Tizenötödik rész, amelyben nem csak a fanarióták lépnek ki a történelemkönyvekből, hanem a partizánok is a Retyezátból.

Az eseményeket időrendben említem, csak azokat emelem ki, amelyek valamelyes tanulságul szolgálnak, bár nem akarom hinni, hogy még ilyen börtönbüntetést kapjanak az emberek, csak úgy semmiért, de soha nem lehet tudni.
Egy diktátor uralomrajutása megadja az alkalmat arra, hogy újból ilyen emberi kínzások divatba jöjjenek.
Sokszor elcsodálkoztam azon, hogy kiéhezett rabok leszopták, újraszopták azt a cseresznyemagot, amelyet az őr kiköpött. Láttam olyan rabot, aki lefeküdt a földre, és mint az ökör, nyelvét kivetette és úgy kanyarította azt a pár centiméteres füvet a nyelve hegyével. Tovább »

élek
ahogy élek

élek
hogy éljek Tovább »

ha nem érti, ne értse
nem kell mindenki szeresse
az – mintha senki
otromba mozdulattal lever
porcelánvázát, faliverset
majd kárpótlást fizet a biztosító
akivel ilyen félnótásokra
szerződést kötnek

2021-08-23

Engem ugat minden kutya egyedül…

A távolodó autóbusz zúgása lassan halkul, bandukolunk a nagy magyar éjszakában. Az utca közepét választjuk, hogy a kerítések mögül hirtelen, alattomosan felugató ebek ne verjék belénk a frászt. Szájról szájra adnak: az öblös ugatást apró vakkantások, egymásba illeszkedő állkapcsok kaffanása váltja fel. Minél kisebb a dög, annál kötelességtudóbb. Végigfut a kerítés belső oldalán, hogy a tágas lyukon keresztül hörögve acsarogjon. Kibújni azért nem mer.
Arnold mellett nem félek a kutyáktól. Ismeri a trükköt: lehajolni, mintha egy jókora követ markolnál, azzal hajítást mímelni. Még a sapka is megteszi. Ingerelni azért nem ingerli a magukból kivetkezett korcsokat… Tovább »

mottó: hol penna, hol gumibot
„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár”

Arról lenne szó, hogy van, aki emberi méltósággal és alázattal végigjátszik bármely statiszta szerepet is akár. Azt, amit az élet kioszt neki.
Van viszont sok tucat habiszti, õk kiverik. Kiverik tehetség, elhivatottság híján, dilettantizmusban feredve. Kiverik a színpadon és másutt. A hisztit. Akár a kezelés alatt álló Napóleonok.
Mi közben csak lazítunk.

Forrás: szerző FB/oldala

Hajnali csüggedés, a köd látványa
Lehúzott redőny alatt a rés
Nyitnád szemed nyári napra, hiába
Csak rettenet és megdöbbenés. Tovább »

a japán költő

a japán költő
összpontosít zsugorít
tájba transzponál

Szigetszentmiklós, 2021. X. 25. Tovább »

Tizennegyedik rész osztályharcos veszekedésekről és arról, hogy három darab puliszka hogyan menti meg az ember életét.

Léstyán főesperesről mondják, hogy csak úgy lassan, feltűnés nélkül, lázítás nélkül, az államnak minden vallásellenes manipulációját úgy kifogta, hogy még gyűlöletet sem okozott.
Azt is írhatnám, hogy itt az ördögnek a manipulációját kellett kifogni, hiszen megtiltani minden szellemi és anyagi tevékenységet, amikor az ember éppen alkotásra van teremve, nem ördögi manipuláció-e ?
Nem tudom elképzelni, hogy még lesz egy ilyen korszak a világban, amikor az embert azért, hogy tanulni akar, úgy megbüntetik, hogy bele is halhat. Azt sem mondanám, hogy tanulni akar, hanem le akarja valamilyenképpen foglalni magát, hogy ne őrüljön meg. Tovább »

Amikor elsüllyedek
a bánat áradatában.
Az egyetlen horgonyom
   Te.

– Képzeld el – mondta egy vasárnap délután a Koma a mentorának –, hogy amit mi most fénynek tartunk, az sötétség lenne, hogy a nap bakacsin bolygó, és fekete sugárral árasztaná el az univerzumot.
Kivárt, figyelte a hatást, amit szavai keltenek. De Vadmalac arca rezzenetlen maradt.
A Koma folytatta:
– Az evangelisták nem azt írnák, hogy: a fény világított a sötétségben, és a sötétség nem győzte le azt, hanem, hogy a sötét uralkodna a fény felett.
Vadmalac nem reagált. Úgy tűnt, alszik.
A Koma megrázta a vállát, és megismételte:
– A sötétség terjedne, és legyőzné a fényt.
Na, erre megmozdult Vadmalac szája is:
– Hát nem az történik? Hiszen a sötétség terjed.

Forrás: ujnepaszabadsag.com

EMŐD TAMÁS
HÁROM APRÓSÁG (1)

Ezt a három apróságot még nem írtam meg sose, pedig mindegyik: irodalomtörténet.

Az első:
ROSSZ ÓMEN

1914. június elején egy éjjel együtt borozgattam Adyval a váradi állomási restiben. A csucsai »ismeretlenhez«, Boncza Bertukához, a későbbi Csinszkához indult, akivel adidig csupán levelezésben állt —, első vizitre. A kalandvárás izgalmával ült. Ittunk, amíg a vonat befut. Amint a jelzőcsengő megszólalt, Ady felugrott, megbotlott…, és egész hosszában elvágódott a padlón. Riadtan segítettem föl. ő döbbenetesen elsápadt, nagy szemmel meredt reám és ezt dadogta:
— Rossz ómen… Ez a Léda városa … A Léda keze rántott meg…
Elutazott. Csak hetek múlva jött vissza Váradra (azon az ominózus szarajevói napon), s amikor a »csucsai ügy« után érdeklődtem, fanyalogva válaszolt:
— Nem úgy lett, ahogy akartam. Hintóval vártak. Apjával együtt. Azt hiszem, vőlegény leszek.,.
Majd furcsa grimásszal tette hozzá:
— Ugye: mondtam, hogy rossz ómen.

Színházi Élet, 1938/24. szám

Tovább »

bergman szürrealitását
puszta realitássá fokozza le
kilencven fölötti anyám Tovább »

Minap azon szörnyülködtem, hogy mennyi tudományos-fantasztikus történet kering közszájon egy-egy adott téma — főként a járvány és az oltás — kapcsán. Felhálorítóan fiatal kolléganőm kijavított: nem tudományos-fantasztikus történetek ezek, mert akkor valós tudományos alapjuk lenne, csupán fantasy-sztorik , amivel az emberek etetik egymást.
S mennyire igaza van!
Mert mi a tudományos a gyíkemberekhen, a lapos földben, a három nemzedéken át öröklődő meddőségben és társaikhan? Tovább »

Jogom volt élni,
tévedni,
csalódni többször,
kivakarni magam a sz@rból,
haragból, gyűlöletből, indulatból,
és megint elölről. Tovább »

fecskendő száll fenn az égen
ég kékje a fecskendőben

Szigetszentmiklós, 2021. XI. 6.

Szótáram gazdagodása kezdetén
könnyebb volt a kapcsolattartás
azokkal, akik látóterembe léptek.
Nem vártak többet, minthogy
csak ismételjem azt, amit mondtak:
ma-ma, ta-ta, bá-csi, né-ni. Tovább »

görög a kerekes kuka
vagy dörög
egyre megy
álmomban tőle emeletes házak
omlanak alá
felpattanok

Budapest, 2021. XI. 8

Jaj, én úgy szeretem a strandot!

A sárga földalatti berreg és indul. Mindig frászom van, hogy előbb indul, és csak azután berreg. A Deák-téren megtelik, sokan utaznak a Városligetbe. A Széchenyi bejárata építő­telep­nek van álcázva, ennek ellenére a fürdő üzemeltetése zavartalanul folyik. A Vidám Parkból áthallatszik a dunka-dunka, az utcai árusok kifejezéstelen arccal kínálják a hónapos perecet és az agyonfőtt kukoricát.
Félméteres szalagot kapunk a pénztárnál. A bejáratnál előbb ollóval darabokra vágják, majd szegre tűzik. Csak a kabinjegyet kapjuk vissza. A kabinos farát kecsesen riszálva mutatja az utat. Szemét Arnoldra függesztve zsebeli be a borravalót, majd magunkra hagy. A mellettünk levő kabinban már vannak, neszezés, beszéd hallatszik át, kénytelenek vagyunk hallgatózni. Tovább »

Tizenharmadik rész a betűk üldözéséről és a gondolatrendőrségről. Mégis Galacon ez maradt a jelszó: mindent megtanulni.

Lejárt a karantina, megjelentek a dubák és Galacra vittek. A Bates partján van egy börtön, amelyet nem lehet felejteni. Egészen más stílusban van építve, mint az erdélyi börtönök. Olyan kis kolostor formája van, egy kis kápolna is van az udvaron, legalábbis úgy látszott, hogy valamikor annak épült. Félkör alakban van a cellarésze.
Négy személy volt benne, sokszor több is, akkor ketten voltak a vaságyon. Hármat lehet lépni az ágyak között, ez a legnagyobb távolság. Itt már megindult a komoly börtöni élet. Hozzafogtunk a tanuláshoz, mert, ha ez a lehetőség nem lett volna, meg is zavarodtunk volna. Tovább »