Detektív novella, Andersen nyomán

24. rész: KIK VAGYTOK?

Az anyja? Úgy érti, talán először, hogy az igazi, a bio… felindultságában ki sem tudja mondani a szót.
A hattyak felé fordul, eléggé indulattal:
„Ti titkoltok valamit előttem. Valamiket. Hogy kik vagytok, hogy ki az anyám!”
Mintha puskagolyók lennének a kérdések…
„Ha nem mondjátok meg, nem tudom, én ki vagyok. Én magam!”

25. rész: ELVITTE AZ ÁRADAT

Látszott, hogy a kérdések a lelkéből jönnek, vagyis őszinték, nem bántani akarnak. Úgyhogy odaúszott hozzá a legidõsebb, vagyis amelyik hattyú hamarább bújt ki a tojásból, s aki félórás elõnyét mindvégig megtartotta a többivel szemben. És ezt mondta:
„Te akkor vesztél el, amikor a Nagy Hajó szokatlan látogatása miatt nagy hullámok árasztották el a Nádast. A tojást, amelyikben rejtőztél, elvitte az áradat. Amikor a Tó vize lecsendesedett, Édesanyánk elindult megkeresni téged, de beleakadt a damilba, ami egy gondatlan amatőr halász orsójáról csavarodott le. Nem tudtunk segíteni rajta, hát megfulladt. Őt láttad felfordulva a Tóban, a víz kidobta.”

(Folytatjuk)

Előzmények: 1-2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész 11. rész 12. rész 13. rész 14. rész 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész, 19. rész, 20. rész, 21. rész, 22-23. rész