Simonfy József: alkonyodik
Alkonyodik
Arcomra
Kiül
Ami bennem
Egész nap
Összegyűlt
Forrás: szerző FB-oldala
Alkonyodik
Arcomra
Kiül
Ami bennem
Egész nap
Összegyűlt
Forrás: szerző FB-oldala
Fogtam a csíkos ingemet este. Székre terítve
vártam a holnap éjjeli jöttét és a napot.
Íme, ma csíkos ingbe borultam. Nyár szele szárít,
csakhogy a régi kódvonalaktól jött az öröm.
Budapest, 2021. VI. 20. Tovább »
Könyvügynök állít be a kis színésznőhöz, aki a rossz nyelvek szerint aligha lehetne egyetemi tanár a Sorbonne-on. Kipakolja a táskáját, és: ajánlani kezdi a könyveket.
— Ez itt Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk. Díszkötés, két pengő.
— Nem kell. Láttam moziban.
— Akkor talán Bus Fekete Lászlótól a »Szerelemből elégtelen«.
— Nem kell. Ott voltam a Vígszínházban a főpróbán. Tovább »
hová gondolsz
tépett idegekkel
rohansz a világba
hová szaladsz
meg akarod váltani azt Tovább »
Szerkesztőségi gyűléseken, a szokásos tulajdonosi és főszerkesztői ötletelések hallatán, Várdi gyakran maga elé dörmögte: tyúkkombinát. Fiatalabb kollégái kezdetben szó nélkül eresztették el a fülük mellett, csak amikor már sokadjára hallották tőle a gunyoros megjegyzést, kezdtek érdeklődni jelentése felől. A válasz mindig egy sokat sejtető félmosoly volt, amit egy lemondó kézlegyintés kísért. Aztán egyszer eljött az ideje a magyarázatnak is. Tovább »
Kinyitom a lakatlan porták könyvét,
hogy farkasszemet nézzek
a szürkehályogos ablakokkal
s a kúttal, melynek felkiáltó jele
kibukik a nyomtalan hóból. Tovább »
Deák Ferenc egy pityergő gyermeket látott az utcán, a ki nem volt képes hazatalálni. Az öreg úr megfogta a gyermek kezét s szépen hazavezette.
A gyermek apja, egy pocakos hentesmester, teli volt hálával és köszönettel. Sőt mi több, zsebébe nyult és Deáknak, a kit nem ismert fel, egy forintot akart a markába nyomni. Deák persze, visszautasította az ajándékot.
A hentes csak most kezdte észrevenni, hogy az öreg úr talán mégsem olyan közönséges ember, aminőnek kopottas atillája után látszik.
– Ha már a pénzt nem akarja elvenni, – szólt a hentes, – fogadjon el tőlem legalább egy jó tanácsot.
– Egy jó tanács! – mosolygott Deák. – Annak soha sem voltam ellensége. Hadd halljuk!
– Ne egyék nyáron soha tormásvirslit. S ha mégis ráfanyalodik, nézze meg jól, mert a legtöbb esetben lóhus van benne. Tovább »
Ne bízzál a strandon kötött szerelem tartósságában, mert az homokra épült.
Nem illik a nőt a vízbe mártani. Úriember csak a vetélytársát mártja be.
Ha szépasszonynak udvarolsz, tartsd be a sorrendet. Előbb sülj le, és csak aztán sülj fel.
A strandvendéglőben elég félig levetkőznöd. Ha fizetésre kerül a sor, úgyis levetkőztetnek teljesen.
A strandon affektálnod fölösleges. Lelked legyen teljesen átlátszó.
Azonban vigyázz, nehogy összetéveszd a lelkedet a fürdőruháddal.
Ha strandra készülsz, hosszú és rövid fürdőruháid közül okvetlen a rövidet válaszd. Úgyis az járja, hogy a nő a férfival szemben mindig a rövidebbet húzza.
Ha a nap nagyon tüzes, illik védekezned, ez fel nem fog tűnni senkinek. Ha azonban az udvarlód tüzes, ne védekezz, mert ez feltűnik mindenkinek.
Magyar Úriasszonyok Lapja, 1926. július 1.
jaj a félmúlt csapásai is
milyen varázslatosak voltak
teli volt álmomban a nap
piros poloskákkal
felébredtem s jégkrémet ettem Tovább »
A Koma egész életében azért szenvedett, mert ő túl alacsony. Mondták ezt róla rondábban is, de a Vadmalac család nem bántotta.
Próbálkozott a Koma magasított sarkú cipővel, különböző porokkal, mindhiába. Tovább »
Ezek a foltok nem viharfelhők,
nem szépséghibák az ég padozatán,
sem összeesküvés, államcsíny jelei.
Azt rebesgetik, a pusztulás alkonyán
szürkülödik hasonlóképpen. Tovább »
Lakatos Máté, más néven Csula élt-halt a fociért. Az utánpótlás-nevelést szolgáló központ beindulásakor maga is a hidegvölgyi cigánytelepről érkezett sok-sok társa, valamint három testvére társaságában a salakpályán folyó válogatókra. Végül csak őt tartották meg az edzők, a többiek túl könnyűnek bizonyultak. Tovább »
fűben és fában
a kis virágban
utat tör
az élet Tovább »
I. Ferenc császárról, aki a magyar jakobinusokat végeztette ki, tartotta fenn a szóhagyomány ezt a jellemző kis történetet.
Ferenc császár valami terhes nagy adó kivetése után kérdezi a kancellárjától:
– Mit csinálnak a magyarok?
– Esznek, isznak, dáridóznak, – válaszol a kancellár.
– Akkor hát nincs semmi baj! – nyugszik bele a császár és újabb adót rak a magyar nemzet vállaira.
Az új adó után megint csak a kancellárhoz fordult:
– Nos, mit csinálnak a magyarok?
– Dikcióznak, protestálnak! – jelenti a kancellár.
– Se baj, hadd dörögjék ki magukat! – jegyzi meg az uralkodó, s még egyet csavarint az adóprésen.
Ezután ismét kérdi:
– Hát most mit csinálnak a magyarok?
– Hallgatnak és isznak! – hangzik a jelentés.
– Akkor már baj van! – kiált fel az uralkodó. – Most már csakugyan dobni kell valamit a magyarnak.
S csakugyan 1824-ben, tizenhárom évi önkényuralom után, összehívta a magyar országgyülést. Tovább »
Június 23-án du. 6 órakor kerül bemutatásra a marosvásárhelyi Bernády házban Székely Ferenc: Távolban egy fehér torony és Aranypénz című, jeles erdélyi személyiségekkel készült interjúkötete, valamint A pusztakamarási családkönyv, amely a Pusztakamráson élő magyarok 300 éves családtörténetét tartalmazza.
A köteteket ismerteti: Gáspár Sándor és Barabás László.
Meghívottak: Kuti Márta, Kákonyi Csilla, Tomcsányi Mária, Kilyén Ilka, Bandi Árpád, Jakab Sámuel, Tóth Béla.
Lajos késő estig játszott. Gitáros volt. Most azonban olyan másnapos, hogy arra még szavak sincsenek. Reggel nyolc óra. Szilvia a felesége a konyhában mosogatott. Lajos kisétált a konyhába. Alig bírta magát vonszolni.
– Csinálok neked rántottát! – mondta Szilvia.
– Köszönöm. De azt hiszem, még egy nagyot alszom.
– Rád fér. Tovább »
Ez itt a forradalmi város.
Meghaltunk, aztán visszatértünk,
hogy tönkretegyük, miért haltunk,
miért szabadságot akartunk,
s amitől már remegve félünk. Tovább »
ez a rejtett a földön túli
szobatárs a hangtalan
az álmatlan aki most is
a keret mögül tekint szét Tovább »