Olyan ösvényeket választok, amiken kevesen járnak, vagy senki.
Ösvényeim a lábaimhoz igazodnak, kanyarodnak épp arrafelé, amerre én szeretném. Kutyám szaglássza a bokrok, fák tövét, szagjelzésekbe bolondul, úgy szólítom: Szerelem. Más a neve, de én így hívom, ha az erdőt járjuk. A fák közét kémlelem, ha nem vezetne Szerelem, megbotlanék, mert az őzeimet keresem. Naponta látom őket, örülök nekik.
Ha Szerelem beleszagol a levegőbe valamerre, közben megáll egy-két pillanatra, rögtön tudom, hogy arrafelé vannak, ha esetleg én nem látnám őket, akkor ő figyelmeztet. Tovább »

Szuperpozíció, életeim kevert állapota,
Őseim elemi részecskéi, hogy kerültök oda?
Örökölt tulajdonságok, eső utáni szivárvány,
Ráhasal a végtelenre, és repedezik a bálvány. Tovább »

Ha jól emlékszem, Szakál Mózsinak hívták azt az embert, akinek volt egy pöttyös arcú gyer­me­ke. Bözödön.
Ügyes kicsi gyermek volt a Szakál Mózsi gyermeke. Miután befejeztük a magasugrást és a hosszú szünetet, leültem az iskola udvarán egy farönkre, s a további életem felől elmél­kedtem. Egyedül. Odajön hozzám a Szakál Mózsi fia, a pöttyös arcú gyermek. Azt kérdi, min töröm olyan kiadósan a fejem, miért nem megyek ebédelni, mert ebédidő van. Tovább »

Abafáy-Deák Csillag – Gyilkos karakterek (Parnasszus Könyvek)

Lógok a szeren, írta Karinthy, …De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. …Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd… Hetven év felett kinek és minek számítasz? Megérint a halál szele, és futásnak eredsz? Hirtelen megvilágosodsz, hogy küldetésed van? Abafáy-Deák Csillag nem küldetéses író, csak ír, mint aki haladékot kapott a sorstól, és él vele.

Tovább »

TALPRAESETT VÁLASZ

Tanító a korcsmáros fiától: Egy liter víz és egy liter bor hány liter összesen ?
— Két liter bor.

Tovább »

Lenézek olykor, beleszólok,
pompásan mennek így a dolgok:
se kényszer nincs, se felelősség,
éteri, fénylő, tiszta bőség!

Forrás: szerző FB-oldala

naponta
delet jelez
a harang
az óra
a telefon
a monitor Tovább »

Jól meg kellene erősítsem magam, hogy szó nélkül el tudjak menni egy juhait őríző ember mellett. Ezek a juhaikat őríző emberek általában kevés beszédűek és titokzatosak. Egyszer a bözödi határban, mindjárt az út mellett őrízte juhait egy szürke kinézésű gyermek. Akit én még soha nem láttam. Márpedig én a bözödi gyermekeket egytől egyig mind ismertem. Kivéve, akit nem. Tovább »

A mi utcánk kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja. Tovább »

A XIV. Nemzetközi Felolvasómaraton résztvevőinek száma rekordokhoz közelített. 😊Köszönjük, hogy ismét nagyon sokan olvastunk együtt határokon innen és túl, megmutathattuk az olvasás közösségeket megmozgató erejét!
A helyi szervezőknek, résztvevőnek, köszönet, hogy megosztották velünk a felolvasás élményét!
A maraton résztvevőinek számáról, helyszíneiről összesített adatok a Kájoni János Megyei Könyvtár honlapján érhetők el.

Forrás: Kelemen Katalin könvvtáros FB-oldala

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét. Tovább »

Egyszerű ember / Un homme simple

Vizet mert a kútról,
Felvágta a fáját.
Madarak árnyéka
Csillagozta házát. Tovább »

A nagyvilágban akad néhány magyar emlék, amelyet sportolóinknak, főleg labdarúgásunk jeleseinek állítottak, de hogy egy helyen kettő is található, ez – legjobb tudomásunk szerint – csupán a portugál főváros népszerű futballcsapatának, a Benficának a stadionjában fordul elő. Az egyikről, Guttmann Béla mesteredzőről már esett szó sorozatunkban, a másik pedig a mellette 2005-ben felavatott szobor, Tovább »

gyorsétkezdei
fiatalosságával
megjön a meleg Tovább »

…Szendrey minden szeretetét leányára pazarolja. Attól a perctől, hogy Júlia hazatér Tenczer vagy dallamosabb magyar nevén, Lejtei Lilla szegényes tanintézetéből, ő körötte forog az az egész, magtárakká és gazdatiszti lakássá hanyatlott erdődi vár. A tanintézetben a német szón, a kézimunkán és zongorázáson kívül csak olvasásra, regényolvasásra, vagyis a kor leánynevelő elvei szerint ábrándozásra oktatták. Úrikisasszony? Keszthely mellett, Újmajorban ma is látható a szülőháza. Kétszobás ispánlakás a cselédsoron. Itt Erdődön nem is kastélyban, hanem várban lakik? De itt is csak egy közepes jövedelmű uradalmi alkalmazott, egy közönséges gazdasági inspektor lánya. A „vár” mérföldekre esik az első valamirevaló szellemi gócponttól; az isten háta mögött, egy nyomorúságos sváb falu s néhány cselédviskó fölött fekszik. A fiatal leánynak tehát kétszeres oka is van az ábrándozásra, azaz a nagyravágyásra…

…Ha férjhezmenésre gondol, nyilván olyan férfiról ábrándozik, aki legfőbb szeszélyét, legtermészetesebb kislányos vágyát teljesíti; elviszi erről a pusztaságról abba a világba, amelyről annyit ábrándozott, könyveiben már annyit olvasott, s amely – siessünk megjegyezni – csak rossz regényekben van meg.

…Szeptember 8-ának emlékezetes estéjén a fogadó tánctermében nemcsak azért pillantgathatott kíváncsian a bemutatkozó fiatalember fahéjszín arcába, mert íme egy országhíres, nagy név hordozóját láthatta szemtől-szembe, akit mellesleg másnak, jóval idősebbnek képzelt. A költőnek csak neve volt rá hatással, versei kevésbé. Az Erdődön ispánkodó Sass Károly, István öccse, egyszer kölcsönadta neki a költő műveit. Júliának nemigen tetszettek a versek: egyik-másikát – nyilván még a Tenczer-tanintézet irodalmi elveinek hatása alatt – ő is illemsértőnek találta. De a fiatalember nevét Nagykárolyban aznap nem is a verseiről szólva emlegették annyi méltatlankodó fejcsóválás, csodálkozó szemmeresztés és helyeslő mosolygás közepette. Úgy köszöntött be a városba, ahogy azelőtt a magyar szellem egy képviselője sem.


Megérkezésekor, szeptember 6-án a költő még nem tudja, melyik barátjához szálljon; az első napra a Szarvas-fogadóban vesz szobát, s szabad idejében véletlenül épp Rákóczi emlékiratait olvassa.

Tovább »

„És nagy gyönyörűség volna, ha mindenki magyar írót kicsúfolnának végre” – írta 1910-ben Ady Endre, aki nagyra becsülte a paródiát, mely „olyasvalami bizony, mint a könyvvigéc. Élelmesen és sokat csatangol az író és a publikum között. Hasznos, derék, kedves kulturális szerep…”
És rendkívül népszerű is. A magyar irodalmi hagyományban meg egyenesen otthon van. A magyar irodalmi paródiák bizonyítják: a műfaj maga elszórakoztatja az olvasót, aki jókat derül a kifigurázott írókon, miközben észrevétlenül megkedveli vagy még jobban megszereti őket, egyiküket-másikukat pedig kritikusabb szemmel olvassa majd, mert a róluk vagy a műveikről rajzolt karikatúra nemcsak mulattat, hanem jellemez is, és ítéletet is mond.
A Nevető Parnasszus címmel megjelent huszadik század végi gyűjtemény – szerkesztője, válogatója Szalay Károly, akinek sikerült a legközelebb kerülnie a nagy magyar humorista, Karinthy Frigyes irodalmi szerepének értelmezéséhez – valóban „mindenki magyar írót” szeretne kicsúfolni: a XX. századnak csaknem mindegyik olyan jelentős vagy érdekes íróját és költőjét kinevetteti, akiről valamikor jellegzetes, sikeres paródiát írtak. Ebben a tekintetben a legteljesebb paródia-antológia eddig, amely nemcsak a paródiáké, hanem a parodistáké is…
A kötet 1975-ben, a Magvető Kiadó égisze alatt jelent meg, a műből pedig (a cím mellett) kölcsönvettük az általunk legjellemzőbbnek ítélt szövegeket, amelyeket szándékaink szerint újabb keletű, napjainkban született paródiákkal is kiegészítünk majd.
A forrásmunkát szerkesztő Szalay Károly szerint „…Két író haragszik meg mindössze e gyűjtemény miatt. Az egyik, aki kimaradt belőle, a másik, aki benne van. Ám tartok tőle, hogy az előbbi haragja az engesztelhetetlenebb, azé, akivel nem gorombáskodtunk.”
Ehhez itt annyit fűznénk: annyi baj legyen! (Cseke Gábor)

Nevető Parnasszus – Paródiák huszadik századi magyar írókról
Összegyűjtötte és válogatta Szalay Károly. Magvető, Budapest, 1975
A kötet alapján válogatta: Cseke Gábor

Csáth Géza: CSALÁDI GYŰRŰ

Fojtó sirokkó fújt egész délután; idegei a pattanásig feszültek. Meg kell lennie – gondolta fakó kedvvel, sőt már-már kedvetlenül. S kelt fel a secrétaire mellől, hogy indul. Teáját már állva itta meg.
Az automobil lassan gördült fel a kastély feljárójához. A chauffeur túlzottan óvatos – gondolta rezignáltan. – Majd idejében le is kell cserélni… – Végre ideért, a kapu elé. A groom előreugrott, hogy ajtót nyit.
– Csak hagyja – mondta fáradtan; nem szerette, ha a cselédség kitüntetett figyelemmel foglalkozik vele, ez fárasztotta, s valami homályos bűntudattal töltötte el. Mostanában sokat tépelődött a javak elosztásán s a vagyon eredetén; nemrégiben olvasott néhány jelentős socziológust.
Odatúl, a másik kastélyban már várták. Az ajtók hangtalanul nyíltak előtte.
– Ó – mondta Madame Borrhy. – Már itt?
Legyintett; eres kezén opálosan csillant a régi családi gyűrű.
– Ön már várt rám – szólt vontatva s kissé affektáltan, mert mielőbb szeretett volna túlesni e kínos, mindenképp színésziesnek érzett jelenésen. – Nemde? – S szinte a színpadon látta most magát, ahogy kimért mozdulattal az asszony kezére hajol, s száraz, de égető csókot lehel rá.
Az asszony szeme felizzott, ahogy kezét nyomban visszakapta; karbunkulusok égtek e szempárban, zafírok, jáspisok s ezer más keleti ékszer.
Nem bánik szépen velem – suttogta, mert alig türtőztethette most magát; szeme sarkába könny szökött. Sértettnek, megalázottnak érezte egész lényét. – Lássa, pedig szebben nem is búcsúzhatnánk el… A legdrágább kincsemet bízom magára, kedves.
Ő mosolygott.
– Eddig az anyja szeretett, ezután a leánya… – S még mindig mosolygott, merőn, fájdalmas szarkazmussal. Az asszony lilán dorombolt.
– Csacsi! Azért egy városban maradunk!
S kacagott forrón, izzón, dévajul.

Írta: Bárány Tamás

Forrás: ujhet.com

Bármit írok, írhatok, csak széljegyzet lehet a kultúra, a költészet margójára. A nagyok mindig tudtak egymásról. Felismerték szavaikban, műveikben a szellemet.
Pilinszky József Attilát a legmodernebb „élő” költőnek tartja. Mozarti tehetségű és jézusi sorsú – írja.
A vers, ha vers, tetten éri benned az embert. Belőled szól, téged mond, helyetted nyitja ki a száját.
Azt írja Pilinszky: „A művészet kifürkészhetetlen sorsa a töprengés, a vonulás, mint a vizek sorsa. Az írás felebaráti szeretet. A „feladat”: az árokszélen hever, sebekkel borítottan, tehetetlenül.”
S még ezt is: „ … a művészet továbbra is a hitelesség, és nem az őrület gyümölcse. S hogy a lángelme az őrületnél is hitelesebb és őszintébb.”

Forrás: szerző FB-oldala

Egy fölgyorsított
Esőcsepp
Ekvivalens
Homlokodba
Egy golyó
Ütötte sebbel

Forrás: szerző FB-oldala

Első lakásunk Stockholmban a Trekanten tóra nézett. Nagyon meglepett ismerkedő sétánk alkalmával a tóparton elhelyezett tábla, ez állt rajta: ”Håll Sverige rent!” Ami magyarul annyit tesz: Tartsd tisztán Svédországot! És hát valóban tiszta volt a tó környéke, a környék, legalábbis Stockholmnak az a része.
Harminc év telt el azóta. Mi elköltöztünk a Trekanten közeléből, hogy az a tábla megvan-e, nem tudom, hasonló feliratokkal nem találkozom Hässelbyben. Az a szellem kihalóban, bár néha látok még, főleg idősebb svédeket, akik a mások által eldobott szemetet a legközelebbi szemetesládáig elviszik, abba bedobják. Pár évvel ezelőtt még a sétahelyünk közelében fekvő Kerek erdőt is végigpásztázta egy lelkes civil takarító csoport, ebben az évben mintha elmaradtak volna. Tovább »