avagy egy régi baráthoz a magyar nyelv egyensúlyáról Nincs hozzá gusztusom, magyarázgatni gesztusom, ízlésem celofános csomag, átlátszó, recsegő lenyomat.

(anyámnak) Singer varrógéped a fészerben, vak tükör s előtte hajsütőd érzem lágy pihegésed, pókhálók libbennek szelében

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A KEZDET VÉGE? A tiszteletes fizikai állapota a szakszerű ápolásnak köszönhetően lassan, de egyre jobbra fordult a következő hónapokban. – Még egy hét, és a saját kezével hajthatja a kerekesszékét – biztatta őket a gyógytornász. – Utána az autót… – No, azt nehezen. – Miért? – […]

A tegnap este nagy baj történt, összegyűltünk egy szobában, és önfeledten gyönyörködtünk a tokaji muskotályban,

alapjában költeni jöttem erre a világra verset dalt színjátékot

A disznót leölik, sokáig hörög, szeme fénylik, látja az erős ember kezében a kést,

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A férfi türelmetlenül kukkantott az órájára. Remélhetőleg öt perc múlva otthon vagyok. A levél! – jutott ekkor eszébe az az ajánlott küldemény, amit még Tázláron vágott zsebre olvasatlanul. Nézzük, ki írt neki! Senki sem írt, csupán néhány fotó lapult a borítékban. Meztelen aktok, egy összefonódott szerelmespár: […]

Tudományos ember az órásmester, szeretek véle társalogni. Azt mondja, ha rendszeresen késik az órám, az jó jel, mert van benne következetesség. Az nem jó jel, ha egyszer siet, máskor késik. Ha szökdösik, késésről sietésre és fordítva, az nem jó jel. Mondom, az én órám nem szökdösik, hanem rendszeresen késik. Az jó, -nyugtat meg az órásmester, […]

Sűrű látogatottságnak örvend a Magyar Elektronikus Könyvtárban Máriás József portálunkon részleteiben közölt önéletrajzi emlékezése, a Megmentett noteszlapok. Az újságíró-irodalomkritikus szakmai tevékenységének háttéranyagaként tekintett emlékezéshez Cseke Gábor írt szerkesztői megjegyzést. Cseke Gábor: A szerkesztő noteszéből Meglepett, majd ugyanúgy meg is örvendeztetett Máriás József bejelentetlenül megérlelődött vállalkozása, amellyel naplólapokon kívánt vallani társadalmi-családi gyökereiről, életéről, pályája alakulásáról, családi […]

Pillantása némán a fák lombjain pihent, kalandor pirkadásba gyújtott reménytüzet,

Indultam tanácsot kérni De elkéstem Megelőzött a történések Szüntelen áramlása Most már megértem Miért hagyott az ég Mindenkit magára

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A VÉG KEZDETE A jelek szerint a szabónő nagyon megharagudhatott a vejére, mert többé egyszer sem látogatott a paplakba. Annál gyakrabban rándult haza a tiszteletes asszony. – Elég! – unta el a szüntelen ingázást végül is a tiszteletes. – A pohár betelt, határozz: hozzám vagy a […]

Látszólag jelentéktelen, szürke, lassan tölt ki, duzzad teste bensőmben, ízről ízre terjed s éneke, mint hideg vér önt el –

tóra tűző Nap táncoló csillagocskák mindahány te vagy 2021. január 10.

Egy hideg, havas, december végi napon a Belvárosban sétált. Örömmel konstatálta, hogy már nincs McDonald’s a Városháza oldalán. „Na végre, hogy… soha nem is kellett volna ide költöztetni. Csakhogy eltűnt a francba! Nem tudta megállni, hogy örömének ne adjon hangot, és ezt meg is tette az első adandó alkalommal, amikor a Városházával szemközti újságosnál vett […]

egykori hegedűmet hallom kinek a kezén nyöszörög? nem gyantázott az istenadta minden húr csikorog zörög miért is tettem le vonóját tenyérbe simuló nyakát hány kéz nyaggatta már azóta szutyokkal lepett dobozát

Puha prémek az útszegélyen, póznán, drótokon, sapkámra hull egy újabb sapka, ha érinti őket röptében egy veréb szárnya – rég volt, hogy erre jártam, de bennem a gyermek még emlékszik, rám kacsint, csibész-mosolya maszkom alá lopózik.

Dardzsilingban, Körösi Csománál Nekünk India nem idegen. A távoli, egzotikus országban van egy pont, amelyről mindenkinek tudnia kell, aki valamennyire is becsüli a történelmet, az elődök erőfeszítéseit, aki visszanyúl a múltba, de nem búkeresés, hanem erőmerítés céljából. Ez a pont egy sír a felhők felett. Nem könnyű eljutni odáig, de az ember elfelejti a fáradtságot, […]

Nem emlékszem mikor került ez a fotó a tulajdonomba, valószínű a férjem készítette valamikor a 70-es években Erdélyben. A hátán szerepel a mű címe, az alkotó nevével. Elolvastam az életrajzát a Wikipédián és megint csak meglepett a múlt, amit soha nem tudunk eléggé feltárni. Miközben írtam a mai versemet – a tegnapi képböngészések hatását vélem […]

NEKÜNK IS VOLT HÁRYJÁNOSUNK Nekünk is volt háryjánosunk, mint csaknem minden falunak. Vasutas Szabó Lajos vagy Hazug Szabó Lajos volt a neve, és bár már rég elhunyt, egyik-másik meséjét máig emlegetik. Olyan bicskája volt például, amellyel egy hatalmas medve mancsát sikerrel megoperálta, ugyanis szálka ment beléje. Köszönetképpen a medve háromszor bólintott a fejével. Hazug Laji […]