darazsak szállnak
méhecskék zsonganak
tikkasztó forróság
perzseli a nyarat
árnyékba húzódnak
a vadak Tovább »

Csoszogi, a tudósító

Egy ember jelleme akkor kezdődik, amikor először meglátjuk – az első benyomástól nehéz megszabadulni, főleg, ha nem is érezzük úgy, hogy meg kellene. Cseke Gábort a Polis Könyvkiadó szerkesztőjeként ismertem meg, emlékiratát mi adtuk ki annak idején. Rokonszenves volt a memoár hangja, ez a csendesen elszámoló, tárgyilagosan valló hang, és nagyon érdekelt, kicsoda rejlik mögötte. Az ő nemzedékére mindig is kíváncsi voltam, és nem a szűk biológiai értelemben: mindenkire, aki az „aranykorban” élte le felnőtt éveit.
Egy Csoszogi szerű ember jelent meg előttem, nagy bajuszú, pontos beszédű. Tovább »

Gyermekek szombatja a Mikó vár udvarán * Fotó Kis Szilárd

Felejthetetlen hét áll a Csíkszeredai Régizene Fesztivál mögött, amely múlt szombaton startolt, és a régizene nagyjait gyűjtötte egy csokorba tartalmas utazásra hívva ezáltal az érdeklődőket. A hétvége is eseményekben dúsnak ígérkezik, ezekből szemelgettünk. Tovább »

kezd begyűrűzni egyre inkább
a harci kedv étvágyat gerjesztve
parázs vitákra megoldhatatlan
kérdéseket feszegetve
ne csörgedezzen békésen
ne áradjon lustán elterülve
fodrozzon hullámokat
kavarjon hatalmas vihart
mossa ki az áporodott izzadtság
langyos rétegét bőrünk alól is

2021-07-12

illatos kenőcs
lapul a pléhdobozban
megkezdetlenül Tovább »

Elérkezett a dióverés ideje

(Beszélgetés a nyolcvan éves Cseke Gáborral)

Első olvasásra versei puritán egyszerűséggel közölt gondolatsoroknak tűnnének, ha a figyelmes olvasó nem érezné mögöttük az átélt, megszenvedett tapasztalatokat, melyek garantálják a felszínre bukkanó szavak hitelességét. Így jövünk rá, hogy Cseke Gábor életműve hasonlít némiképp a jéghegyre: nem láthatnánk a hófehér, hamisítatlan gyémántként csillogó csúcsot, ha azt nem támasztaná alá a nála kétszer nagyobb, láthatatlan alapzat.

/Részlet egy befejezhetetlen drámából /

Ha te tudnád…

– hisz azért írtam meg
mióta mindent, mit szeretek
tiltasz, ellenzel, nem értesz meg
kivagyok! Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

Tőle tanultuk * Hogy legyek immár adys olykor legalább, hadd mondjam ki kereken: az ő istenes verseinek semmi köze ahhoz a borzalmas klapancia-áradathoz, amelyet sok fészbukoló megoszt és lájkol pusztán azért, mert „olyan szépeket” mond Istenről és főleg arról, aki hisz benne. A szépség: problematikus – ezt is Adytól tanultuk. A szépség nem az, amiért egy szalmaszálat sem kell keresztbe tenni, s aminek élvezéséhez elég folyamatosan a hagyományra hivatkozni. A szépség nem az, amikor békén hagyjuk a nézőt, hanem amikor bevonjuk valamibe. Sem Fellini, sem Mozart, sem Frida Kahlo nem azért szép, mert ahhhh és ohhh. Ady aztán végképp nem. Tovább »

Viszonylag messze volt a vízimalom a településtől, lent a völgy alján, a határ mellett, a Szilvás-patak kanyarulatában, de az öreg, aki megtalálta a holttestet, utóbb nem emlékezett, hogy jutott haza, mindenesetre az a kétzsáknyi kukorica, amit eldugva valahogy megőrizgetett, s most őrölni elvitt, szétzötykölődött a szekér derekában. Amikor a csendőrhöz ért, még akkor is csak dadogott, hogy vérbe fagyva találta, s hogy dulakodás nyomai is látszanak; a csendőr bosszús volt, ráripakodott az öregre, hogy szedje össze magát, beszéljen értelmesen. Az valahogy kinyögte, hogy Suciu Bercit, a molnárt. Tovább »

azt álmodtam hogy háj zsuj fán
ez egy kínai mondatrész
sosem tudtam mit jelent Tovább »

selyembe öltözött az éj
fátyla mögött rejtély
hallgatnám titkait
lesném a szavait Tovább »

Marosvásárhely légvonalban 431 kilométernyire van újlipótvárosi lakásomtól. Ha hajnali kettő és három között pittyeg a mobiltelefon, arra rezzenek föl, hogy Ágoston Hugó elküldte az UHC legújabb számát. Tudom, hogy A Hét című bukaresti magyar hetilap digitális örökösének ÚjHét.com a hivatalos neve, de már annyira része az életemnek, hogy a házilagos rövidítést használom. Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

A kereső hang * Ha manapság körülnézünk a világban, úgy tűnik, a kereszténység sok helyen az ótestamentumi próféták indulatára egyszerűsödött, azzal a kiegészítéssel, hogy ma mintha a pedellus próféták kora jött volna el: mindenkire haragszanak, de senkit nem próbálnak meg megérteni, és a hitük sem igazi. A kereszténység leghangosabb hirdetői ma nem hallottak Jézusról, és főleg arról a részvétről, amely rá mindenkor jellemző volt.
Ady költészetében is az ótestamentumi hivatkozások vannak többségben, de az istenes versekben egy vívódó, tépelődő, szorongó beszélő szólal meg. Azt mondanám, Adyt nem lenne szabad az Üzenet egykori iskolámba című verssel kezdeni, mert ez a vers a kamaszokat irritálja, akik Adyt valami bús kedélyű osztályfőnöknek nézik, míg más versei viszont a dölyfös bohémet jelenítik meg. Ha ellenben az istenes versekkel kezdjük megismerni… Tovább »

Időszámítások

Vasárnap van a menetrend szerint,
valamelyik arcod az ajtóban áll,
miként azt a mosolygó,
kosztümös halál
időnként teszi. Tovább »

Elmarad a régi szánkóverseny,
elemista értesítőmben a
piros tintával írott tízesek,
vizsgák izgalma,
s az a diszkrét, fűszeres illat,
mely az esküvői csokromból áradt
a fényképészre várva – Tovább »

azt vettem észre, versemben
azonosulok azokkal, kiket szeretek
átveszem szomorúságukat
örömüket, velük lélegzem
fájdalmuk, vígságuk nem enyém Tovább »

ELKÉPZELNI A VILÁGOT

Karinthy Frigyes most utazott el Stockholmba ahhoz a híres sebészhez, aki nemrég Sztálint operálta meg Moszkvában. Hűséges barátja, Márai Sándor kikísérte a vonathoz, és amikor eljött a válás végzetes pillanata, elérzékenyülten mondta neki:
— Gyógyulj meg, édes Fricikém, okvetlenül gyógyulj meg!
— Ha az orvosok meg nem akadályoznak benne, rajtam nem fog múlni a dolog, erről megnyugtatlak. Tovább »

Minden nap szakad
ujjnyit, karnyit a vitorla,
nem tudom, meddig
tombol az átok vihara,
mikor s kibe harap,
vagy ha valaha is lohad – Tovább »

Egész idő alatt tépelődtem
Végigízgultam
Végül kitúdódott
Kifelejtettek benne se voltam

Forrás: szerző FB-oldala

Csíkszeredai régizene fesztivál, harmadik nap. A Márton Áron főgimnázium dísztermében a cseh Jiri Havrlant csemballóművészt hallgatja a közönség. Szántszándékkal így, távlatosan hagytam meg a képet, hogy az egykori véndiákoknak is dobbanjon meg a szívük.