A most 59 éves kolozsvári grafikus a kortárs erdélyi képzőművészet egyik legaktívabb tagja.  1958-ban született Alsócsernátonban, a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban érettségizett, utána Feszt lászló tanítványaként a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát.

          Az Apáczai Csere János Líceum rajztanára, Galériájának szervezője, grafikusművész, könyvillusztrátor, festő. Olykor módszertani írásokat, verseket közöl, és ha úgy adódik, tiltakozó táblával a nyakában tüntet Kolozsvár főterén az Apáczai Líceum képzőművészeti részlegének megszüntetése ellen. Csoportos tárlatok rendszeres résztvevője, számos egyéni kiállítást rendezett Kézdivásárhelyen, Alsócsernátonban, Kovásznán, Tordaszentlászlón, Kolozsváron és Marosvásárhelyen, magyarországi alkotótáborok meghívottja, a Barabás Miklós Céh és a Magyar Képzőművészek Világszövetségének tagja. Tovább »

szépséged őrzöm

jóságod védő pajzsom

lelked hófehér

B.Tomos Hajnal sorozata

A Brassó megyei Krizba szülöttje, Seres András néprajzkutató, aki évtizedekig élt és dolgozott Négyfaluban is, ez év március 23-án lett volna 88 éves, ha a Teremtő idejekorán magához nem szólítja. A minap erre az évfordulóra emlékeztek Nágyfaluban és méltatták a kitünő néprajzos gyűjtő- és tudományos munkáját. A Barcasági Csángó Kézműves Egyesület türkösi székházában lezajlott eseményen többek közt Köpe Ilona tanítónő régi varrottas-és szőttes gyűjteményét, valamint a Sipirka diák-tánccsoport előadását tekinthették meg a jelenlévők. A vidám hangulatról a négyfalusi Trió zenekar gondoskodott.

A fotón Köpe Ilona mutaja be kollekcióját. A képet Veres Emese Györgyvér készítette.

Mosonyi Tamás: Elkobzott szoborkölyök/Confiscated puppy sculpture (hegesztett acél, tölgyfa/welded steel, oak, 60x16x18cm)

Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak ? A négy faluból anno összeverbuvált városka meglehetősen szűk járdáin alig tudtak pár arasznyi virágágyásnak, no meg a vadonatúj kovácsoltvas-padoknak helyet szorítani. Legyintgettek is szaporán a helybéliek, hogy épp ez hiányzott nekünk: vénasszony kalapjáról a kakastoll.

Kezdetben biza árválkodtak eleget az amúgy elég tetszetős, frissen lakkozott padok, de aztán szerre „belakták” őket a csavargók, alkoholisták, meg az utcagyerekek.

Nos, egy ilyen padon pillantottam meg az ősszel egyik hajdani osztálytársamat. Ott kuporgott valami kétes külsejű csavargó mellett, de látszólag tudomást sem vett róla. Tekintete valahol a közeli épületek tetején kószált, ahol ilyenkor a galambok szoktak sütkérezni. Haja ritkás-zsírosan tapadt koponyájára, beesett arca valami mély szomorúságot, szinte rémületet tükrözött. Melléje telepedtem, de nem vett észre, amíg meg nem érintettem a karját:

– Mi van veled, Nusika? Rosszul érzed magad? Tovább »

ím a látható roncsok

a selypítő végtelen

– és a véges dadog

(én miben hallgatok? Tovább »

Szomorú vagyok. Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebbb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors. Gyászolom a szomszédomat, aki minden nap kiállt a kapuba, pont akkor, amikor én havat hánytam, vagy falevelet sepertem, hogy lefitymálja a munkámat, s „belém szúrkáljon” sértő megjegyzéseivel. Ő volt a szünet nélkül szolgálatos démonom, aki éjjelente átugrott a kerítésen, hogy motorolajat öntsön legszebb almafáim tövére s öklömnyi lyukakat hasítson műhálós kerítésemen. Ő volt, aki a frissen festett kocsim ajtaján „szép napot” kívánt nekem egy 10 colos szeggel. Néha már álmomban is megjelent, éles karmokkal, szarvakkal felfegyverkezve, ahogy egy igazi sátánhoz illik, és addig szorongatta a torkomat, mig fuldokolva fel nem ébredtem. Tovább »

Tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban (1965), a kolozsvári Pedagógiai Főiskolán (1968), valamint a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben (1982) végezte. 1968-tól rajztanár Vajdahunyadon. 1981-től tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének. 1993-tól alapító tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának. 1997-től az újraalakult Barabás Miklós Céh tagja. 2006 óta Vajdahunyad tiszteletbeli polgára.

Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata

Népi kézműves programot hirdet március 27 és 31 között a Barcasági Csángó Kézműves Egyesület. A reggel 10 órai kezdettel folyó öt napos oktató tevékenységek során szövést, szabás-varrást, horgolást stb. tanulhatnak a helyi hagyományos minták és kézműves-technikák iránt érdeklődők. A négyfalusi kézműves-mesterek az Egyesület türkösi székházában várják őket.

Fát láttam, mindahánynál nagyobbat,

égmagasságban roskadozó toboztömeg;

Templomot láttam, ajtaja tárva,

s ki rajta kilép, mind sápatag, szilárd,

halálra kész;

Nőt láttam, rúzsos mosollyal

kockát vetett,

s láttam, hogy vesztett.

Mindezen dolgok köré kört rajzoltak,

és senki át nem lépheti.

Boda Edit fordította angolból

B. Tomos Hajnal sorozata

Március 17-én mutatta be a brassói Reménység Házában a Szent Mihály Szekere nevet viselő magyarországi vándorszínház a Honszerelem! Vess tiszta lángot! –című előadását. A zenés-táncos-verses pódiumműsoron Walter Ferenc, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Kovács Dániel zongoraművész és Gallyas Márton néptáncos lépett fel. Az előadást március 18-án Déván, 19-én Gyulafehérvárt , 20-án Nagyenyeden, ismételték meg, majd 21-én Vízaknán és 22-én Nagyszebenben szerepeltek.

A fotó a három előadót ábrázolja, készítette Házy Bakó Eszter

1998. márc. 14. Félixfürdő

Kinn omlik a hó, temet mindent Gyönyörű a havazás innen az ágyból, a test kényelmes pozíciójából. A lélek hófúvásos zugaiban bennem is omlik minden, de nem betemeti a fájdalmat, a soha nem szűnőt, ellenkezőleg, minden szépségével az élet, amit produkálhat a természet, a havazás, valahol ott mélyen téged idéz. Belelátlak a tájba, bárhol járok, bármit teszek, mintha a létező valóság lenne az elképzelt, és mögötte ott állasz te, aki mindig figyelmes, tettre kész, örök ifjúi arcban mélyen ülő elevenség, két komoly kékség, a két gyönyörű kék szemed világít, átjárja testem e fény, e villanás. Téged képzellek valóságosnak, a lelki szemeimmel látlak, miközben a valódi szemléli a természet nyújtotta szépségeket. Tovább »

Hiripi Zsuzsával először a szatmári Népművészeti Iskolában találkoztam, ahol szobrászatot tanult. Jó kis csapat gyűlt össze annak idején, itt szerezte első képzőművészethez kötődő ismereteit Zagyva László, a szatmári Hám János szobor alkotója, Domokos Lehel, a szatmári főtéri szökőkút megálmodója.

                 Tovább »

Valami összeállítást küldött nekem email formájában. Emailhez csatolva Wordban az anyagot. Milyen szöveg volt, már nem emlékszem, de az élményre, hogy egy szememnek igen kellemes betûtípusban volt begépelve, igen. Georgia – azóta is azt használom… (Gergely Tamás)

Hát elment…és a világ, az én világom ridegebb, bizonytalanabb hellyé vált. Pedig… nem is találkoztam vele soha, csakis a virtuális térben. De azon is átsugárzott az az elszánt odaadás, a kultúra végvári kapitányának az a (meg)rendíthetetlen kitartása, az a sivatagban is vizet fakasztó hit, a kultúrának az a józan, de elragadtatásra is képes szolgálata, amely miatt jó volt arra gondolnom” ma itt”, hogy a digitális üzenetek túloldalán ott él valahol ” fehérek közt egy európai”. Tovább »

Ott kuporogtam

a forró homokon,

csapzott hajam

koponyámra tapadt,

szájam szegletén

vér csurgott alá

tépett mellemre

s a tömeg még mindig

köveket keresett. Tovább »

Tovább »

Tovább »

A Kitárulkozás kötet elõszava:

Buddha: „Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.”

Vagy húsz esztendeje egy ciprusi kis kopt templomban üldögéltem, s fáradt lábaimat keresztbe rakva élveztem a falakból áradó hűvöst. Éppen elbambultam, mikor egy helybéli anyóka belépett a napfényről. Nem láttam jól, csak azt, hogy töpörödött, hajlott hátú, no meg hogy tiszta feketében volt. Jaj-jaj, úgy nézett rám, mint akinek az ördög jelent meg. Nem sokáig hagyott kétséget afelől, hogy az ördög én vagyok. Nem tétovázott, egyenesen rám rontott, csontos kezével erőszakkal szétszedte keresztbe rakott lábaimat, és egymás mellé rakta. S mellé magyarázott, de úgy, hogy mindent értettem, holott egy szót nem tudok görögül. Szégyelltem is magam, mert még azt sem tudtam, templomban nem illik keresztbe tett lábbal üldögélni. No, most megtanultam. Örökre. Tovább »

Gyalog az Univerzumban – Cseke Gábor dolgai

Gábor oldalait nézegetem az ivisz.hu-n. Az egyik beceneve a Gyalogos. Amennyire én megismerhettem innen Kecskemétről, az is. Gyalog járta be az élet és az alkotás végtelen útjait. Ezek az utak sokunk számára megnyíltak, amikor a kezünk ügyébe került az Internet, és már saját magának is csinálhatott honlapokat az ember. Vége lett a kiadók, szerkesztőségek egyeduralmának, mindenki szabadon feltölthetett bármit a világhálóra, sőt, saját weboldalt működtethetett. Nagy varázslat volt ez, szerintem ma is az. Gábor valósággal tobzódott a honlapozás mámorában, Urszu1-2, Aranytalicska, huszadikszazad.hu, ivisz.hu, Káfé Főnix, amikről én tudok. Nemcsak – és főleg nem elsősorban! – a saját munkáit propagálta, hanem a kortársai, barátai, felfedezettjei szellemi kincseit aranytalicskázta át a Digitális Univerzum örökkévalóságába. Tovább »

A Káfé megy tovább – immár Gabi nélkül. Azok a szerzõk, akiket eddig Gabi publikált, küldjék nekem a mûveiket – mailcím a „Magunkról” rovatban; a Káfé története mellett. Gergely Tamás

Amíg be nem fejezem…

CséGé emlékére

A kilencvenes években, ahányszor dolgom akadt Bukarestben, felrontottam a Scânteia Házba, ami akkor a Szabadsajtó Háza volt már. Tudni lehetett, Gabit sötétedés után, dolgom végeztével is ott fogom találni. Az üres szerkesztőségi hodályban ült, millió papírral, kézirattal, lenyomattal, fényképekkel telt borítékokkal körbevéve és addig is dolgozott, amíg pár szót váltottunk. Néha felnézett, mosolygott, majd visszasüppedt a munkába. Egyszer bután azt találtam kérdezni, meddig tart a munkaideje.

– Amíg be nem fejezem. Ez mind az én munkám, ha én nem fejezem be, más nem fogja.

Egész életét így élte le: dolgozva. Nagyon sokat alkotott, nagyon sokat írt, de legtöbbet mégis másokért tevékenykedett. Tovább »

Elérkezett a dióverés ideje

(Beszélgetés a nyolcvan éves Cseke Gáborral)

                 Cseke Gábor ez év július 29-én lesz nyolcvan éves.* Tudom, a közel hatvan évnyi írói-költői pálya, de még a korábbi, értelmiségi környezetben eltöltött gyermek- és serdülőkor is, bőven kínálna motivációt egy „átfogó” mérleg készítésére s az ebből levonható tanulságok összegezésére. Én  mégis inkább a mai emberre vagyok kiváncsi, aki hosszú, áldozatos élete során a riporter kíváncsi szemével kutatta a környező világot, hogy aztán a benne lakozó költő lelkén „átszűrve”, műveit szellemi táplálékul kínálja fel az arra éhezőknek.

Első olvasásra versei puritán egyszerűséggel közölt gondolatsoroknak tűnnének, ha a figyelmes olvasó nem érezné mögöttük az átélt, megszenvedett tapasztalatokat, melyek garantálják a felszínre bukkanó szavak hitelességét. Így jövünk rá, hogy Cseke Gábor életműve hasonlít némiképp a jéghegyre: nem láthatnánk a hófehér, hamisítatlan gyémántként csillogó csúcsot, ha azt nem támasztaná alá a nála kétszer nagyobb, láthatatlan alapzat.

Alábbi, hozzá intézett kérdéseimmel lényegében ezt a felszín alatti hatalmas tudást és tapasztalatot szerettem volna becserkészni. Hogy mekkora sikerrel? Azt döntse el e  „távbeszélgetés” olvasója.

Tovább »