MARIO ÉS A VARÁZSLÓ
Thomas Mann művének adaptációja

Torre di Venere csendes üdülővároska, ahol két szezon van: amikor a környékbeliek nyaralnak itt, és amikor a külföldiek. De mi történik akkor, ha egy külföldi család a nekik kijelölt szezon előtt érkezik az üdülőbe? És mi történik akkor, ha a kisváros csendjét még egy illuzionista feltűnése is megtöri? Thomas Mann 1929-es művében nemcsak a különös szemfényvesztő, Cipolla alakja és hátborzongató mutatványai állnak a középpontban, hanem egy fanatizálódó közösség is. Az elbeszélés új színpadi adaptációjában az egyén és a közösség, a néző és az előadó egyszerre áll szemben egymással és tartozik mégis össze. Tovább »

tearózsaszín
filctollkiemeléssel
jelzi az isten

hogy ma odáig
olvasta a nyírfákat
majd aludni tért


Budapest, 2021. XI. 5.

valami fémszerkezet
rózsaszín kottát húz
az alkonyi égre Tovább »

a világhálóról kiderült
hogy mindent megjegyez
a nyomtatottal felmerült:
sajtó-léce rezeg Tovább »

kipattintott ablak alól
morajlik a közlekedés
félálomból mély álomba
omladozó hangot kreál
mint egy twin peaks mint egy álom
elér bágyadt tudatomig
megzavarja ébrenlétem
lidércnyomást eredményez

Szigetszentmiklós, 2021. X. 26.

dúdol egy dallamot
a szél
barangol
az ágak között
elfújja levelét
a nyárnak Tovább »

Csendélet macskák nélkül

Felébreszt a csönd. Kint világos van, a szilvafa kopár ágai meg-megrezdülnek, a gázbojler gőzét az ablakhoz csapja az időnként feltámadó szél. Az ajtó bedagadt az éjszaka, hangosat horkan a linóleummal borított padlón. A konyhában, az asztalon a tegnapi vacsora nyomai között hever Muszi, a tarka macska. Állát és mellső lábait a fűtőtestre támasztva, behunyt szemmel, hörögve szuszog. A farka belelóg a sótartóba.
Vigyázva lépkedek a földre helyezett tejes tányérok között. Piszu a széken alszik, fehér metsző­foga kilátszik, füle sem rebben. A fürdőben az ablak tárva-nyitva, a hideg karima érintésétől teljesen felébredek. Nagyon vágyok egy forró kávéra. Tovább »

Tizenkettedik rész, amelyben még az is megismeri belülről Zsilavát, Románia leghírhedtebb börtönét, aki csak kívülről látta, vagy olvasott róla.

A láncok zúgására felébredtek a rabok, mert nemsokára halk Morzéütés hallatszott, amire sajnos még nem tudtunk válaszolni. A karantinás cellába begyúrtak vagy hatvanat, az erősebbek elfoglalták a jó helyeket, mi pedig a mézgés, vizes betonon csúsztunk a sarok felé, ahol a tineta volt, ez a hely nem volt megtámadva. Az utálatosságot képzeld a legfelsőbb fokban!
Már útközben megismerkedtem Dr. Tamuianu kanonokkal Váradról és jó barátságba kerültünk, mert ő adta az olasz leckét. Gondoltam, hálából előbbre csúszok, hogy neki mégis jobb hely maradjon, de így szólt: “Udvariaskodjék annak, aki a másik oldalán van, mert jobban megérdemli, mint én.” Mondtam neki, hogy fiatal még. Nem baj, de püspök. Hirtes püspök Váradról. Gyenge is volt, nem is bírta, meg is halt, úgy hallotam.
Aki olvassa majd, ne felejtse el soha, hogy a gyermeket nem szabad elkényeztetni! Kis korban, akkor is esőbe és sárba és nehéz helyeken, de éhséggel is jó megpróbálni, mert ilyen nehéz helyeken általában az elkényeztetett gyermekek mind meghaltak. Soha nem lehet tudni, hová jut az ember. Tovább »

Ma is szívesen meginnék Veled egy sört, mint annak idején szünetben a filológia melletti sarki gospodinában, ma is mellérendelő viszonyban vannak egymással kedvenc időtöltéseim, olvasás, és barátokkal közös hobbinknak élés, most épp a túrázás. Tovább »

Igaz, az orvosok szólnak,
tiltanak széltől,
napigézéstől ,óvnak
haláltól, élettől – Tovább »

Voltál már szabadságon? Á, nem igazán. Az én szabadságom arra korlátozódik, hogy egy hetet Szovátán unatkozom. Meggyőződtem róla, hogy képtelen vagyok a szabadságra. Ez azért van, mert minden meggyőződés a szabadság akadálya. A helyzet az, hogy lusta vagyok. Én mindig csak elképzelem, hogy mi lenne, ha ide meg amoda mennék egy jót szabadságolni; aztán nem megyek sehova. Ez azért van, mert a munka gondolkodik, a lustaság álmodozik. Tovább »

kopár bokrok mögé bukik
s egy pohár égben oldódik a nap
alja édes teteje szomjat olt
isten beveszi az altatóját

Budapest, 2021. X. 23. Tovább »

ajánlom neked, Vasile

Minden nap szétesek
Minden pillanatban tartom magam.
Minden nap fájdalmat érzek
Minden pillanatban vágyom a könnyedségre.
Minden nap körülnézek
Lehet, hogy újra látlak.
Lehet , hogy újra megcsókollak .
Hiányzol szerelmem .

A Netflixnek, ennek az előfizetéses filmes online csatornának egyre több a nézője Erdélyben is. Fiatalok, középiskolások, sőt nagyobb általános iskolások kedvenc beszédtémái közé tartoznak az ott látott filmek, sorozatok. De a felnőtteknek is, hiszen amikor hazatérnek – ha nem éppen otthon vannak online munkán – szívesen bekapcsolják valamelyik okos készüléküket a telefontól a tévéig és megnéznek egy-egy olyan produkciót, amelyek nem jelentik ugyan a hetedik művészet csúcsát, de a legalsó szinteket sem. Tovább »

a hegy koronája
a nap
vállaira
felhőfürtök
omlanak Tovább »

Tejfölös-sajtos lángos

A 26-os autóbusz kikecmereg a Nyugati parkolójából és ráfordul a Szent István körútra. A nyitott ablakon keresztül szürkéskék, de mégis, a bentinél valamivel hűvösebb levegő csap az arcomba. A szigeten, a fasor árnyékában elviselhetővé válik az utazás, szinte sajnálom, hogy le kell szállnunk. Kiálljuk a Palatinus előtt kígyózó sort, a szanaszét heverő csikkeket és a fűben alattomosan meglapuló csirkecsontokat gondosan kerülgetve megyünk a gyógyfürdő­höz. Arnold megcélozza a medencét, a derékig érő langyos-meleg vízben, kezében a Hirdetés legújabb számával törtet a szabad ülőhely felé. Nyakig merül, arca átszellemül. Végre valóra válthatja dédelgetett álmát: semmit sem csinálni, csak ülni és ázni. És olvasni a 32-es rovatot. – Csupa blődség, csak néhol egy kis sziporka. Például az, hogy miként csinálják a tarhonyát. – A hatás kedvéért kivár. – Megborotválják a szőrhonyát! – Nyerít, közben csapkodja a térdét. Ezért veszi az újságot. Tovább »

Régi időket provokáló kis asztal mellett ülök, lábammal akár meghajthatnám a Singer varrógépet. Várom Hadnagy Jóskát és Kedei Zoltánt, fulladozom. Idén még nem kóstoltam sört… (Megrögzött borkedvelő volnék.)
Hadnagy megérkezik, lentről int, én pedig mutatom, merre a merre. A terem bütüjében pénzfolyosó, ott váltja sorsát sorsra. Forintjait lejre.
Hazamegy, hazajön.
Még mindig normális. Tovább »

Tizenegyedik rész, amely bizonyítja, hogy a huszadik század közepén Aradon még nem volt leáldozóban a kovács szakma.

Jöttek a dubaautók és Aradra vittek. Keserves órák voltak, mert éppen leláttunk a börtönből a strandra, a Marosra és a várba, ahol kivégezték az aradi vértanúkat. Istenem! Nincs-e valami hasonlóság a kettő között? Aradon kezdtük meg a börtöni életet, a politikai fogolynak a legnagyobb nehézsége a tineta. A világi ember nem tudja elképzelni, mennyi nehézséggel jár ez is, ott az emberek előtt végezni még ezt is, de nincsen semmi egészségügyi papír! Emberi dolgok és annyira egyszerű dolgok! A szabad életben talán senki nem is gondol erre, így teltek el az évek ilyen gondokkal is, amin könnyű lett volna segíteni. Tovább »