Vonat sípol, mint általában,
késnek az ébredések,
a sötétség zsibbaszt,
huzatos folyosó a holdfény.
A pecsétes padon matiné,
szemlencsén rögzített enyészet,
varrott-foltozott lobogóba
csavart rideg fátum,
áldozat, vakmerő attitűd,
esetlen patriotizmus,
két horkantás között
tévelygő történelem. Tovább »
én álmodni is merek
ha a világból kilépek
álmodni akarok
s így túlszárnyalhatok
minden valóságot Tovább »
1895-ben megszületett a film. Ez olyan pontosan és csaknem olyan komoran hangzik, mint egy megmásíthatatlan történelmi dátum. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal csak hosszas viták után dőlt el, mikor is történt valójában.
Tovább »
Fény nélküli csillagtalan éjjel,
bár ragyognak a csillagok…
Hangod ily messzi nem ér el,
Te nem is tudod, hogy hol vagyok! Tovább »
Több vagy
Több vagy mint a félelem, ami visszatart.
Több vagy mint a bánatod, amit magadban hordozol.
Több vagy mint a fájdalom, ami távol tart önmagadtól.
Több vagy mint a harag, ami felemészt téged.
Több vagy mint azt hiszed, hogy az vagy.
Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahová a világ szörnyűségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem?
Könnyezni viszont nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült.
Forrás: szerző FB-oldala
gondolat temetés közben
távol állt tőled
a papi pompa fémes
szemrontósága Tovább »
Kopátsy Sándor aforizmáiból
Úgy megszoktuk az ostoba minisztereket, hogy már csak azon törjük a fejünket, hogyan lehet a legkisebb kárral elviselni őket.
A XX. század megismert olyan politikai vezetőket is, akiknek sikerült az egész országot a saját erkölcsi színvonalukra süllyeszteni.
Minden kormányzat azt hiszi önmagáról, hogy a társadalom legértékesebb tagjaiból alakult.
Pedig a történelemben erre példát, néhány rövid forradalmi hónaptól eltekintve, nem lehet találni.
Egy ország felvirágoztatásához elégséges, ha a száz legfőbb vezetője között tíz okos és tisztességes találtatik, és a többiek azokat dolgozni hagyják. Tovább »
Ó, a május elsejéken
folyt a miccs és folyt a sör,
a Hójában ott lebegett
a kedélyes diktátor, Tovább »
Az elhagyott kertre csak a konyhaablak nézett. Földje nyirkos volt, tele csalánnal és földibodzával. A ház salétromos fala mellett meztelencsigák mászkáltak, és a törött zsindelyek alatt varangyok aludták nappali álmukat. Kerítése mellett ösztövér napraforgók nyújtogatták fejüket a nap felé, és a méhek csak déltájban mertek berepülni az öreg kertbe, mert két óriási diófa árnyékban tartott mindent, és hűvös volt alattuk még a legforróbb nyárban is.
Nagyon szerettem az elvadult kertet, mert nem járt benne senki, csak én meg a katona, aki kutyaháton lovagolt a királylányért, meg Ali baba és a negyven rabló, aztán Robinson Péntekkel és a többiek, akik eljöttek hozzám, mert a furcsa, csendes, öreg kertben még szebb meséket lehetett mondani, mint amit könyveim tudtak róluk. Valamikor asztal állt a diófák alatt. Régen – mondják – valami uraságé volt a ház, aki cserépkorsóból itta a bort, és a parókiának hagyta mindenét, miután kiköltözött a temetőbe, hol még nagyobb volt a csendesség és béke, mint a vén kert álmodozó magányában. Tovább »
Élvezem a
fakó derűt
álomittas,lágy
keserűt Tovább »
Templom a természet – ahogy Baudelaire mondja.
Van a Bükkben egy csendes elmélyülésre is jó hely, ahol tizenkét évvel ezelőtt, 2006. május elején valaki annyira úgy érezhette valamiért, hogy az egy szent hely, hogy hozott oda egy keresztet, és felszegezte a fára. (Nem tudom, ki lehetett; másutt sehol nem láttam ilyet ebben az erdőben.) Évek óta figyelem, mi történik vele. Le-le szoktam ott ülni, ha arra járok, nézem ezt a fát, és csendben belegondolok: itt nem őt szegezték keresztre, hanem a keresztet őrá. A kereszt nem volt nehéz neki, csak a szegek fájtak. Aztán lassan elmúlt az is. Tovább »
Volt egy szerkezet, két henger egymáson,
nagyapám azzal csavarta a ruhát, mikor még
nem voltak ötcsillagos whirlpoolok, állt
világoskék rövidgatyában a fürdőszobában, a hátán
csorgott a verejték, fehér haja összezilálódott, a
ruhákból meg folyt a víz, aztán kiterítődtek. Tovább »
A 29. Szent György Napok záró koncertjét az Edda Művek együttes tartotta Sepsiszentgyörgyön, 2022. május 1-én. Ez alkalommal, az együttes szólógitárosával, Alapi Istvánnal beszélgettünk, aki Nívó, Pro Arte, Artisjus, Fonogram, díjak mellett a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel is értékelték. Alább Dr. Bencze Mihály interjúja.
Tovább »
tájidegenül
fázós citromfa
virít a patikában
élő vitamin
Budapest, 2022. V. 2.
hó nélküli tél
tüdőtlen ágak közt
pocsolyába fagy
az utolsó nemecsekmadár
Budapest, 2022. V. 3.
Andy Warhol, a huszadik század popkultúrájának megelevenítője, a pop-art mozgalom vezéralakja volt, 1928-ban született Pittsburghben, 1945-től pedig a Carnagie Institute of Technology Festészeti és Formatervezés Tanszékén tanult. Az ötvenes évek elején elköltözött New Yorkba, ahol többek között reklámkészítéssel és könyvillusztrációkkal foglalkozott. Leghíresebb alkotásai, az Elvis Presley képek (1962-1964), a Brillo-dobozok (1964) és a Marilyn Monroe inverz-színes plakát (1967). A képzőművészet mellett, a filmezés világába – majd később a zeneiparba –
is belecsöppent, s nem akárhogyan, egészen egyedi, avantgárd stílusban készített filmalkotásaival került a köztudatba. Híresebb filmjei közé tartozik a Kiss (Csók, 1963), Sleep (Alvás, 1963), Eat (Evés, 1963), Empire (1964), Screen Tests (Képernyőtesztek, 1964-1966), Chelsea Girls (Chelsea-lányok, 1966). Saját műtermet is nyitott The Factory (Gyár) néven, ahol személyes kiállításai mellett, az underground mozgalom népszerűsítőit is vendégül látta. Halála 1987. február 22-én
következett be, New Yorkban.* Tovább »
A vonal / Linia
Istenem, mekkora pazarlás !
Hogy szórtam szét a másodperceket, perceket,
Órákat, napokat, heteket, éveket!
A járókelők összegyülekeztek, hogy röptükben kapkodják el őket,
Nem jött, hogy higgyék,
A barátaim megpróbáltak megállítani,
Az ellenségeim azt mondták: Tovább »
2.
A félelemben fájdalom van,
a fájdalomban félelem.
S vajon hol van még két elem,
hogy ne tél legyen tavaszomban?
Forrás: szerző FB-oldala