Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén.

Egyetemista éveim Kolozsváron éltem le. Minden tanévkezdés előtti vasárnapon felköltöztem a Mikó-kert hatos, illetve utolsó év enegyes számú bentlakásába. A lakóközösségek kialakításában preferencia hiányában a főszak volt az elsődleges szempont, így kerültem első éven egy szobába 2 első éves és 3 másodéves magyar főszakos hallgatóval. Az évharmad elején a délutáni előadások után hazamentünk a bentlakásba. […]

még fel sem ébredt álmában simogatta bőre alatt a test aludt a vágyat mit a bőr nem sejtett felszínre simogatta visszafojtva megérett már a pusztulásra nem, ó nem még sok van hátra a pusztulásra várva

kamaszodás gyermek vagy ifjú azt nem tudom pontosan lendkerekes vágy szálláshely falun műanyagvirág s gyöngyvirágszagú parfüm a tükör fölött Budapest, 2021. II. 22.

A Testvériség és a Jövő utca sarkán van szállásom, egy ideje kevésbé szűkölködöm. Hetedik emeleti erkélyünkről lelátunk a Jövő utcára. Ez alig pár száz méter hosszú. A Testvériség régebb eleven vala; ma mindkettő nagyon csendes. A kijárat is a Jövőre rúg, volt ott néhány pad, de amikor az utcát kitágították, egyik sávot parkolónak képezték ki, […]

hágóra megtorpan, mikor már… de még nem egészen visszanéz

Ledobnám már a fehéret, lássak hó-nyál helyett nyersen csorranó nedveket s emlékek romjain terveket –

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! – Mamma mia, de sokáig durmoltam! – botorkált ki ásítva akkor a szobából. – Miért nem ébresztettél fel hamarabb? A lelkész sután mosolygott. Nem volt egyedül. – Engedd meg, hogy bemutassam az… unokatestvéremet, Amykét. Amyke, ez itt a menyasszonyom, Margitka. – A kecskeméti tanítónő? Örvendek – […]

Midőn Toldim pályadíjt nyert Megjöttetek? de már, de már Gazdag leszek, gazdag vagyok: Lám a szerencse rám talál, Hozzám kapnak az aranyok.

Seprődi Kiss Attila (Sepsiszentgyörgy, 1941. február 17 – Budapest, 2008. augusztus 1) – erdélyi magyar színházi és televíziós rendező, műfordító, színész, Kiss Árpád (1902) és Seprődi Anna (1902) fia. (Seprődi Kiss Attilával Bérczes László beszélgetett 1989 ben. A szöveg 1990 decemberében jelent meg a Hitelben. Részleteket közlünk belőle.) *

A hazajövetel. Az esősre fordul. A csehszlovák cirkusz. A rádió az ablakba.

MIKSZÁTH ALBERT Néhai Mikszáth Kálmán fia*, harminckét èves korában meghalt. Miniszteri tisztviselő volt, de időnként avatott kézzel forgatta a tollat. Komoly, értékes írói talentum volt. Hangulatos tárcákat irt, sőt sikerrel próbálkozott meg a komoly vezércikk-írással is.

Rám vicsorgott ez az este Hogy már semmi jót nem ígér Képzelet és vágy eleste A holdnak küldöm semmiért

Ősz volt. Fényes és diadalmas. Vonult előre a csapat. Mögöttük tábortűz. Hatalmas lángja már-már az égbe csap.

Árnyékomból az árnyék kiszabadul, öreg bagoly huhog, Fehér liliomok illatába öltözik, felhő suhog. Sodródik a túlsó partra, hol a tömjénes béke leng-peng, Onnan hová tovább, hisz ott a véges végtelen dala zeng.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! KÍSÉRTÉSEK Otthon, lefekvés előtt szokás szerint megnézte a postáját. Hat levelet is kapott, többek között Olgától és Amytől. Kedvesem János! Először is tudatom veled, hogy édesapád és én is jól vagyunk. Nemrég jártam nála, és megbízott azzal, hogy adjam át atyai üd-vözletét, plusz egy üzenetet. Lemásoltam, […]

Kezdetben volt a tenger s a part arany gerince – vonzások ölén éltem akkor tar csöndekbe feledve.