Elszaporodtak a fölös nyomtatványok és az analfabéták – így aztán tornyokban a szemét, már fudokolnak a vizek, az imádkozó sáskák, s a bálnák plasztikot esznek.

Az utóbbi időben Naponta jelentkezem Kiáltozom utánad A táblára írt szöveget is olvasom Nem a félelem vagy a magány Hangja sikolt belőlem Egyszerűen tudatni akarom Itt vagyok Uram

Nyarat hazudik magának az őszbe, s habár tudja, böszme kedvek eldorádója rá kiált, mégis csak ő az, ki kiállt az őszbe. Belehal abba, hogy övé maradt a vágy. 2020. szeptember 23.

(A Nyelvek Európai Napja ürügyén…) -Ezt el kell mesélnem nektek – szólt Esti Kornél. – Múltkor egy társaságban valaki azt mondta, hogy sohasem utaznék olyan országba, melynek nem beszéli nyelvét. Igazat adtam neki. Elsősorban engem is az emberek érdekelnek az úton. Sokkal inkább, mint a múzeumi tárgyak. Ha beszédüket csak hallom és nem értem, olyan […]

A Bukaresti Rádióban rendszeresen hallani igen érdekes nyelvművelő műsorokat, sőt, néhanapján, még egy-egy napilapnak is eszébe jut, hogy fellépjen az ilyen meg amolyan nyelvi pongyolaságok ellen. Nem egyszer hívják fel a fiatalok figyelmét arra is, hogy a közösségi oldalak csevegéseiben próbáljanak odafigyelni a rövidítéseken túl mindarra, amit éppen mondani akarnak, és se szeri, se száma […]

A GÓBÉ A góbé beugrik a kútba. A falun végigfut a rémhír, jönnek rohanva a mentők, és leeresztenek neki egy irdatlan hosszú kötelet. Aztán nekifekszik a fél falu, és tíz percnyi verejtékes munka után megjelenik a góbé vigyorgó arca a kút peremén.

Ó te vadidegen központozás ezúttal ismét magadra hagylak mert olyan otthonosan forgolódsz bennem mint aki kényszerű kérdőjeleim maradékán tengeti napjait

Néhány évvel ezelőtt láttam egy werkfilmet, amelyben valami fiatalemberek azt mesélték, a filmben rohanniuk kellett Robert de Niróval, és ők mind leizzadtak, a hetvenen túli férfiú pedig nem. Amikor ezen hüledeztek, de Niro azt mondta, ”gyakorlat kérdése az egész”. Aztán az egyik ébredő amerikai a valamikori Noodles merev mosolyát is leutánozta, hadd lássák, hogy ő […]

Akkoriban nagyokat és mulyákat álmodtam. Olyanokat, hogy elefánt vagyok, kergetnek, megfognak és letörik az agyaramat. Ott duzzogok az árokparton, rám esteledik, és nem merek úgy, csonkán hazamenni. Meg olyanokat, hogy távol-keleti főkonzul vagyok, s azért kell lemondjak, mert rájöttek arra, hogy otthon felejtettem a zsebkendőmet. Időközben mulyaságom – akár a pionírtábor – nincsen már. Manapság […]

In memoriam Reményik Sándor erre ébredtem reggel: nincs ihlet nincs gondolat se ötlet se rím

Nem születtem hódítónak Molter Károlynak Voltaképen barbár hódítás volt. Vagy szelíd erőszak legjobb esetben. Vagy még inkább: meddő tusakodás, Amit a természeten elkövettem -, Hogy embert, fűt, fát, folyót, felleget, Hajnalt, alkonyt versbe kényszerítettem Prokrustes-ágy e szomorú nász ágya:

Különös a Paradicsomból való kiűzetés története. A kiűzöttek most már többet tudnak, hiszen ettek a tudás fájáról, a jó és rossz tudásának gyümölcséből. Az Isten megátkozta őket, mondván: « Ímé, az ember, megismervén a jót és a rosszat, hozzánk lett hasonlatos, akadályozzuk meg abban, hogy az örök élet gyümölcséből is egyék. »

53. Riport a Saar-vidékről André találkozott egy fiatalemberrel, aki magát csupán Gortának nevezte és a Fritz Goro és Maria Eisner által alapított Anglo-Continental, fotóügynökségnek dolgozott. Az újságíró-palánta Gorta… igen jó természetű fickó volt, éles szemű politikus és tehetséges író. 1934 szeptemberében Gortát a Saar-vidékre küldte a Vu, hogy készítsen interjút a lehető legtöbb emberrel — […]

ehhez meglehetősen kevés a feltámadás ha adva lenne hogyha lehetővé kölcsön adhatóvá tenné ezt bármely isten ez kérem nem szerelmesek közti közös mese nem is annak vitatása nem vita tágya alanya állítmánya ez az érák az időszakok összekapása ez a női természet és a férfiúi összecsapása és nem halálos csak szükséges néha ettől lesz a […]

Egy napló önmagában is titkokat feltételez. Vagy legalábbis bizalmas információkat arról, aki vezette. Egy titkosnapló viszont, melyet fél évszázaddal a születése után képes csak megfejteni az utókor, a fentieken túl is, óriási kihívást jelenthet.

Szeptember 24-én kora este a csíkszeredai Megyeháza Galériában megnyílt a 8. Hargita Szalon. A Márton Árpád, Koszti István-Miklós és Botár László összetételű zsűri Horváth Levente és Fazakas Barna munkáit díjazta. Alább Székedi Ferenc megnyitószövegét tesszük közzé, amely gyakorlatilag végigvezeti az olvasót az egész tárlaton.

Ősbemutatót tart a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház szeptember 25-én, pénteken. Musical készült a Sándor Mátyás című Verne-regényből. Mikó Csaba írta a szövegkönyvet, Závada Péter a dalszövegeket, a zenét Szemenyei János szerezte. Rendező: Léner András. Koreográfus: Vári Bertalan. A Sándor Mátyás bemutatójával a dunaújvárosi színház megnyitja A Város Évadát, amellyel a 70 éves Dunaújvárost is köszöntik.

Cseke Gabinak Egy tölgyfa alsó ágáról nézte végig a csörtetésük, s erősen megijedt, amikor épp annál a fánál álltak meg. ”Sörte! – kiáltott hátra a Vezér. –Ide a Kiáltvánnyal!” A Sörtének nevezett ugrott, más meg a szeggel, kalapáccsal.

Jöjj el, Fortinbras, lépd át a határt a kultúra, erős szárnyas lován, és gyógyítsd meg a beteg Dániát.

Az ártatlanság szókincs kérdése. El kell kerülnöd megnevezni a rosszat. A jó ember nem látja a rosszat, mert megtagadja azt, hogy nevén nevezze, hogy individualizálja, hogy tudjon róla. Benne is ott a gonosz, de valahogyan más összefüggésben van jelen.

azt mondod, így volt megírva igaz ez? nem lehet az ember fatalista valami részünk nekünk is volt belőle hogy ilyennek sikeredett