvényt oda Eddig nem találtam.

1987-ben az RTV-Minerva kiadásában furcsa könyv jelent meg Lukácsy Sándor irodalomtörténész gondozásában: a Magyar Robinson és egyéb iurodalmi ritkaságok. A rendhagyó szöveggyűjtemény ama rádióműsor adásainak átírt szövegeit tartalmazza, melyeket 1984 június 2-a és 1985. március 30-a között, minden szombat este a Magyar Rádió harmadik műsora sugárzott, Lukácsy szerkesztésében. Az adás Rejtett kincsek volt, s a […]

Majálisozni jönnek, dolgozni nem. Az öregember voltaképp nem is oly öreg, de mióta nem jár a mezőre (a dereka, a tüdeje és a gyomra, semmije sem segíti), csak az udvarról néz el a távolba, pedig ott nem is a mező zöldell, hanem a rét, azon túl pedig a folyó és a vasút magastöltése. Mégis folyton […]

ne kérdezz, semmit, és nem felelek ne hazudj, nem leszek dühös ha nem simogatlak, ne légy durcás

Zörög az óra analóg szerkezete. Anyám nem hallja.

élj viszonylagosság nélkül ragyogjon a szikla belőled ne sírd fel elvetélt álmaid

Az utolsó vonat éjfélkor haladt át az állomáson és a vasuti étterem személyzete éppen nyugovóra akart térni, mikor az ajtó kinyilt és egy kései vendég lépett a helyiségbe. Jól föl volt fegyverkezve a hideg ellen, farkasbunda a vállán, rókakarmantyu a nyakában és a lábán szőrcsizma, szinte látszott rajta, hogy a felesége milyen aggodalommal bocsátotta utnak. […]