E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 27, nyolcadik nap

Végre egy nyugodt délelőttre ébredtünk. Fél egyig lazsáltunk a Beuşniţa tündérkertjében. Csupán a kora reggeli harmat volt túlságosan bőséges, minden hálózsák elázott a nejlon fóliák alatt. Amíg száradtak, a hölgyek napoztak, a férfiak megtartották a túra első és, akkor még nem tudtuk, egyben utolsó futball meccsét.
Aztán felkerekedtünk. Kényelmes, 2 órás út után, amit a Bég völgyében tettünk meg, találkoztunk a Nérával, 12 napos túránk koronázatlan királyával. Akár Nérónak is nevezhetném, mert méltán megilleti a „szurdokvölgyek császára” titulus. A Bég szemétől lefelé a patak ágya már többé nem volt száraz. Lennebb felfedeztünk még két szép vízesést, egy csodálatos víznyelőt, gátat és egy geológiai kutatócsoport munkahelyét. Egy pisztrángtenyészetet is magunk mögött hagytunk. Aztán egy hídhoz érkeztünk, amelyet teljesen elvitt a víz, a négy nappal azelőtti áradáskor. Valahogy átevickéltünk a híd hűlt helyén, bakancsosan. De jó is volt, hogy nem vetkőztünk mezítlábra, mert a túlsó parton, az ösvényen egy kifejlett homoki vipera (kb. 50 centi) tetemére bukkantunk. Akár élő is lehetett volna, hiszen tudtuk, hogy errefelé csak úgy hemzsegnek. Csoda, hogy eddig eggyel sem találkoztunk! Teste kissé piszkos drapp volt, hátán barna receficével, és az orrocskája feltüremkedett, mint egy papucs. A tévhittel ellentétben, nem homokos helyeken élnek, hanem sziklákon. Valami gömbölyű zsákmányt nyelhetett le, mert teste középtáján igen csak kidomborodott.
Kikapaszkodtunk egy emelkedőn, és egy fakitermelő úton találtuk magunkat. Innen már csak 10 percre volt a Néra. Nyaktörő ösvényeken, rövid alagutakon keresztül haladva, letáboroztunk a Néra egyik kanyarjában, a Nagy Balkon közelében lévő, széles, kavicsos, homokos lapályon. Olyanszerű volt, mint egy mini tengerpart. Szemben velünk, a másik parton meredek mészkőfal emelkedett, amelyből sötét üregek nyíltak a víz színe fölött. Némelyikből víz csobogott, fejest ugorva a Nérába.
Mindenki rohant fürdeni. Allah Akbár ruhástól. Biztosan túlzott, mohamedán szeméremérzete diktálta ezt a lépést! Túravezető János nem csak ruhástól, de órástól gázolt a habokba, annyira sietett. Aztán megjelentek a vízi tündérek, a Túragörlök képében. Helyesbítek: a folyami tündérek, nadályok, mert eddig tavi tündérek voltak.
Már javában lubickolt a társaság, amikor egyszer csak tompa dörrenés hallatszott valahol a Néra felső folyása felől. Nemsokára fehér hasukkal felfelé fordult halakat sodort a víz. Még mozogtak szegények, de nem nagyon. Nosza, volt kapkodás! Amennyi halat csak ki tudtunk dobigálni a vízből, az mind a parton landolt. Az történt, hogy valahol fennebb a folyón orvhalászok dinamittal, vagy karbiddal halásztak a pisztrángokra. És, amit ők nem tudtak kifogni, azt elsodorta a víz, egyenesen a mi markunkba. Ennél fejedelmibb vacsora kellett volna valakinek? Nosza, rögtön piabeszerző expedíciót indítottunk, a 1,5 km-re lévő, közeli Sasca Română nevű faluba. Azonnal magyar nevet is adtunk neki. Ettől fogva csak Román Sáska néven emlegettük. Este, 9 óra körül visszatért az expedíció. S.O.S fényjelekkel kértek segítséget, mert elakadtak a Nagy Balkon 30-40 méter magas, sziklafalának oldalán. A mentő expedíciót Ayatollah, Ruszálka és Xantus X alkotta, akikre nem volt jellemző a tériszony, és biztos volt, hogy egy csepp veszteség nélkül átmentik a közvagyont képező itókát. A mentőexpedíció érkezését a „bajbajutottak” kitörő örömmel és vodkával fogadták. Aztán kiültünk a balkonra, lábainkat a meredély alatt rohanó Néra fölé lógatva. Rögtön megkezdődött a nemeztközi folklórfesztivál, mert az orosz „Ej uhnyemtől” a román „M-am suit pe dealul Clujului” c. dallamokig mindent énekeltünk Utána diszkóműsor következett, fényorgiával, fénynájjal (pánsíp) és Fénya bácsival (Svejk) A műsor folytatással ért véget, ugyanis a frissen alakult Román Sáska Trio diadalüvöltéssel fejezte be az éjszakát. Ezt csak a Túragörlök (ez estben inkább Vesta Szűzek) kifogásolták, ránk förmedve, hogy csend legyen! És, amire minden elcsendesedett, felkelt a „vadkeleti szél”, és reggelig recsegtette a fóliákat, hogy azért se tudjunk aludni!

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész , 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész,