kergetjük egymás bábjait
a sakktábla hatvannégyes mezején
hány waterloo don kanyar doberdo segesvár
van elrejtve a fekete fehér négyzetek alá
hány életreszóló tanulság
cselszövés titkos megbízatás hősi halál
ostoba önfeladás teremtődik újra s mindig másként
a táblán elnézem fogyatkozó seregem
ó hogy hullnak kaszabolódnak nem is érettem
csak miattam gyalogok tisztek
de még egérutat nyerhet a vezér
él a remény is s végső esetben
minden újrajátszható

Forrás: Összegyűjtött versek, MEK

ötlépés
ennyi van hátra
talán mondanom kellene
hogy a játszma már lényegében
itt véget ért
az idő rólunk leválik

Tovább »

A jó meg a rossz emberekről

Már gyermekkorom óta gyanakvóan rezzenek föl, ha valaki közli, hogy ő jó ember. Ilyenkor sietve reápillantok, mert úgy érzem, hogy az öndicsérő jelző súlyos aranytojásként bukkan elő a szájából, és ő a markába hullatva fényesen mosolyog majd, akár a vásári mutatványos. Az ilyen emberrel nem tudnék ugyanabban a szobában aludni. Szüntelen rettegnék, hogy beszakítja a halántékom valami harisnyafélébe bújtatott aranytojással, vagyis a jóságával. Viszont jóleső izgalom csiklandoz meg, ha valaki ilyenszerűen szól hozzám: Nézze, én kutyaember vagyok, velem nehéz kijönni. Erre a fajtára nyugodtan rá merném bízni nemcsak legfontosabb titkaimat, de az életemet is!

Tovább »

Margónszületett voltam és vagyok,
feltétlenül orrba vágom azt, aki szeret,
így aztán az is orrba vág, aki szeret,
ha bent vagyok, kifelé igyekszem,
úgy akarok ott lenni, hogy ne legyek ott, Tovább »

a sóvirág féregszerű szára
mennyi sót tartalmaz
nem tudom
kőr treff káró pikk sóvirág
melyik sósabb vajon Tovább »

…A … gazdag fiút otthon a nyomor várja. Egy világ dőlt össze. Petrovics István tönkrement — egy-két hónap leforgása alatt úgy, hogy a készséges pénzkölcsönzőnek egy fillérje sincs, a többszörös háztulajdonos feje fölött tető sem maradt. A házat, tanyát, állatokat elvitte a Duna tavaszi áradása. A család a szomszédokhoz szorult. Az ercsi bérletet egy sikkasztó vitte el, a kölcsönbe adott pénzeket a rokonok és jóbarátok. A törekvő vállalkozó csak szerezni tudta a pénzt, megtartani nem; hiszékeny és segíteni kész; lelkében sohasem vált gazdaggá.
A megrázkódtatás a fiút legérzékenyebb korában éri. Aszódról távoztában még a vagyonos gyermekek öntudatával és biztonságával nézi a jövőt… S otthon semmi remény, mert semmi lehetőség, hogy tovább tanulhasson; az apa őt is, akár öccsét, mészárosságra akarja fogni. Ám ő — beoltva már a teljesebb, a szabadabb élet a nagyratörekvés mérgével — ellentáll a nyomornak. Színészetről szaval; ha másképp nem megy, hát beáll katonának… Megkapta, amit az ember a gazdagságtól kaphat: az érzést, hogy joga és igénye lehet a legmagasabb dolgokhoz. A szegénység iskolájába akkor kerül, amikor az már nem megalázkodásra, beletörődésre, szolgai törtetésre, hanem dacra, harcra, az emberekhez méltó, mert csak elvesztett jogok kivívására ösztökéli é lelket. És lázadásra. Az uralkodó osztályok legveszedelmesebb ellenségei a rang- és lehetőségvesztettek. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Petőfi Sándor: SZÍNBÍRÁLAT

Hogy játszottak? ne is kérdezzétek!
Vétek volt ma őket nézni, vétek.
Ily kontárkodás mégis gyalázat;
Csaknem megszalasztották a házat.
Semmi tűz egyben sem, semmi lélek!
Mint fajankók, úgy álltak s beszéltek.
A darab is rosz, silány végképen,
Untató a legnagyobb mértékben.
Ásitottam, hányat és minőket!
S oly sötét volt, tán világ sem égett. Tovább »

BALZAC ÖRÖME

Balzac, a híres francia regényíró, nem igen tudott bánni a pénzzel. Bár könyveiért nagyon sok pénzt kapott, mégis állandóan szűkös viszonyok között élt. Egy éjjel a
nyitott ablakon át belopódzott hozzá egy tolvaj. Balzac felébred ál ából és hangosan kacagva nézi, hogyan keresi szinte kétségbeesetten a pénzt az íróasztal fiókjában a szerencsétlen fickó.
— Mit kacag? — förmed rá a betörő.
— Hogyne nevetnék — felel Balzac —, mikor maga sötétben akar ott pénzt találni, ahol én fényes nappal sem tudok.

Pásztortűz, 1932. március 3.
Tovább »

Széljegyzetek Székely Ferenc beszélgetőkönyveihez

A hetven évet töltött Székely Ferenc jó évtizede kérdéseivel teremt tájainkon – és azokon túl – lelki közösséget.

Több indítéka is lehet ennek. Veleszületett tudásszomja? Szülötte földje értékvilágának gyökérnyomása? Az Anyám könnyű álmot ígér ösztönző hatása? Talán mindenik, együttvéve. Tény, hogy Sütő András katartikus szociográfiája a legfogékonyabb életkorban ébresztette fel íráskedvét. Hogyne ébresztette volna, hiszen Gyümölcsoltó Gergelyben az édesapjára ismerhetett. Így tudatosodtak benne is az idő eróziójának kitett mezőségi bölcsőhely „parancsai”, amelyek teljesítéséről a Pusztakamarás, Vadasd, Havad tárgyi és szellemi értékvilágáról írt nyolc munkája tanúskodik. Tovább »

Áll a fiú a szélben
Képzeli, elhagyatott
Magában van egészen
Valamit elhallgatott
Hosszú a keze-lába
Csontjai vadul nőnek
Gyermeki puha arca
Nézhetnéd akár nőnek. Tovább »

az állomáson ácsorog egy vagon
úgy őrzi titkát hallgatagon
a fű alatta tengelyig ér
kerekén rozsdafolt a hajdani vér

Forrás. Kóválygások a Hyde Parkban / Szürke rímek – MEK

szeretetet vállalok,
igazi szeretetet!
csak tessék,
tessék –

temperaszínnel átitatódott kis gyufapálcák
ott sorakoztak benn a dobozban foszforosan
volt az a rendszer ellazulóban épp az idő tájt
s lett a gyufákból lomszerű gaz majd szénkaparék

Budapest, 2022. I. 7.

Tizenöt éves, amikor beállít az épp Aszódon időző vándorszínészek igazgatójához azzal, hogy belép a csapatba. Az igazgató furcsállva hallgatja a civilben is színésziesen, de orrhangon deklamáló fiút, és nyilván az egyenes visszautasítás elkerülése végett iskolai elbocsátó bizonyítványt kér tőle. Más gyermek, ha előbb nem, ezen a ponton megtorpant volna a vállalkozásban. Koraérett! — halála napjáig az lesz. De koraérettsége ellenére is hiszékeny és — erre gondolva kell végigkísérnünk pályáján — döbbentően ártatlan. Rohan az iskolába, s férfiasan ott is előadja, nem tervét, hanem elhatározását. Koren előbb pálcát, aztán tollat ragad. Lóhalálában kocsizik Aszódra a „keményszívű” apa, ha csak egy kis keménység is van a szívében? Lihegve és vörösen viszi nagy testét az utcán — vajon ő hibás benne, hogy aggodalma nem szerető szavakká alakul, hanem a korszak pedagógiájának utasítása szerint viszketéssé a tenyerében?
Esztendők múlva az áldozat így beszélte el egy barátjának azt, ami ezután történt: „Midőn őt felém hömpölyögni láttam (saját kifejezése), elébe siettem, és kezét meg akartam csókolni, de ő hátrább vonván mind a két kezét, nem engedé meg, s így szólt: előbb megkérdem Koren urat, hogy jól viselted-e magad, s miután ennek fölkeresésére elkészült, inte nekem is, hogy kövessem.
Én lehorgasztott fővel haladtam mellette, azon gondolkozva, nem volna-e jó odébb állni? — de minthogy szemmel tartott, abbahagytam e szándékomat, és követtem őt.
Koren a történteket híven elmondá apámnak, az pedig méla mogorvasággal hallgatta végig kedves Sándor fiának viselt dolgait.
Lakásomra visszatérve szobámba léptünk, hol apám, anélkül hogy észrevettem volna, becsukta az ajtót. Azután mogorván és szótlanul újra útitáskájához lépett, felnyitá azt, s kivett belőle egy olyanfélét, amivel a marhákat szokták terelni, s kegyetlenül elverte rajtam a port — közbe-közbe felkiáltva: »Hát kell-e Borcsa? Kellenek-e komédiások?«”
Mert szerelmes is volt, végzetesen, de hányszor is már? Némirészt a miatt a Borcsa miatt akart színész lenni. (llyés Gyula: Petőfi Sándor)

MEREDEK A PINCEGÁDOR…

Meredek a pincegádor,
Nehéz teher az a mámor.
Hazafelé mendegéltem,
Terhe alatt összedőltem –
Összedőltem! Tovább »

A kötetről, ha úgy tetszik, a kapcsolatukról, mindketten vallanak. Barátságuk már-már apa-fiúi viszony, s ennek lírai vetülete, „eredménye” meggyőző. Nem csupán Baranyi Ferenctől kapjuk a megszokottan magas színvonalú és hatású verseket, legyenek azok régiek vagy újabbak, de ugyanezt a szintet hozzák a költőtárs kapcsolódó szövegei. Témáik kortalanok; a személyes élet történésein, érzelmein túl a társadalmi környezetre reflektálnak, amelyből úgy tűnik – s tán nem csupán saját nosztalgiám mondatja velem –, az idősebb költő kapott ígéretesebbet, reménytelibbet. Hogy ez nem feltétlen úgy vált valóra, mint hitték/hittük egykoron, az ma már történelem. Jóna Dávid az ötvenes éveiben járva keserűbb magyar sorsot lát, noha az sok mindenben emlékeztet Baranyi életére és költészetére. Felmerülhet a kérdés, minden költő sorsa efféle Magyarországon? („Mindig ilyen bal volt itt a világ?” – kérdezte már Ady is.) Vagy, csupán vannak óhatatlan rímelések, minden koron át ívelő lázadások és megalkuvások a magyar költői létben? (Tóth Zsuzsanna recenziójából)

Gyöngyhalász – Baranyi Ferenc

                                            Jóna Dávidnak ajánlva

Amíg kitart a levegőd, merülj csak!
Nemcsak sírod – eged lehet a mélység!
Ne bénítson tovább, hogy egyedül vagy
s hallod a tenger súlyos szívverését. Tovább »

Az aradi Irodalmi Jelen diákpályázatának antológiája

Varga Melinda: Előszó

Több mint háromszáz diák küldött pályamunkát A költészet trendi című, középiskolások számára meghirdetett pályázatunkra. Tehetséges fiatalok a Kárpát-medence minden szegletéből, Budapesttől Marosvásárhelyen és Csíkszeredán át Szabadkáig jobbnál jobb művekkel bizonyították, hogy az irodalom izgalmas, olvasni jó, a költészet valóban trendi.

Szelfik készültek Ady Endrével, József Attilával, Zrínyi Miklóssal, Krúdy Gyulával és Arany Jánossal, képzelt párbeszédek Jókai Mór Timár Mihályával és Bulgakov Mesterével, találkoztunk a görög istenekkel a bevásárlóközpontban, és Kölcsey Ferenc kis híján párnacsatába keveredett egy diáklánnyal.

A jövő prózaíró nemzedékével nem lesz gond, ha ilyen fantáziával, karakterformáló tehetséggel, humorral és mesélőkészséggel rukkolnak elő már tizenévesen. A díjnyertes prózaírók javarészt történetközpontú novellákra, pörgős dialógusokra törekedtek, ami arra utal, hogy a posztmodern szövegirodalom és az öncélú, naplószerű vallomások kora lejárt, valami egészen más, újszerű készülődik a láthatáron.

A költőket inkább a szerelmi téma, az emlékezés aktusa, az énkeresés kötötte le, de akadtak ironikus-humoros megközelítésű művek, és tájversek is. A fiatalok közül többen már publikáltak irodalmi folyóiratokban, vagy részt vettek valamilyen tehetséggondozó táborban, műhelyen. A versekből kiviláglik, hogy lehet a 21. században a tájról, az énről, a szerelemről, az időről úgy írni, hogy ne legyen elcsépelt, mondjon újat, mozdítson ki a komfortzónánkból, rázzon fel a fásultságból. A költészet és a filozófia nagy témái mindig aktuálisak maradnak, és bár igaz a mondás, miszerint nincs új a nap alatt, az antikvitás óta csak ismételjük, újraírjuk azt, amit Szapphó, Vergilius, Dante, Horatius és sokan mások elmondtak, mégis lehet hitelesen, a mai kor nyelvén beszélni ezekről a nagy témákról is.

Antológiánkban a pályázatra benyújtott alkotások legjavát olvashatják szerkesztett, szöveggondozott formában.

Az antológia anyaga szabadon elérhető/letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján/ról, epub formátumban

Tél volt, tél volt, tündéri volt
Öröm sütött az ég falán
De nem volt ott se nap se hold
Csillár világított talán.

Hó pillangók hulláma folyt
Rajzottak fel le hó pihék
Barack virágja áramolt
Hideg se volt, se fagy, se jég. Tovább »

A XIV. Nemzetközi Felolvasómaratonon Nemes Nagy Ágnes műveiből olvasunk fel a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére.

A határokon átívelő felolvasómaraton fő szervezője 2014 óta a Kájoni János Megyei Könyvtár. A közös felolvasás célja ráirányítani a figyelmet magyar irodalmunk egy-egy kiemelkedő személyiségére, életművére, azokra az emberi, erkölcsi, művészi értékekre, melyek ma is aktuálisak és arra, hogy klasszikusokat olvasni fontos, jó , együtt olvasni még jobb.
A tavalyi felolvasómaratonon Pilinszky János műveit szólaltattuk meg a világ 11 országában:
https://konyvtar.hargitamegye.ro/…/pilinszky-janos...

Kelemen Katalin FB-bejegyzése

Egy holland úr elutazott, és lakásában magukra hagyta oroszlánjait. De miután nem gondoskodott baráti fenevadjainak táplálékáról, a szomszédok bömbölésre lettek figyelmesek.
Előbb etették a vadállatokat, majd értesítették a közeli állatkertet. Így az oroszlánok története happy enddel végződött.
Az oroszlánok hozzámentek a gazdag állatkerthez, a gazdag állatkert karjaiba zárta az oroszlánokat. Tovább »

Fogreszelékszag száll a szobában, burrog a fúró.
Szembe’ az ablak, látszik a könyvtár házteteje.
Száll az ezüstpor, lomha higannyal elkeveredve
tölti a tágult szúvasodásom hézagait. Tovább »