Az ötvenhatos forradalom története BBC-s változatban (részletek)

November 5.

A BBC magyar adásában a következőképp kommentálta a magyar forradalom vérbe fojtását Veress László:

Téved a moszkvai hadijelentés, hogy összezúzták a magyar felkelést. Katonailag nem volt nehéz lerohanni az ország területét. A kis Magyarországot letiporta vagy húsz szovjet hadosztály. A szovjet katonai parancsnokság rendeleteit olvassa be a rádió, az országra ráborul a megszálló hatalom diktatúrájának árnya. Minden háborúnak politikai célja van, és a magyar nép ellen intézett szovjet támadás politikailag kudarcra van ítélve. A magyar szabadságharc nem ért véget. Vérfürdőt és káoszt könnyű teremteni. A foszforos gyújtógránátok nyomán azonban nem sarjad alkotó élet, és nincs olyan nemzet, legkevésbé a magyar, amely elismeri magáénak mint kormányt esküdt ellenségeit, akik felkérték a szovjet hadvezetőséget, hogy zúdítson gyilkos tüzet a fővárosra, válogatás nélkül mészárolja le az ország apraját-nagyját.

Mert ezt tette a szovjet haderő szolnoki főhadiszállásán összerebbent kommunista bábfigurák kis csoportja. Maga ismeri el úgynevezett kormányprogramja tizennegyedik pontjában. Ilyen programmal sem lépett még úgynevezett kormány országvilág elé: »A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány népünk, a munkásosztály és az ország érdekében felkérte a szovjet hadsereg parancsnokságát, hogy segítsen összezúzni a reakció sötét erőit, és helyreállítani a rendet és nyugalmat az országban.« – így hangzik Kádár Jánosék nemzeti programjának az az egyetlen pontja, amely máris valósággá vált. A szovjet haderő feldúlja Budapestet, és mint az ENSZ rendkívüli közgyűlésén tegnap éjjel megállapították, válogatás nélkül lőtt bele mindenbe és mindenkibe magyarországi ámokfutása során. Mégpedig, mint Moszkva nem győzi hangsúlyozni, magának az úgynevezett magyar kormánynak, Kádár Jánosék bábkormányának kifejezett, határozott felkérésére.

Moszkva ugyanis nem meri bevallani az orosz nép előtt, hogy a fegyvertelen magyar nép ellen vetették harcba a szovjet hadosztályokat. A moszkvai rádió tegnap este azt jelentette, hogy gyerekjáték volt az egész, mindössze maroknyi lázadót kellett ártalmatlanná tenni. Egyszóval maroknyi lázadó ellen kellett sok ezer harckocsival elözönleni Magyarországot, tüzérséggel lőni és a levegőből bombázni Budapestet, nekihajtani irdatlan tankcsordáikat a magyar városoknak, és a genfi konvenció, a hadviselés, az emberiesség írott és íratlan szabályainak semmibevételével, válogatás nélkül mészárolni nőket, gyermekeket és aggokat. Nemhiába sugározta figyelmeztetését a genfi Vöröskereszt orosz nyelven Magyarország felé.

Mégsem megy könnyen, puszta kézzel is ellenáll a nép a szörnyű szovjet rohamnak. A szovjet főparancsnokság sem tudja, hogy miként lábaljon ki a borzalmas, de céltalan vérfürdőből, amely szégyent-gyalázatot hozott az orosz fegyverekre. A magyarországi szovjet főparancsnokság ma reggel rádiófelhívást intézett a magyar hadsereghez, hogy álljon a szovjet oldalára, a magyar néppel szemben. Nyilvánvaló tehát, hogy van még magyar hadsereg, vannak küzdő maradványok. A szórványos harc még folyik. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter ma délután közölte feszült figyelem közepette az alsóházban, hogy Magyarországon nem ült el a harc. A szovjet főparancsnokság pedig mai rádiókiáltványában azzal az ígérettel próbálta lecsillapítani a magyar felháborodás fergetegét, hogy a szovjet hadsereg nem szándékozik megszállni Magyarországot. És ne haragudjék rá a vérébe fagyasztott magyar nép, a szovjet hadsereg nem magától indult meg, hanem Kádár János kormányának a kérésére – vonogatja vállát a magyarországi szovjet főparancsnok. És mindennek a betetőzéséül kijelenti: reméli, hogy a magyar nép ugyanolyan megértéssel fogadja a szovjet fegyverek segítségét, mint 1945-ben, amikor – mondja a szovjet főparancsnok – megszabadítottuk a fasiszta szolgaságból.

1956-ban azonban Magyarország a szovjet szolgaságból próbált szabadulni, törvényes kormánya volt, amellyel a szovjet főparancsnokság a támadás előestéjén tárgyalásokat kezdett csapatai visszavonására. Most kiderült, hogy mikor pattant el a húr, mikor döntötte el Moszkva véglegesen, hogy végigszánt Magyarországon. A Kádár-csoport tagjai ugyanis most elárulták, hogy már november l-jén kiváltak a Nagy Imre-kormányból. Akkor nem hozták nyilvánosságra. Csak november 3-án, szombaton értesült az ország a legnagyobb örömmel, hogy az Aprók, Marosánok, Münnichek, Horváth Imrék, egyszóval a Rákosi napjaiból visszamaradt muszkavezetők szűrét hivatalosan is kitették a kormányból. Most azt állítják, hogy már napokkal előbb kiváltak, maguk. Ugyan miért siettek? Talán jobban ismerték az oroszokat, és tudták, hogy a szovjet beözönlés célja nem lehet más, mint felkészülés az ország letiprására, amelyhez maguk is csatlakozni kívántak. De nyilván nem véletlen, hogy kiválásuk nyomon követte Nagy Imre bejelentését, amely szerint Magyarországon szabad választásokat tartanak, és visszatérnek a többpártrendszerhez. A Kádár-csoport tagjai abban a pillanatban Szolnokra siettek, a szovjet parancsnokság védőszárnyai alá. És maga Moszkva is, ha még habozott, hogy vérbe fojtsa-e a magyar szabadságharcot, a szabad választások bejelentésére minden jel szerint eldöntötte, hogy lecsap. Addig még hajlandó volt eltűrni a magyar forradalmat, amíg a kommunista párt kezében marad a politikai egyeduralom, és az ország a kommunista pártapparátus ellenőrzése mellett garantáltan megmarad a Szovjetunió oldalán. De abban a pillanatban, hogy Magyarországon a népakarat rábírta Nagy Imrét és kormányát a szabad választások beígérésére, a kommunista uralmi monopólium feladására, a magyar semlegesség bejelentésére – Moszkva veszélyeztetettnek látta uralmát nemcsak Magyarországon, de egész Kelet-Európában, sőt félt a magyar szabadságharc hatásától magának az orosz államnak a különböző népeire is. Ha Magyarország tízévi kommunista uralom után elemi erővel követeli a politikai szabadságot, egy napon követheti példáját Kelet-Európa valamennyi országa, sőt az orosz birodalom valamennyi népe is, akár harmincnyolc év után. Ilyen nagy leckét adott fel Moszkvának a magyar szabadságharc.

Magyarország fegyveres lerohanása azonban nem éri el a kelet-európai népek megfélemlítésének nyilvánvaló célját. A nyugati világot semmi nem rázta meg úgy a háború óta, mint a magyar tragédia. A Szovjetunió becsapta az Egyesült Nemzeteket, ahol csapatai visszavonását és tárgyalások megindulását jelentette be, alig pár órával a Budapest ellen intézett orvtámadás előtt. A világ látja, hogy mit ért a szovjet tárgyalások alatt. Időnyerést a fegyveres lecsapásra. Ennek a felismerésében rejlik a remény, hogy Magyarországot nem engedi elbukni a Nyugat.

Forrás: Pallai Péter-Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán. Az ötvenhatos forradalom története a BBC elmondásában. Helikon, 2006

Előzmények: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész