Koplalunk hát, oly drága a kenyér –
vagy csak a léha társadalom unt ránk,
azért olcsult meg úgy a vers, a munkánk,
hogy lassan egy silány cipót se ér? Tovább »

APUKA NAPJÁRA

Június 21.
Édes apám, eléd áll most
Hálás szívű gyermeked,
Hogy végtelen jóságodat
Megköszönje most neked, Tovább »

Énekes Gergő egyike volt azoknak a fiatal székely legényeknek, akik a második világháborút követő években vetődtek a városba. Háromszéken látta meg a napvilágot, inkább kulákfiókának – szinte kakukkfiókát írtam – illett volna be, de valahogy szerencséje volt, az új rendszer nem zaklatta a kelleténél többet. Tovább »

A nyár szívében
Téli álmaink vannak.
A szüret utolsó napjain.
Emlékszünk a tavasz örömeire.

Hét végi őrjáratunkon a Magyar Elektronikus Könyvtár polcai között váratlanul két kötetes, remek gyűjteményre bukkantunk: a Gracza György összeállította A nevető Magyarország című „második, tetemesen bővített kiadásban” napvilágot látott adomatárra, aminek struktúrája a következő: Tovább »

A járványhelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-várban június 18. és július 30. között. A péntek délután megnyílt kiállítás anyagát Tűros Eszter művészettörténész ismertette a Hargita Népében: Tovább »

Túl sokan vagyunk

Mi mindig túl sokan vagyunk,
és a vártán túl kevesen,
a pincelyukban reszketünk
amíg más bátor nem leszen. Tovább »

arany színű
forrasztó cin
forr a vasedényben Tovább »

VÁMVIZSGÁLAT

Északra és délre és nyugatra és semerre olyan alapos és kimerítő értelemben nem veszik a vámvizsgálatot, mint a románok, a befelé utazóknál. Nem egy őrszolgálatot tartanak, hanem hármat is. Az első vámost tíz perc múlva ellenőrzi az ellenőr, az ellenőrt tíz perc múlva egy főellenőr. A legborzasztóbb a dologban, hogy minden egyes esetben azt hiszed: na, hál’ Istennek, túl vagyunk a vámvizsgálaton.
Selyemre vadásznak. Romániában óriási a selyem vámja. A legális úton bevitt selyemholmik ára is óriási aztán a boltokban. És természetes, nagyban folyik a csempészés. Ezért az az irgalmatlan kutatás a határon.

Magyar Úriasszonyok Lapja, 1926. szeptember 1.

OKOS TANÁCSOK

A háziasszony, mielőtt ebédjét elkészíti, főzze meg puhára az — urát.
A táncosnő partnerével lépjen előírás szerint, és dolgát úgy rendezze, hogy utoljára az oltár elé lépjen.
A költőnő, ha csinos, írjon verseket, és összegyűjtve adja ki — a tolakodók útját.
Az orvosnő gyógyítsa meg az érte epedők szívét.
A színésznő sohase játsszék imádóinak szívével, de ne is ugorjon be nekik.
A lovarnő ne beszéljen udvarlójával lóhátról.
A festőnő fesse rózsás színre a jövőt.
A telefonosnő sohase beszéljen mással, és kösse össze magát udvarlójával az anyakönyv-vezető előtt.
A pénztárosnő, ha szerelmese több csókot kér, vonja le a konzekvenciát.
Az elárusítónő árulja el rajongója előtt szíve érzéseit.
A trafikosnő vegye az életet a könnyebb oldaláról, és drámákkal ne szolgáljon kedvesének.
A fodrásznő fésülje meg gondolatait, és olykor mossa meg az udvarlója fejét.
A szakácsnő rántsa ki babáját a bajból.
A varrónő varrja szerelmese nyakába magát.
A politikusnő legyen mindenkor jó párti.

Magyar Úriasszonyok Lapja, 1926. május 20.

Végül

Hallgatsz, hallgatsz,
s én forgok a csendben fuldokolva.
Visszájára fordult ez a szerelem is,
visszaüt minden, mint a bumeráng. Tovább »

(avagy miért nem „úgy romantikus”, ami patetikus?)

Talán a megkésettség (ülök rajta évek sora óta, pedig érdekel…!), talán korábbi regényeinek általam lelkes fogadtatása (és az új kötet más tónusa), vagy pusztán a csalárd alakok vigéckedése kortárs irodalmunk mezőiben (életvilág- és metrókijárat-szagú lett a legtöbb lírai légkör is) – ezeket nem tudhatom, csak úgy éreztem cirkalmas históriába fordult át Péterfy Gergely kötete, A golyó, amely megölte Puskint.1  Péterfy regényíró, bár ír forgatókönyvet, szakácskönyvet, más egyebet is…, de talán regényeinek jelenetsorai rendre a párhuzamos másként-látás, a többszempontú átérzés, a lehetségesnek reálisba fordult megannyi alakzata révén bomlanak ki. Már amikor bomlanak, s nem csupán bonyolódnak, sűrűsödnek, csomósodnak, akkor is rendre valamely bukástörténet a megnemesítő komponens, rendszerint valamely történeti kalandba gravírozott stiláris bravúr a morális szövegképződmény alapja is. Így alakult talán a Golyó esetében is, aki ezúttal nem ölte meg Puskint, bár erősen szándékozta volt. Viszont mementóként megmaradt nagypapi ódonságai között, utóbb hatalmasabb értékre emelkedve, mint lehetett volna karrierje, de nem lett, s lehetett volna Péter bácsi fennkölt esszéjének vagy akadémiai kiselőadásának tárgya is, ha nem mindössze egy fotó a gyilkos és elvetemült eszközről. Lövedék töredéke – kevésbé klasszika-filológiai tárgybesorolás, de még ezzé is lehetett volna… – hacsak. Tovább »

2017 nyarán, a kolozsvári Magyar Napokon mutatták be az Erdélyi Krónika címmel indított és azóta is következetes rendszerességgel épített történelmi tárgyú honlpot a nagyközönség számára. A nem könnyű feladatra vállalkozó kis csapat céljául a történelmi megalapozottságú népszerűsítést tűzte ki, hiszen gyakran előfordul, hogy új kutatások csak a szakma számára válnak elérhetővé. Tovább »

nálunk Petőfi holtan
akarom mondani hősi halottként is
hírében nyerésre áll – ha lehetett eddig
hát bölcsen elkerült minden
hozzá nem illő vitát
a város főterén ahogy magaslik
annál inkább érthető immár
nincs impozánsabb Petőfi szobor Tovább »

„Az ember egy léha, egy könnyelmű senki” – mondja a sláger, ez azonban csak a szokásos poétizáltság: az ember szimplán hülye. Egész életemet olvasással töltöttem és töltöm, és mégis képes voltam leírni valamikor, hogy az akkori utóbbi évek egyetlen olyan Nobel-díjasa, aki megérdemelte a kitüntetést, Günter Grass volt. Aki valóban nagy író, de honnan vettem, hogy Doris Lessing nem az? Tovább »

Az Adria keleti partján a legtöbb magyar ereklyét Dubrovnikban, az egykori Raguzában találjuk. Az ereklyék tisztelete ősi emberi szokás: természetünk mintegy szükségét érzi annak, hogy egy, később többnyire szentté avatott személlyel a közvetlen, fizikai kapcsolat ily módon tovább éljen és szelleméből átsugározzon valamit az utókorra. Tovább »

Harag György-emlékévet hirdetett tavaly a Magyar Művészeti Akadémia, az összművészeti programsorozat részeként az akadémia kiadójának gondozásában két, a nagy formátumú rendező életművével foglalkozó kiadvány is napvilágot látott. Az Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza címmel megjelent, fényképekkel gazdagon illusztrált kötet a Harag György életét és pályafutását bemutató album, míg az Egy európai Kolozsváron – Harag György színházrendező Harag írásait, vallomásait, beszélgetéseit és róla szóló írásokat közlő kötet, szerkesztői Ablonczy László és Kovács Örs Levente. Tovább »

a boldogság
a valami
a napok színes lapjai
az ébredés
a vizelés
a gazda hosszú karjai Tovább »

Egy filmszínésznő kutyája rendkívül értékes ajándékot kapott.
Az ajándék egy kutya-könyv. Még pedig úgy kutya-könyv, ahogy vannak gyermekkönyvek, ifjúsági, úri leány, jó társaságbeli és züllött, csavargó könyvek.
A különleges ízléssel és szelíd szigorral megválogatott könyveket hajdanában az „ad usum delfini“ fölirattal látták el. Tovább »

Lakkozott deszkaemelvényen
nyekereg a felzárkózott fátum,
díszruhában utazik, folyton –
arra indul, amerre tiltó táblák
százait ő maga csapta a földbe. Tovább »