mosolyog a fán
az alma
békés a nyugalma
rákacsint a nap
s félárnyékban
simogatja
a fa körül arany
szőnyeg Tovább »

még élt apám
még éltem én
‘kilencvenkettő elején
de esőfelhők jönnek egyre
emlékezem ‘kilencvenegyre Tovább »

Talány * A szerző felvétele

Úgy szorított, csavarta
pikkelyes testét körém,
mint halálra ölelő szerető,
levegőmre éhező
eleven gyilok – Tovább »

Cselényi Béla – Órajáték bronzapával

Parnasszus Könyvek, 2019

Szerkesztette: Zsille Gábor

Tovább »

Mottó: Cselényi Béla láthatatlan költő, a legnagyobb magyar láthatatlan költő.

Esterházy Péter

—Mókus bácsi — kérdezte Satnya Nyuszi a keresztapjától —, Mókus bácsi, miért van az, hogy itt karácsonykor nincs hideg, nem hull a hó, és az Angyalnak azt mondják, hogy… Miku…, á-á…, hogy Jézuska?… Mókus bácsi  odalépett a keresztfiához, mellső lábát a vállára tette, és szokatlanul komoly hangon ezt mondta: — Ezek azért vannak, Nyuszi, mert már férfi vagy. (Satnya Nyuszi első karácsonya Ausztráliában) olvashatjuk első prózakötetében (Noran Kiadó, Pécs, 2004). A nyuszi egészen Ausztráliáig jut, igazából disszidál.

Tovább »

Kedves barátaim, én belátom,
mennyire kár, hogy sem Ferenc Ferdinánd,
sem Gavrilo Princip nem él már,
hogy lelőjék és hogy lelője,
mert semmi egyéb nem hiányzik a világnak,
csak egy ilyen ürügylövés,
hogy ismét világháborúba lendüljön. Tovább »

csepeg a csapból
a lágy akaraterő
megtelni nem fog

Budapest, 2022. I. 29–30

Péter szerelmes volt, sőt, nagyon szerelmes egyik barátja húgába. A lány egy viszonylag nagy, bár kissé roskatag épületben lakott egy csendes, kis utcában. Bea (így hívták a kis szöszit) szüleit nem ismerte, és a házukban sem járt mostanig. A barátja, de maga Bea is többször megígérte, hogy egyszer elviszi hozzájuk, aztán valahogy mégsem lett semmi az egészből. Pedig de szívesen eljárt volna a leányhoz. De nem csak miatta, érdekelte volna a házuk is, amiről a barátja hátborzongató történeteket szokott mesélni. Tovább »

Páskándi Géza költészete a kortársak és saját szemével
Alábbi tanulmányával köszöntötte az Irodalmi Jelen a 2022. január 30-án 77 éves Cseke Péter irodalomtörténészt.


Páskándi a vers igeszerűségéről

1.

Nem verset, egy Bartalis-verseskönyv recenzióját indította ekképpen Páskándi 1965-ben: „Bizony, bizony mondom Néktek, hogy ige a vers. Ha nem így lenne, ó, hogy meg tudnám magyarázni kezdetét és végét, milyen diadalmas ujjal mutatnám meg nektek a ha­tárt: ímé, eddig az eleven beszéd, s ettől kezdve: a csiholt szó. De sajnos, így, ilyen bizonyosan nem tudom én nektek megmutatni, legfönnebb sti­lisztikák és poétikák (meg per­sze esztétikák) mankójára ne­hézkedve, sánta koldusként bi­cegem körül a szentek templo­mát. Ó, nem akarom én mí­toszba vonni a verset! Nem akarom én a megismerését ta­gadni cseppet sem, csak éppen azt szeretném állítani, hogy hasztalan fogom az elemzés sa­tujába a formát és a tartal­mat, no, meg összefüggéseiket, mert ezen túl még van a vers­ben valami, amit én úgy nevez­nék: igeszerűség, a kijelentés egyszerisége.”[1]

Tudván tudja, hogy hasztalan próbálkozás az elemzés „satujába fogni” a verset, legalább „versbéli szokásainak” megosztásával igyekszik az érdeklődő olvasó segítségére lenni. Tovább »

Szappan, mosószerek nem használtak, meg se parittyázták a lerakódást. A koma pengével is próbálkozott, de vére kiserkent. Vadmalac eltakarta a szemét, már az elején.
Malacka szerint szavakkal lehet csak, hiszen az bent van az elméjükben.
Szavakkal? Vadmalac a korábbinál is többet olvasott, hogy az új információval… De nem ment, azaz kiszorítani nem tudta, Sőt, még mintha tágult volna. Benne. Újabb kérdések bonyolították az emlékeit. Tovább »

Kedvenc orosz online lapomban (Argumenti i fakti) olvastam, hogy Jakutföldön egy maci letámadott egy hetvenéves nyugdíjast (neve alapján nem jakut lehet, inkább orosz: Tretyjakov, mint a moszkvai képtár) , aki kiment pecázni egy tóra.
Egyszercsak társasága támadt: három bocs szaladt ki a bokorból. El akarta őket zavarni, mikor megjelent a macimama, aki jól pofoncsapta, kicsit meg is skalpolta, de végül megelégedett a hátizsákjával: azt letépte róla és visszament az erdőbe.

A véletlenül arra járó helyiek (jakutok) kihívták a mentőket – térerő meg mobil a jakutoknál is akad – meg a helyi felcsert. Az utóbbi ért oda előbb, jó hét óra múlva… annyi járásra van a falu a tetthelytől; a felcsernek meg nincs autója (motorja).

Tovább »

Amikor a fiatal költő 1844 Szilveszter éjén visszanézett az elmúlt esztendőre — minden Szilveszterkor visszanézett, s versbe öntötte számadását —, meg lehetett elégedve az eredménnyel. Nemcsak a külső sikerrel; nincs még egy költő, akiről újságban, társaságban annyi szó esnék, mint róla; két megjelent kötete után minden percben nyomdába tudna adni még kettőt — de meg lehetett elégedve tehetsége fejlődésével is. Kitűnő műértő, maga is látja, hogy minden téren fejlődik, a zsánerképekben csakúgy tökélyre vitte, akár a népdalban. A Pinty úrfi éppoly hibátlan kis egész, akár A tintásüveg, a Csokonai, a Pál mester vagy a Legenda (amelyet, sajnos, nem lehet kiadni).

Tovább »

mint rákhír előtt egy vasárnap
hogy átlátszó börtönéből kipattant
egy ovális nyugtató

Budapest, 2022. I. 30.

Én mosolygok
Ő mosolyog.
Az univerzum mosolyogva nézi
e két szerelmes lelket

Hónapok óta
szürke égre ébredek,
de nem esőzik és nem hull a hó,
mintha félúton egyféle áramszünet
állt volna be az egyébként
természetes körforgásba
és befagyott minden egy pont bámulásába, Tovább »

Beszélgetés Szente B. Levente költővel, újságíróval, a Magyar Kultúra frissen avatott  Lovagjával

Szente B. Levente értékteremtő életútja 1994-ben kezdődik, első írásai megjelenésével. Ebben az időben újságírással is foglalkozik. Félezer írás alkotója, amelyek közt szerepelnek népmesék, versek, szocio-néprajzi cikkek. Külső munkatársa a Romániai Magyar Szónak, Udvarhelyi Hírmondónak, számos kiadvány, antológia társszerzője. A kilencvenes évek végén szerkesztő riportere a Hargita Line kábeltelevíziónak.
Ebben az időben a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola magyar- néprajz szakának hallgatója.
Rendszeresen jelennek meg írásai internetes portálokon.
A Kisváros című közéleti lap főszerkesztője.
2005-től A Babes-Bolyai Tudományegyetem antropológia-néprajz szakának hallgatója. Kilenc önálló kötet szerzője, társalapítója a Felolvasó irodalmi esteknek, főszerkesztője a Garabontziás lapnak, tagja a Kriza János néprajzi társaságnak.
Szente B. Levente elsőként kezdte el a cserép-, és agyagpipák feldolgozását.
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a magyar kultúra határon túli ápolásáért, a magyar kultúra lovagja címet adományozta Szente B. Levente költőnek, újságírónak 2022.január 22-én, a magyar kultúra napján. Erről kérdeztem őt:

Tovább »

(Ébredés)

Felül, körülnéz
Ma elmerengő
Nyomasztón nehéz
Szárnyszegett idő Tovább »

Korán

Rágalmazási perben tanúnak idézték meg Molnár Ferencet. Ebben az időben a szigeten lakott, és rendszerint csak délután kelt fel. Nem ment el a tárgyalásra, sem az elsőre, sem a másodikra. A harmadik tárgyalásra dörgedelmes idézést kapott. Ha nem jelenik meg, elővezetik. Ennek a fele sem tréfa! Pont nyolc órára magához rendelte egy barátját, és fél kilenckor már kocogott velük a konflis a Lipót-körúton. Molnár körülnézett a korai képen, emberek igyekeztek hivatalokba, járókelők szaladgáltak, megkezdődött a város reggeli élete. Az író csodálkozva kiáltott fel:
– Mennyi tanú!

Forrás: szerző FB-oldala

Kegyelmi pillanat lehetett, amikor 1972-ben bemutatták a Sánta angyalok utcáját. Az 1969-es óriási siker, a Zokogó majom, színpadra került, és néhány zseniális alakításnak meg a kornak köszönhetően az akkori közönség számára életre szóló élménnyé vált.
Én már csak felvételről láthattam az előadást (május ötödikén mutatták be, bő két hónappal később születtem), de még a felvételen is átszűrődött Vitályos Ildikó, Pásztor János és Vadász Zoltán káprázatos hármasa. Számomra a könyv többszöri olvasásakor is, az előadás nézésekor is az volt a megrendítő, hogy az alullevőkről szól, azokról, akik kínlódnak, és mégsem tudnak megélni, vagy akik bohó lényük segítségével felülemelkednek a sötét világon, és csak hosszú pillanatokra borítja el őket a bánat.
Szeretem ezt a könyvet, a magyar irodalomnak ezt a nagy regényét, amely kétségtelenül a részvét regénye IS, mint a Virágos katona vagy a Pacsirta. Tovább »