Emlékezés egy régi novemberre
1958 őszén kezdtem a negyed évet a a kolozsvári, akkor még magyar Bolyai Egyetemen. Az ötvenhatos ősz hallatlan feszültsége, diáktársaink elítélésének emléke már elhalványult, az ember valahogy akkor is feltételezi, hogy a rossz csak időszakos, csak tévedés, amikor ennek semmi alapja nincs, de valószínű, hogy ez a lelkiállapot segít a túlélésben. Tovább »
Van a fővárosban egy állandó jellegű kiállítás, méghozzá az utcán, igaz, hogy csak egy kirakatsor, de a járókelők gyakran meg-megállnak előtte. Az építészeti főiskola diákjainak tervrajzai láthatók itt, takaros házacskák, modern vonalú épületek, széles ablakú tornyok, merész és fiatalos elképzelésre valló ötletek. Némelyike talán meg is valósul, némelyike alighanem csak vizsgadolgozat marad, de annak is az egyik-másik elmésebb megoldása, talán csak sokkal később és nyilván tökéletesítve, felbukkan majd a jövendő mérnök egyik jövendőtervrajzát. Tovább »
ki vagy te
ki azt gondolja
mindenek fölött van
hatalma
ki letépi az almát Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Harminc év távlatából elemezve Barcaság magyar lakosságának számbeli alakulását, szomorúan kell megállapítanunk, hogy létszámban felére csökkentünk. És azt is tudjuk, hogy az inercia, a tehetetlenség ezt már a következő 15 évben felezi, így azt is ki lehet számítani, amikor az iskoláink osztályainak felét elveszítjük, és létszám hiány miatt meg is szűnnek az iskoláink. A magyar nemzet a Barcaságon, békésen önmagát felszámolja.
1989 előtt politikai okok, bántalmazások miatt, akik nyugatra menekültek, érthető, elfogadható okokat tudnak felsorakoztatni. De egy időben olyan „ki vagyok én” magyarkodássá vált a kitelepedés is. Létszámban ez még nem volt veszélyes az itthon maradottakra nézve. Tovább »
A dohányzást, akár az újságírást, hosszú évek alatt sem tudtam abbahagyni, pedig mindkettő rosszat tett nekem. Ma is úgy találom, hogy a cigaretta a kedvesebb szenvedély.
A szűrő nélküli Carpaţi karmolása reggel a torkomban maga a halál íze. Napi hatvan koporsószeggel valóban a halállal flörtölsz, ez pedig, míg fiatal vagy, egy bomba nőnél is
kéjesebb. Ráadásul a rágyújtással megúszhatod a legmegalázóbb nevetségességet is –, amitől egész életemben rettegtem. Tovább »
A repülőgépünk megstuccolja a vecsési káposztásföldeket, hogy aztán keményet zökkenve érjen földet. A kiskatona szemmel láthatólag fáradt, a vámosok egykedvűen néznek maguk elé. Ahhoz képest, hogy két órával ezelőtt 5-6 fokban dideregtem, szinte sokként ér a 15 fokos hőmérsékletkülönbség. A repülőtér kijáratánál kutyák hevernek a még meleg aszfalton. A sógorom messziről integet, átveszi a bőröndömet. Tegnap este riasztottam telefonon, udvariasan puhatolózik jövetelem oka felől.
– Meguntam a hideget. Otthon már napokon keresztül zuhog a hideg eső, fúj a viharos erejű szél, miközben az én biológiai órám kék eget, meleg délutánokat és lassan színesedő erdőt mutat.
– Akkor szerencséd van – bólint rá – mert ragyogó időt jósolnak. Tovább »
Kicsit nehéz megfogalmazni.
Mert ébren volt, de az volt az érzése, mintha álmot látna…
Az időt próbálta megfogni…
Az idő ebben az ébren-álmában olyan volt, mint egy bokor vagy törpe fűzfa. Szóval több ága volt, s ő azokat összefogta.
Megfogni olyan értelemben, hogy annak gyökere volt, s ő belekapaszkodott a fába.
Belé. Mert Vadmalac Bükkből származik.
És általában úszik az árral, most viszont egy kis menedék után vágyott. Hogy álljon meg vele az idő…
Forrás: Lenolaj.hu
Forrás: szerző FB-oldala
MOST VAGY BAJBAN, GYURI!
Jaj, hadd írjam ide ezt a kis nótát. Hármas honvédkoromban tanultam Debrecenben, mikor kirukkoltunk a Péterfiáról a sámsoni dombok felé.
Azt mondja, hogy:
Gulyás vagyok, annak is születtem,
Hortobágyon szilaj gulyás lettem,
A kutyám a Puli, a tehenem Muli,
Feleségem Juli, magam neve Gyuri. Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás. Befejező rész)
B. Gy. : Az elhangzott kérdések megfogalmazója is igazolni tudja egy esetleges „odaáti” elszámoltatás ürügyén: amikor két gyermeke tanult egy időben a kolozsvári egyetemen, és a tanári fizetésből kellő időben nem mindig futotta a kiadásokra, „Matyi bá” mindig annyi összeget kölcsönzött fizetésig, amennyire éppen szükség volt… Úgyszintén, a tusnádfürdői hétvégi ház manzárddal való kibővítésekor, az épületnek biztonsági rácsozattal való felszerelésekor, a telek bekerítésénél , a fiam somlyói házának építésénél adódó kisebb vasazati munkák elvégzését a Precízia mindig és időre vállalta és elvégezte. Volt úgy, hogy fizetésért, ellenszolgáltatásért, máskor „közmunkában…”
Hallomásból értesültünk „Matyi bá”-nak az egyház, szülőfalu, egyének – mint az én példám is mutatja – megsegítésében vállalt és véghezvitt karitatív tetteiről. Ezeket kérném tételszerűen is részletezni.
NAGY ANNA festőművész kiállítása a kolozsvári Bánffy palotában 2021. november 12-től december 5-ig. Megnyitó: 2021. november 12., délután öt óra. / A plakát : Papadopoulou Nagy Ildikó Niké munkája
Zsigmond Erzsi emlékére
„Volt egy asszony, öreg volt már, meg is hajlott a földnek. Én amikor ide jöttem, még senkit se ismertem. Egyszer jön, s hoz a szatyrában egy bóbitás szép csirkét. Azt mondja, hogy nekem hozta, legyen hozzá szerencsém.
Ida néni, hát mért hozta? Én ezt meg nem érdemlem; de ha élek, megpróbálom viszonozni másmiben.
Nagyon jólesett az nékem, nem éppen az értéke – a jó szívnek s szeretetnek égig ható kegyelme.
Drága kedves Ida nének ma van a temetése.” Tovább »
Veres Istvánnak, aki magyarra fordította
Erwin Wittstock: Végítélet Ónyírban című regényét
Éltek hajdanán itt szászok
s helyükbe költöztek mások
nem bírtak ki még száz évet
itthagyták a szülőföldet Tovább »
Bő másfél éve különböző korlátozások szabnak határokat mindennapi életünknek. A bezártság ideig-óráig kedvezett az alkotóknak, bőven jutott idő a befejezetlen kéziratok véglegesítésére. Számos jó kéziratból könyv lett — mi több: jó könyv is lett nem egy — de a könyv útja a nyomdától az olvasóig szinte teljesíthetetlen távnak tűnik: elmaradt a könyvbemutatók bevett szokása, elmaradtak vagy beszűkültek a hagyományos vásárok, s az interneten zajló könyvbemutató lehet elég arra, hogy megmutatkozzon a szerző, a kiadó, de olyan csupán, mint a főzőműsor: nézni lehet, még akár kellemes is a szemnek, de ízét-illatát nem érezni. Tovább »
KÜLÖNÖS TÖRTÉNET
A vasárnapi körmenet idején nagy baleset érte a Magyar Színházat. A súgó elakadt a forgalomban, sehogy sem tudott átkelni a kordonokon és nem érkezett meg az előadásra. A többi súgót nem lehetett megtalálni, és már-már veszélyben forgott az előadás. Bródy igazgató ekkor gondolt egy merészet: beültette az egyik díszletmunkást a súgólyukba, de szigorúan megtiltotta neki, hogy meg merjen mukkanni,
vagy súgni merészeljen, A színészek, akik már vagy százötvenszer játszották a darabot, egész előadás alatt nem vették észre, hogy minden segítség nélkül, kívülről játszanak. Kétségtelen, ha tudták volna, hogy súgó nélkül játszanak, hatvanhatszor belesült volna mindenik a szerepébe…
Színházi Élet, 1938/24. szám Tovább »
Az égre írj, ha minden összetört,
s ha még lesz ég, egy darabka legalább,
vagy kövesd azt a költőt, aki a borzalomban
a noteszlapjain kereste az eget,
akit halálba küldtek, mert akinél lapátnyél van,
az ütni fog. Jaj, milyen egyszerű.
Forrás: szerző FB-oldala
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
B.Gy. : Képviselői munkádat dicséri a mindmáig fennálló Sóskút-fürdő újjáépítése, felújítása szülőfalud határában, 2004 nyarán. Lényegét tekintve ezt a megvalósításodat hogyan foglalnád össze?
G. M. : Kezdeném azzal a megállapítással, hogy a Sóskút-fürdő egy nemzetközi jelentőségű alapítvány, az Ars Topia kezdeményezte újjáépítési folyamat eredményeként jöhetett létre. Az alapítvány képviselői, Jánosi Csaba barátom és Herczeg Ágnes felvették velem a kapcsolatot, és kérésükre biztosítottam a szükséges gyógyvízforrásos területet, az építéshez szükséges anyagi alapokat, valamint a kalákás munkások – falumbeliek és külföldiek egyaránt – napi ellátását. Megemlíteném továbbá Fábián Dénes, akkori kászonújfalvi plébános hathatós segítségét és hozzáállását mindenféle formában: a közmunkások toborzása, a felavatás hit-alapon történő megszervezése, Tamás József püspök úr részvétele, áldása, szentelés stb. Minden év júliusának utolsó vasárnapján megemlékezést tartunk: szabadtéri mise, kulturális műsorok, a környékbeli meghívott plébánosok és szomszéd falusi vendégek részvételével. Humoros vonatkozása az ünnepségnek, hogy a helybeli plébános úr Matyi-búcsúnak keresztelte el. Annál is inkább, mivel az eszem-iszom költségeit is „fentnevezett” szokta biztosítani. Még elmondhatom, hogy a Sóskút-fürdő felkapott lett, mind a helyi, mind pedig a környező falvak lakossága szívesen látogatja, a szokásos, évi rendezvényen kívül különböző korosztályú emberek, fiatalok, nyugdíjasok, sportegyletek stb. itt tartják találkozóikat. Még hozzáteszem: így volt ez mindaddig, amíg tiszta, rendezett, jó állapotban maradhatott. A gondozását egy megbízható nyugdíjas ember látta el, néhai Prigye András, akit én fizettem, és feladatát, míg élt, példásan teljesítette. Sajnos, utódja nem került, aminek a Sóskút-fürdő és környékének mai állapota mutatja a kárát.
Már fennebb szó volt róla: a kommunista korszakból azt a furcsa helyzetet örököltük, hogy a Kászonok számára a villamosenergia-ellátást nem Hargita megye biztosította, hanem a szomszédos Kovászna megyéhez tartozó Kézdivásárhely felől érkezett az áram. Így, az időjárási anomáliák miatt bekövetkező, elég gyakori áramkiesések a szomszédos megye szakemberei jóindulatának a függvényében rendeződtek, sok esetben több napot is késve, aminek a kászoni lakosság látta a kárát. Így, fontosnak tartottam beavatkozni, valamilyen megoldást találni e fonák helyzetre. Megismerve a szakterületen érvényesülő bürokráciát, szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt. Többen is figyelmeztettek, hogy rengeteg buktatója lesz a dolognak. Lehet, ha szakember vagyok, és alaposabbak az értesüléseim, elálltam volna a feladattól, de talán éppen ez volt a szerencsém, hogy hűbelebalázs módjára belefogtam, nem tekintve a nehézségeket, aminek az lett az eredménye, hogy a jelen pillanatban a Kászonok villamos energiával való ellátása nem függ csak Kovásznától. Tovább »
Tizedik rész egy feltételezett román kormány névsoráról és arról, hogyan kacag szembe a hatalommal a megalázott.
Mind lehettek, ha most már megöregedtek. Mikó hiába volt főispán Maros megyében, ha már csak lépegetett, Piets Béla hiába volt híres ügyvéd, ha már legyengült annyira, hogy meghalt már a börtönben. Szörtsei már nyolcvan éves volt, meg is halt. Kovács Balázs már a hetvenen is túl volt, Fintinar ügyvéd már a hetven fele járt, meg is halt ott. Tovább »
Ki tart engem?
A sötétség
Ki szeret?
A fájdalom
Ki segít nekem?
A könnyek
Mindig ázok és fázok.
ha nincs hegy minek nekimenne
hang a fülhöz vissza hogy térne
vele szemben mered
égre Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Nézi, Vadmalac, nézi, Komája mit csinál. Szokta érteni a szavait, sőt, a mozdulatait, mondhatni, fél mozdulatból értik egymást.
Ám ezúttal…
A Koma egy cirokseprűvel jár körbe, s mintha valamiből sok lenne, a ház előtti terecske közepére gyűjti össze, mit is… Tovább »
Pusztai Péter rajza
