Cseke Gábor: Migránsok ideje (8)
Léckatonáim sorban állnak már, pici
földem a földből kikerítve, könnyű szál
dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirosát, és a tejnél édesebb
levegőt; mostanában ugyan e szeles
október hidegét is, aki április
karmosabb öccse- (…)
Emlékszünk még a fenti emblematikus sorokra, a középiskolából? És hogy a Babits nevéhez köthető életérzés korának szorongásait – hiába, a huszadik század huszas éveiben, a magyar kommünkísérlet utáni megtorlás hangulatában keletkezett – csomagolja költői képbe? De a költő nem a mai kerítésállításra céloz – hiszen nem láthat a jövőbe. Vagy ha mégis, akkor jól ismeri az emberi természetet – óvakodni az idegentől, a zavarótól, a „karmosabb” időktől. A konkrét vonatkozást számára tálcán nyújtotta az élet: 1923-ban házat vásárolt Esztergomban, s attól kezdve ott tölti nyarait. Kertje s az azt fenyegető veszélyek valóságosak, de Babits úgy nyúl hozzájuk a versben, hogy máig érvényes képvilágot alkot a kerítés-motívummal. (Babits Mihály: A gazda bekeríti házát [Új barbár század jövetelére])
*
Csakhogy a Babits kerítése nem az a kerítés, mint amit a Székely Hírmondó (Szentgyörgyi László révén) lelkesen támogat. Babitsékra akkor az érlelődő fasizmus veszélye jelent fenyegetést, a mai cikkíró még sem átallja Babitsot a saját külön bejáratú érvei szolgálatába állítani. Amúgy Babits megoldása is enyhén szólva illuzórikus: semmilyen bekerítés nem óvta meg Európát, a világot a háború, „az ordas eszmék” veszedelmétől.
De mit kezdhetünk most, ebben a tényleg komoly helyzetben a fejüket makacsul felütő összeesküvés-elméletekkel (egyáltalán, segítettek-e valamikor?), amelyek nem megoldást, hanem bűnbakokat keresnek?
„Mindenestre érdekes lenne megtudni, milyen szerepe van a gazdasági háttérhatalomnak a „népvándorlás” beindításában, az útvonalak kijelölésében, a migránsoknak „az ígéret földjére” való eljuttatásában, illetve az egész folyamat finanszírozásában.
Mindazonáltal kapósnak bizonyult a magyar modell, hiszen már a britek is kerítést építenek a franciaországi Calais-beli átkelőhely megerősítésére, így próbálván meg feltartóztatni a La Manche csalagúton keresztül a szigetországba tartó migránsok áradatát.”
Lám-lám, immár modellezünk is! És micsoda gólokat lövünk ezáltal Európa kapujába! S erre nem is akárki: Mi voltunk képesek! MI és MI és megint csak MI! Bravos, kicsi nemzet, derék hungarikum!
*
A (sajtó)hisztéria verhetetlen csúcsát egy koszorús gyűlölködő tartja: szerinte a migránsok „alja”, vagyis a selejtje – az, aki már nem kell a bölcs és dörzsölt Nyugatnak, az mind visszakerül Magyarországra. Ahol már most drágák a lakásárak. Hát még akkor mi lesz! Na, de ha a németek ennyire nyilvánvalóan gyöngyhalásznak a menekültekből (migránsokból), akkor mi vajon nem tehetnénk meg ugyanezt? Hiszen rajtunk át vezet az útjuk? Ja, hogy legtöbbször nem akarnak itt maradni? Igen, az is egy álláspont… Méghozzá jellemző…
*
Megjelent a Kecskeméten kiadott Forrás szépirodalmi folyóirat [2015] nyári száma.
A július-augusztusi szám minden évben dupla terjedelemben, tematikus összeállítással jelentkezik. A mostani tematikánál aktuálisabbat nehéz lenne találni. A Forrás ” Migráció ” címmel közöl több mint 200 oldalas összeállítást kitűnő szerzők írásaival. Hamarosan sort kerítünk a szemlézésre is, csak jusson el hozzánk a kecskeméti lap. Már csak azért is, mert a megelőlegezett tartalomjegyzék több mint kíváncsivá tesz:
Rigó Róbert: Elöljáró szavak (Bevezetés egy tematikus összeállításhoz)
Gyáni Gábor: Nemzet, nacionalizmus és a vándorlás
Mayer János: „Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…” (Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban)
Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében
*** Egy ember három néven: Georg, György, Niszán (Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget)
Gyarmati György: „Közénk valók, hozzánk tartoznak” (Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán)
*** „Számunkra Nagyvárad nem külföld…” (Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget)
*** „Én Fokvárosban is büszkén voltam magyar” (Törös Károly Dél-Afrikából hazaköltözött úszóedzővel Kriskó János beszélget)
Ferkov Jakab: A nemzetiségek kultúraátadási sajátosságai Mohács példáján
*** „Engem a kíváncsiság hajtott…” (Cseh Zsuzsannával Rigó Róbert beszélget)
*** Mi volt az oka? (Sági Norberta interjúi)
*** „Ezt csinálja a kapitalizmus…” (Melegh Attilával Rigó Róbert beszélget)
Szeitl Blanka: Helyzetkép a mai magyarországi migrációs folyamatokról
*
Szombaton, augusztus 29-én a budapesti Keleti Pályaudvar tranzitzónájánál menekültek tüntettek a túlzsúfoltság miatt: hétvége lévén, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem működött, a folyamatosan érkezők tömegei feltorlódtak. A tüntetők gyerekeiket a magasba emelve skandálták: Engedjetek Németországba menni!
A rendkívüli helyzet miatt a bevándorlásiak nem tartanak fenn „mentőszolgálatot”? A jelek szerint a menekülthullám számára nem létezik szabad hétvége, vasárnap. A vándorok éppen csak megpihennek, s már mennének is tovább, tovább…
Ls mintegy végszóra, Fico szlovák miniszterelnök (Szlovákia lesz nemsokára az EU soros elnöke) is megszólalt: hogyan fogadjanak keleti menekülteket, ha még a szlovákiai romák se hagyják magukat becsületesen integrálni?
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza